Közgazdaságtan
A közgazdaságtan egyik alapvető műve: Adam Smith értekezése A nemzetek gazdagságáról (1776)
Tárgya	a gazdasági rendszer
Ágai	Agrárgazdaságtan Államháztartástan Átmenettan Fejlődésgazdaságtan Gazdaságpolitika Információgazdaságtan Jóléti közgazdaságtan Környezetgazdaságtan Közösségi gazdaságtan Matematikai közgazdaságtan Munkagazdaságtan Nemzetközi gazdaságtan Pénzügytan Regionális gazdaságtan Összehasonlító gazdaságtan Vállalatgazdaságtan Viselkedési közgazdaságtan
Jelentős művelői	Adam Smith, Thomas Malthus, David Ricardo, John Stuart Mill, Karl Marx
– Társadalomtudományok –

A közgazdaságtan olyan társadalomtudomány, amely a gazdasági rendszerrel, vagyis a javak megtermelésével, elosztásával, értékelésével és fogyasztásával foglalkozik. Más megfogalmazásban a közgazdaságtan a szűkösség viszonyai közötti választások és döntések tudománya; az embercsoportoknak a gazdasági folyamatban, vagyis a termelésben, az elosztásban, a cserében és fogyasztásban felmerülő döntési alternatíváival foglalkozó társadalomtudomány. A közgazdaságtan két legfontosabb ága a mikroökonómia és makroökonómia. A mikroökonómia a gazdaság egyéni szereplőinek és egyes alkotóelemeinek viselkedésével, például egyetlen termék árának kialakulásával, illetve egyetlen fogyasztó vagy termelő magatartásával foglalkozó elemzés. A makroökonómia a gazdaság egészének működésével, a kibocsátással, a jövedelemmel, árszínvonnallal, külkereskedelemmel, munkanélküliséggel és más aggregált gazdasági változókkal foglalkozó elemzés. A közgazdászok gyakran megkülönböztetik a pozitív közgazdaságtant, amely a gazdasági jelenségek értékelés nélküli magyarázatával és leírásával foglalkozik, és a normatív közgazdaságtant, amely értékítéletet alkot és a jövőre vonatkozó döntéseket alapozza meg.^[1]

A szónak az európai nyelvek többségében használt megfelelője – „ökonómia” – a görög „oikosz” (ház, háztartás) és „nomosz” (törvény, szabály) szavak összetételéből származik, és eredetileg a háztartás és birtok, valamint a (város)állam adminisztrációjának anyagi ügyeiről szóló vitára utalt.

• A „Mit termeljenek?” kérdés arra keresi a választ, hogy a gazdaság szereplői milyen javakat és szolgáltatásokat, azok milyen mennyiségét és minőségét állítsák elő.
• A „Hogyan termeljenek?” kérdés azzal kapcsolatos, hogy a termelési tényezőket sokféle arányban lehet kombinálni. A fejlett országokban általában tőke-intenzív, a kevésbé fejlett gazdaságok munka-intenzív technológiákat alkalmaznak.
• A „Kinek termeljenek?” kérdés arra keresi a választ, hogy a különféle javakat és szolgáltatásokat kik fogják elfogyasztani. Milyen elvek alapján osztják el a megtermelt javakat és a keletkezett jövedelmeket.

Már az ókor legnagyobb gondolkodói – köztük is elsősorban Platón és Arisztotelész –, majd a középkorban Hippói Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás foglalkoztak műveikben gazdasági kérdésekkel. Mindegyikőjükre jellemző, hogy a gazdasági élet jelenségeit elsősorban erkölcsi szemszögből vizsgálták, így például elítélték a kamatszedést és a spekulációt.

Az újkorban a gazdasági és társadalmi viszonyok és velük párhuzamosan a tudomány, az eszmék gyökeres megváltozása következtében alakulhatott ki a közgazdaságtan önálló tudománya. Ekkor vált általános meggyőződéssé, hogy a társadalom, hasonlóan a természethez, meghatározott, sőt általában matematikai formában is leírható törvények szerint működik. A tudomány előfutára a francia Antoine de Montchrestien, első ismert és elismert képviselői, Adam Smith, Jean-Baptiste Say, David Ricardo, Thomas Malthus – akiket ma összefoglaló néven klasszikusoknak nevezünk – egyben sikeres üzletemberek, az individualista, polgári liberális eszmék és a felvilágosodás hívei voltak. Az államnak a gazdaságba való beavatkozását az esetek többségében szükségtelennek, sőt károsnak ítélték, mondván, az egyensúly, a (lét)biztonság, az igazságosság pusztán piaci folyamatok révén is érvényre jutnak, ha a tisztességes verseny biztosított.^[2]

Velük szemben Karl Marx a közgazdaságtan „törvényeit” a munkásosztály kizsákmányolásának, a kapitalizmus szükségszerűen bekövetkező válságának, a társadalmi tulajdon nagyobb hatékonyságának igazolására próbálta felhasználni.

A klasszikusoknak a neoklasszikusok által továbbfejlesztett elméletét a 20. század elején, különösen pedig a nagy gazdasági világválság után egyre több kritika érte. Nem igazolódott be a piaci folyamatok „mindenhatóságának” tézise; számos esetben szükségessé, sőt hasznossá vált az állami beavatkozás, a gazdasági tervezés. John Maynard Keynes volt ennek az időszaknak a legnagyobb közgazdasági gondolkodója; tőle származik a mikro- és makroökonómia tulajdonképpeni szétválasztása is. Keynes makroökonómiai rendszere arra épült, hogy egy nemzetgazdaság „piacán” a kereslet stabilan modellezhető az emberek aggregált fogyasztásának elemzésével. A követői által megteremtett keynesianizmus évtizedekig irányvonalat adott a nyugati országok gazdaságpolitikájának.

