José Ortega y Gasset
Született	1883. május 9. Madrid
Elhunyt	1955. október 18. (72 évesen) Madrid
Állampolgársága	spanyol[1]
Nemzetisége	spanyol
Házastársa	Rosa Spottorno Topete
Gyermekei	José Ortega Spottorno Soledad Ortega Spottorno Miguel Ortega
Szülei	José Ortega Munilla
Foglalkozása	spanyol filozófus, író
Tisztsége	Vocal of the Junta para Ampliación de Estudios e Investigaciones científicas (1926–) Member of the Cortes republicanas (1931. július 7. – 1933. október 9.) Member of the Cortes republicanas (1931. július 8. – 1931. július 29.)
Iskolái	Universidad Central University of Deusto St. Stanislaus Kostka College, Málaga
Kitüntetései	Goethe Medal for Art and Science (1932) Frankfurt am Main város Goethe-plakettje (1949)
Sírhelye	San Isidro Cemetery[2]
José Ortega y Gasset aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz José Ortega y Gasset témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

José Ortega y Gasset (Madrid, 1883. május 9. – Madrid, 1955. október 18.) spanyol filozófus, író, az egzisztencializmus egyik kiemelkedő képviselője.^[3]

Középpolgári családból származik, apja laptulajdonos, a családban több zsurnaliszta is van. Ez a családi hagyomány José Ortega y Gasset filozófiájának hangvételére és formájára is hatással van. Egyetemi tanulmányait a Madridi Központi Egyetemen (Universidad Central de Madrid) végezte (1898-1904). Itt szerzett doktori címet (doctor en filosofía) 1904-ben. Az egyetemen Ortega számára Friedrich Nietzsche gondolatait Ramiro de Maeztu, a 98-as nemzedék egyik kiemelkedő képviselője közvetítette. Ő Nietzsche filozófiájában az élet teremtő elfogadásának és a teljesebb élet iránti vágyakozásnak a szükségességét hangsúlyozta.^[4] A fiatal Ortega életében és filozófiai gondolatainak megformálódásában alapvető hatástörténeti tényező a Németországban (Berlinben, Lipcsében, Marburgban) eltöltött két esztendő (1905-1907). Ennek nyomán szellemi profilját egészen az 1910-es évek közepéig mindenekelőtt a német filozófia (Immanuel Kant és a neokantianizmus), kiváltképp Hermann Cohen és Paul Natorp szellemi felfogása határozza meg. 1910-1936 között a Madridi Egyetem Metafizikai Tanszékének vezetője. Publicisztikája Spanyolországban elsősorban az El Imparcial, az El Sol, a Luz, Argentínában pedig a La Nación hasábjain jelent meg. 1916-ban megalapította El Espectadort, ennek keretein belül 8 filozófiai témájú kötete látott napvilágot. 1923-ban megindította Revista de Occidente c. folyóiratot, mely a legmodernebb európai filozófiai áramlatok spanyol nyelvre fordításának és népszerűsítésének orgánuma lett. 1936-ban, a spanyol polgárháború kitörésekor emigrált, előbb Franciaországban, majd Hollandiában élt, a második világháború kitörése után Argentínába menekült. 1942 márciusában Portugáliában telepedett le, 1945 nyarán pedig visszatért Spanyolországba. A fasiszta Franco-rendszer hűvösen fogadta, ami abban is megmutatkozott, hogy több éven át nem kapott katedrát az állami ellenőrzés alatt álló egyetemeken. Tanítványa, Julian Marías közreműködésével 1948-ban megalapította a Humántudományok Intézetét, mely az állami beavatkozás miatt csak két évig működhetett. Emiatt Ortega y Gasset 1950-1955 között Nyugat-Európában élt (a leghosszabb ideig az NSZK-ban), előadásokat tartott az Amerikai Egyesült Államokban, Svájcban és az NSZK-ban.