A neoklasszikus iskola főbb alaptételeit elfogadó, de az ember gazdasági viselkedését társadalomtudományi keretekben tárgyaló irányzat az ún. osztrák iskola. Követői a módszertani individualizmus következetes hívei, a gazdaság szereplőinek viselkedését az ideáltipikus szereplők megértésén keresztül képzelik el. Az iskola alapítójának Ludwig von Misest tartják. A második világháború előtti magyar közgazdasági gondolkodásra meghatározó jelentőségű volt az osztrák iskola, amit az 1970-es években, a túlzott makroökonómiai általánosításokkal szemben fedezett fel újra a közgazdaságtan fősodra. Legismertebb képviselője, Friedrich August von Hayek 1974-ben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat.

Az 1970-es évek gazdasági válságai, illetve az olajválságok olyan problémákat idéztek elő a nyugat-európai gazdaságokban, amelyek a sikertelen gazdaságpolitikára a keynesianizmus helyett más elméletekben keresték a válaszokat. Új irányzatok nyertek teret: a Milton Friedman (1976-ban Nobel-díjas) nevéhez kapcsolt monetarizmus, amely a keynesi rendszerben a fogyasztás helyett a gazdaság pénzkeresleti függvényét tekintette meghatározó eszköznek; a makroökonómiai elméletéhez az egyéni döntésekre visszavezethető, mikroökonómiai alapokat kereső újklasszikus makroökonómia, a már említett osztrák iskola követői, majd a keynesi és a neoklasszikus szintézist felélesztő újkeynesianizmus.

A kapitalizmus káros kísérőjelenségei, a társadalmi kohézió és a tervezés hiánya, a környezetrombolás és a domináns iskolák egyéb hiányosságainak hatására azonban a marxi hagyományokat folytató neomarxizmus, az intézmények és tulajdonviszonyok szerepét hangsúlyozó institucionalizmus, valamint az etikai koordinációra nagy hangsúlyt fektető alternatív irányzatok is kibontakoztak.

A mikroökonómia történetében jóval kevesebb törés figyelhető meg. A közgazdaságtan ezen résztudománya még ma is neoklasszikus alapokon nyugszik. Ugyanakkor számos, a neoklasszikus modellek alapjait képező feltevés (így például a piaci erőfölény hiánya, a szereplők tökéletes informáltsága vagy a piaci folyamatok azonnali lefolyása) megcáfolása jellemzi a mikroökonómia fejlődését.

• Klasszikus közgazdaságtan
• Marxista közgazdaságtan
• Neoklasszikus közgazdaságtan
• Osztrák közgazdaságtani iskola
• Keynesiánus közgazdaságtan
• Monetarizmus
• Újklasszikus makroökonómia
• Intézményi közgazdaságtan
• Alternatív közgazdaságtan

• Makroökonómia: a gazdaság egészét, annak törvényszerűségeit vizsgálja. A gazdasági szereplőket ágazatokká, szektorokká foglalja össze; a termékeket termékcsoportokká, termékhalmazzá összesíti.
• Mikroökonómia: feltárja, megmagyarázza a piac, a piaci szereplők jellemzőit, a piaci folyamatokban megnyilvánuló törvényszerűségeket. Elkülönült piaci szereplők (fogyasztók, háztartások, vállalatok) oldaláról ábrázolja a gazdaságot. A gazdaság alapegységeit elemzi, a gazdasági szereplők alapvető típusait tanulmányozza.
• Agrárgazdaságtan
• Államháztartástan
• Átmenettan (Tranzitológia)
• Fejlődésgazdaságtan
• Gazdaságpolitika
• Információgazdaságtan
• Jóléti közgazdaságtan
• Környezetgazdaságtan
• Közösségi gazdaságtan
• Matematikai közgazdaságtan
• Munkagazdaságtan
• Nemzetközi gazdaságtan: a nemzetközi pénzügyek, cserefolyamatok, tőkemozgások, nemzetközi vállalatok közgazdasági sajátosságait elemzi.
• Pénzügytan
• Regionális gazdaságtan
• Összehasonlító gazdaságtan
• Vállalatgazdaságtan
• Viselkedési közgazdaságtan

• Játékelmélet
• Kereskedelmi jog
• Gazdaságföldrajz
• Gazdaságtörténet
• Közösségi választás elmélete
• Marketing
• Matematika
• Operációkutatás
• Ökonometria
• Pénzügyi jog
• Politikatudomány
• Pszichológia
• Rendszerelmélet
• Statisztika
• Számvitel
• Szervezéstudomány
• Szociológia

• Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Kar
• Károli Gáspár Református Egyetem
• Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kar
• Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi és Számviteli Kar
• Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Kar
• Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar
• Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
• Debreceni Egyetem Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar
• Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar
• Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar
• Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar
• Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar
• Széchenyi István Egyetem, Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar
• Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar
• Wekerle Sándor Üzleti Főiskola
• Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar
• Kodolányi János Egyetem Gazdálkodási és Menedzsment Tanszék^[3]

A Wikimédia Commons tartalmaz Közgazdaságtan témájú médiaállományokat.

• A Magyar Közgazdasági Társaság a magyar közgazdászok legrégebbi és legnagyobb szakmai szervezete - honlap
• A Közgazdasági Szemle honlapja
• A Budapesti Gazdasági Egyetem honlapja
• Az Új organon
• Közgazdasági tárgyú írások a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Linkválogatás az alternatív közgazdaságtan témaköréből

• Neves közgazdászok listája