Ortega y Gasset filozófiája közbülső helyet foglal el az életfilozófiák és az egzisztencializmus klasszikusnak tekinthető képviselői között (Søren Aabye Kierkegaard, Martin Heidegger). Az egzisztenciát már felvette kategória-rendszerébe, de annak sajátos értelmet tulajdonított. Filozófiai műveiben a külső valóságban feloldódó spanyol világot szembesítette az önmagába mélyedő, elvont német szellemiséggel. Bírálta a dekadenciába hajló polgárosodást, féltette a polgári kultúra értékeit, kritikával illette a tőkés berendezkedés manipulatív vonásait. Filozófiai életművében három korszak különíthető el: a neokantianizmus által ihletett, az életfilozófia irányzatához sorolható, valamint az egzisztencializmus sajátos változatát képviselő szakasz. Nagy népszerűségre szert tevő „minőségi kisebbség”-elmélete nem politikai töltetű, nem kötődik egyetlen társadalmi osztályhoz vagy réteghez. A „minőségi kisebbség” kifejezésnek az ő filozófiájában egyénhez kapcsolódó értelmezése van. Műveit ugyanakkor a szocialista országokban az állami szervek képviselői célzatosan vagy épp a műveletlenségből adódóan, az eredeti művek olvasása híján gyakran durván és alapvetően félreértelmezték. Így azonosították például a tömegembert – helytelenül – a proletárral. Ilyen filozófiai kulturálatlanságról tanúskodó félreértelmezésekkel szórványosan lehet találkozni a rendszerváltás utáni Magyarországon is. Így például akkor, amikor Ortega filozófiájának egyik jelentős kategóriáját, a „minőségi kisebbséget” azonosítják az arisztokratikus érzelmek által hajtott sznob polgárral. Ortega y Gasset számos írása az egyik legjelentősebb reprezentánsa a filozófiai esszé azon típusának, amely mély filozófiai gondolatokat és szakismereteket közvetít a szélesebb publikumnak is, s ezt nemegyszer szépirodalmi kvalitásokról is tanúskodó nyelvezettel teszi. Ortega y Gasset fő célja a spanyol filozófiai élet és részben ennek révén Spanyolország modernizálása volt.

Ortega a történelem filozófiai problémái iránt kezdettől fogva érdeklődik. Ez az érdeklődés az 1920-as évektől válik életművében meghatározóvá. Történetfilozófiai vonatkozásban hatást gyakorolt nézeteire Oswald Spengler, Arnold Toynbee, Martin Heidegger és Wilhelm Dilthey. Ortega történetfilozófiájának egyik lényegi megállapítása: „Az embernek nincs természete, hanem történelme van”. E mondatban azonban a természet szó jelentése nem azonos a természeti világgal, hanem a világ mechanikusan ismétlődő, statikus részét jelenti. A történelem lényege a változás, s ott kezdődik, ahol a mechanikus ismétlődés hatalma véget ér. A történelem autentikus területe az emberi élet, mivel az ember nemcsak az emberi nemet reprodukálja generikusan, hanem az ember egyén, individuum is. Ortegának lényegi mondanivalója van a történetfilozófia és a történettudományok elméleti kapcsolatáról. Hangsúlyozza egyebek mellett, hogy a történelmi tényeket az emberi életekre kell vonatkoztatni, másrészt értelmezni kell azokat (hermeneutika). Ennek módszertanát is kidolgozza. Ortegának figyelemre méltó felismerései vannak az előítéletek és a szokások működési mechanizmusával, a közvélemény szellemi formáló hatalmával, valamint a korunkra jellemző specializálódással és az ezzel összefüggő rebarbarizációval kapcsolatban. Alapvető történelem-konstituáló erőknek tartja a fundamentális meggyőződéseket (creencia), melyek meghatározhatnak egész történelmi korszakokat. Megkülönböztet kronologikus és vitális időt, mivel egy adott kronológiai dátum másképp nyilvánulhat meg különböző életkorú emberek számára. Másrészt elkülöníti egymástól a kortárs-létet és az egyidejű létezést. Az egy időben élők nem feltétlenül kortársak, csak akkor, ha valamiféle többlet is összekapcsolja őket. A többlet révén összekapcsolódó kortársak alkotják a nemzedéket (generációt). A nemzedékek polemikusan viszonyulnak egymáshoz. Erre vezethető vissza a történelem mozgásritmusa. Valamely eszme akkor győz véglegesen, ha a korábbi eszmét képviselő nemzedék letűnik a színről. A tömegek lázadása c. művében éles bírálattal illeti az eltömegesedés jelenségét. A tömeg Ortega értelmezésében nem politikai kategória, nem azonos a felsőbb és alsóbb társadalmi osztályok rangrendjével, nem azonos a munkástömeggel, a proletáriátussal, hanem emberi kvalitások megjelenítésére szolgál. Tömegember az, akiből hiányzik az önmagába mélyedés és az önálló gondolkodás képessége, akit csak a külső valóság határoz meg. A minőségi kisebbséghez pedig azok tartoznak, akik nem „sodródnak”, nem a közvélemény diktátumának engedelmeskednek, hanem önmagukba mélyedve gondolkodnak, s akik nem a „pénzkeresés, a csillogás, esetleg a kollektivitás viharos tengerén való fennmaradás végett” értelmiségiek. A tömegek lázadása – legmélyebb lényegét tekintve – nem más, mint a műveletlenség, a bárdolatlanság és primitivitás uralomra kerülése. Ortega kultúrafelfogása kezdetben neokantiánus hatást mutat. A kultúrát azonosítja a tudományok összességével, az élet felett lebegő idealitással. E szemlélet szerint az élet tiszta racionalitássá lényegül. Később nagyobb teret enged a spontán vitalitásnak és annak a felfogásnak, hogy az élet zabolátlan, kimeríthetetlen áradat, melyre a kultúrának úgy kell reflektálnia, hogy megteremtse a biztonság pillanatait, azzal a belátással együtt, hogy az élet önkényessége nem iktatható ki. A spontán élet és a reflexivitást gyakorló kultúra között a legfontosabb összekötő kapocs a környezet. Az ember ezen keresztül kommunikál az univerzummal. Az ember akkor fejti ki maximálisan képességeit, amikor környezete tudatosul benne. Ortega aforisztikus tömörségű, sokat idézett híres mondása: „Én én vagyok és a környezetem.” („Yo soy yo y mi circunstancia.”) Ortega Európa-felfogására jellemző, hogy már A tömegek lázadása (1930) c. művében észreveszi és elemzi az európai civilizáció hosszú távú válságát, azt, hogy Európa szürke zónában van. Ennek egyik oka szerinte az, hogy a pragmatikus ész túl dominánssá válik, Európa hűtlen lesz korábbi önmagához, a művelt Európához. Másik oka a strukturális felépítésben van. Ebből a válságból az integráció lehetne a kiút, ahogy az Elmélkedések Európáról c. művében (1949) ezt javasolja, vagyis egy új szervezeti forma, az Európai Egyesült Államok. Az integráció azonban nem egyenlő a nemzeti mivolt feladásával, „az elképzelt európai szupernemzetben nem tűnhet el, nem szabad eltűnnie a sokféleségnek”.^[5] Az európai integrációnak, melynek legfőbb alapja a közös történelmi múlt és a hosszú küzdelmek során kivívott norma- és értékrendszer, a nemzeti sajátosságok megőrzésével kell megvalósulnia. Ortega ugyanakkor elutasítja a kirekesztő agresszív nacionalizmust is. Ezt szembeállítja a nemzetalkotó elvvel, amely befogadó jellegű.

Főbb nézeteit A művészet dehumanizálódása c. művében^[6] és Goyáról,^[7] Velázquezről^[8] szóló írásaiban fejti ki. Ortega y Gasset szerint az új művészet legfőbb elméleti és alkotástechnikai törekvése, hogy a művészetből az „emberit” a lehetséges legnagyobb mértékben kiiktassa. Ez a befogadó részéről a korábbi „tetszik-nem tetszik” dilemmáját az „értem-nem értem” dilemmájával váltja fel, s a befogadó közönséget is két részre osztja, akik felismerik összetartozóságukat. Az új művészet ironizál, kacag és tagad, vagy pedig a szenvtelen tárgyiságra helyezi a hangsúlyt. Ez hozzájárul ahhoz, hogy az új művészet jobban eltávolodjon a hagyományoktól, hogy a közvetlenül adottat ragadja meg, hogy a fenomenológiai redukció érvényesüljön a művészet területén is. Az új művészet kezdetben szemben áll az eltömegesedéssel és a hagyományos realizmussal, később azonban maga is áldozata lesz egy még sivárabb eltömegesedésnek. Erre már elsősorban Ortega esztétikai műveinek értelmezői mutatnak rá. Ortega esztétikai nézetei a XX. századi polgári esztétikák egyik fontos fejezetét alkotják, s több vonatkozásban megelőlegezik a második világháború utáni esztétikai irányzatok, így például Theodor Adorno esztétikájának néhány elemét. Velázquezről szóló írásai elsősorban műközpontúak, a fenomenológiai esztétika (Roman Ingarden, Nicolai Hartmann) irányzata felé mutatnak. Ortegának lényegi meglátásai vannak a „képek életre keltésének” és nyelvi értelmezésének lehetőségeivel kapcsolatban.

Ortegának a halállal kapcsolatos legtöbb észrevétele munkásságának harmadik, egzisztencialista korszakához kötődik. Kiváltképpen foglalkoztatja a halál érthetőségének kérdése. „A halál etikája valamennyi etika közül a legnehezebb, mivel a halál a legkevésbé érthető tény, amivel az ember találkozik.”^[9] A halállal kapcsolatban elemi kérdés az, hogy miképp szerzünk tudomást a halálról, hogyan jelenik meg számunkra, mit tapasztalunk tüneti szinten a másik ember halálával kapcsolatban. Ennek kapcsán elemzi a „Semmi” problematikáját, vitatja Heidegger felfogását, a halálba való előre futás lehetőségét. „Nincs mibe előre futni”, mert saját halálunk fenomenálisan nincs számunkra soha jelen. Ortega halálfelfogása polemizál a spanyol filozófus, Miguel de Unamuno halálértelmezésével is, annak szinte mértani pontossággal megkomponált ellentéte.

Európában nevét elsősorban A tömegek lázadása c. műve tette ismertté. Németországban a tanai már az 1920-as években elterjedtek, Olaszországban és Franciaországban pedig a második világháború után. A glasgow-i és a marburgi egyetem (Philipps-Universität Marburg) díszdoktorává avatta.

Ortega bölcseletének népszerűsége Dél-Amerikában óriási népszerűséget ért el. A latin-amerikai egyetemeken (Mexikótól Argentínáig) valóságos Ortega-kolóniák alakultak (tanítványok, munkatársak közössége). Filozófiája közvetlen hatása megmutatkozott egyrészt a filozófiai gondolkodásban (José Gaos, María Zambrano, José Ferrater Mora művei), másrészt kiterjedt más tudományterületekre is. Recaséns Siches a jogbölcseletben, Francisco Ayala a szociológiában, Américo Castro a történettudományokban alkalmazta filozófiájának egyes elemeit. A latin-amerikai polgári értelmiség elsősorban az ő filozófiájának hatására ismerte meg a modern élet- és egzisztenciálfilozófiai áramlatokat.

Ortega y Gasset jelentős hatást gyakorolt Magyarország szellemi életére is.^[10] Az első róla szóló tanulmányt a fasizmusnak később áldozatul eső Halász Gábor jelentette meg 1928-ban.^[11] Hatása érezhető Szerb Antal irodalomtörténeti és szépirodalmi írásaiban. Erőteljes hatást gyakorolt Németh László gondolkodására,^[12] aki számos Ortega-mű elolvasása után autentikusan értelmezte Ortega több fontos filozófiai kategóriáját. Ortegában becsülte a filozófiai enciklopédistát, a tudóst, aki remekül, választékosan, elegánsan ír, az eleven, nagyszerű embert, akinek művei elé a következő mottót választaná: „Szókratész nem izzad”. Ortega-hatásról tanúskodnak továbbá Márai Sándor szépirodalmi írásai, naplóbejegyzései.^[13] Ortega bölcseletének nyomai jelen vannak Bibó István,^[14] Hamvas Béla,^[15] Cs. Szabó László és Barankovics István műveiben és világképében is. Filozófiai vonatkozásban Ortega y Gasset életművének legjelentősebb értelmezője és közvetítője Csejtei Dezső. Magyarul megjelent műveinek legszakavatottabb fordítói: Scholz László, Csejtei Dezső, Juhász Anikó, Székács Vera, Farkas Géza, Gilicze Gábor, Kutasy Mercédesz, Rákosi Mariann.

• Meditaciones del Quijote (Elmélkedések a Don Quijotéról, 1914)
• Vieja y nueva política (A régi és az új politika, 1914)
• Investigaciones psicológicas (Pszichológiai vizsgálódások, előadássorozat 1915-1916-ban, publikálva: 1982)
• Personas, obras, cosas (Személyek, művek, dolgok. Cikkek és esszék, írás ideje 1904-1912: "Renan", "Adán en el Paraíso" – (Ádám a Paradicsomban), "La pedagogía social como programa político" – (A pedagógia mint politikai program)
• El Espectador I-VIII. (Szemlélő, 8 kötet publikálva: 1916-1934)
• España Invertebrada (Gerinctelen Spanyolország, 1921)
• El tema de nuestro tiempo (Korunk feladata, 1923)
• Las Atlántídas (Az Atlantisz, 1924)
• La deshumanización del arte e ideas sobre la novela (A művészet dehumanizálódása és Gondolatok a regényről, 1925)
• Espíritu de la letra (A betű szelleme, 1927)
• Mirabeau o el político (Mirabeau, avagy a politika, 1928–1929)
• ¿Qué es filosofía? (Mi a filozófia? 1928-1929, az előadást halála után publikálva: 1957)
• Kant (1929–1931)
• La rebelión de las masas (A tömegek lázadása, 1930)
• Goethe desde dentro (Goethe belülről, 1932)
• Unas lecciones de metafísica (Előadások a metafizikáról, előadássorozat 1932-1933, publikálva: 1966)
• En torno a Galileo (Galileiről, előadássorozat 1933-1934)
• Misión del bibliotecario (1935)
• Prólogo para alemanes (Előszó a német olvasókhoz, spanyolul publikálva: 1958.)
• History as a system (A történelem mint rendszer). Először angol nyelven publikálva: 1935, a spanyol verzió, Historia como sistema publikálva: 1941, kiegészítve egy esszével: El Imperio romano /A Római Birodalom).
• Ensimismamiento y alteración. Meditación de la técnica. (Önmagába mélyedés és sodródás. Elmélkedés a technikáról, 1939)
• Ideas y Creencias (Eszmék és hiedelmek, előadássorozat Buenos Airesben, 1940, publikálva 1979-ben, együtt a Sobre la razón histórica (A történeti észről c. előadássorozattal)
• Estudios sobre el amor (Tanulmányok a szerelemről, 1941)
• Teoría de Andalucía y otros ensayos (Andalúzia elmélete és más esszék, 1942)
• Guillermo Dilthey y la Idea de vida (Wilhelm Dilthey és az élet eszméje, 1942)
• Prólogos (Bevezetések, 1914-1943)
• Origen y epílogo de la filosofía (A filozófia eredete és epilógusa, 1943-1944)
• Sobre la razón histórica (A történeti észről, előadássorozat Lisszabonban, 1944-ben, publikálva: 1979)
• Prólogo a „Veinte a „Veinte anos de caza mayor” del Conde de Yebes, a magyar fordítás címe: Elmélkedések a vadászatról, publikálva: 1944)
• Idea del Teatro. Una abreviatura (A színház eszméje. Rövidített változat, előadás Lisszabonban 1946 áprilisában és Madridban 1946 májusában, publikálva: 1958)
• Comentario al „Banquete” de Platón (Kommentár Platón Lakomájához, 1946)
• La Idea de principio en Leibniz y la evolución de la teoría deductiva (Elmélkedések Leibnizről. Az alapelv fogalma és a deduktív elmélet fejlődése 1947, publikálva 1958)
• Una interpretación de la Historia Universal. En torno a Toynbee (A világtörténelem értelmezése. Toynbee-ról, 1948, publikálva: 1960)
• Meditación de Europa (Elmélkedés Európáról, előadás Berlinben 1949-ben, publikálva: 1960)
• El hombre y la gente (Az ember és a sokaság, előadássorozat 1949-1950-ben a Humántudományok Intézetében, publikálva 1957)
• Papeles sobre Velázquez y Goya (Írások Velázquezről és Goyáról, 1950)
• Meditación del pueblo joven (Elmélkedés a fiatal népről, 1916-1953)
• Pasado y porvenir para el hombre actual (Múlt és jövő korunk embere számára, publikálva 1962)
• Goya (1958)
• Velázquez (1959)
• Origen y epílogo de la filosofía (A filozófia eredete és epilógusa, 1960)

Műveinek legteljesebb kiadása: José Ortega y Gasset: Obras Completas, I-X. kötet. Editorial Taurus, Madrid: 2004-2010.

• A tömegek lázadása; Egyetemi Ny., Bp., 1938
• A szerelemről. Ortega y Gasset elmélkedései; vál., ford. Helene Weyl, Szentkuty Pál; Bibliotheca, Bp., 1942
• Korunk feladata / Gondolatok a regényről / Az "emberi" kiesése a művészetből; ford. Puskás Lajos; ABC Könyvkiadó, Bp., 1944
• Goya; jegyz. Szőnyi Ferenc, ford. Székács Vera; Helikon, Bp., 1983
• Két történelmi esszé / Gerinctelen Spanyolország / A történelem mint rendszer; ford. Farkas Géza, jegyz., utószó Csejtei Dezső; Európa, Bp., 1983
• Az egyetem küldetése. Ész-élet-egzisztencia. I. kötet. Szeged: 1990. 309-342. o. Csejtei Dezső fordítása
• A szerelemről. Három tanulmány; ford., mutatók Gilicze Gábor; Akadémiai, Bp., 1991 (Hermész könyvek)
• Don Quijote nyomában; ford. Antal Gábor; Új Mandátum, Bp., 1993 (Emberhalász könyvek)
• A tömegek lázadása; ford. Scholz László; Pont Könyvkereskedés, Bp., 1995
• Hajótöröttek könyve. Esszék; vál. Scholz László, ford. Csejtei Dezső, Scholz László; Nagyvilág, Bp., 2000
• Elmélkedés a vadászatról; ford. Csejtei Dezső; Európa, Bp., 2000 (Mérleg)
• Elmélkedések a Don Quijotéról. Korai esztétikai írások; ford. Csejtei Dezső, Juhász Anikó, Scholz László; Nagyvilág, Bp., 2002 (Nagyvilág esszék)
• Korunk feladata; ford. Csejtei Dezső, Juhász Anikó, Scholz László; Nagyvilág, Bp., 2003 (Nagyvilág esszék)
• Regény, színház, zene. Esszék a művészetről; ford. Csejtei Dezső, Juhász Anikó, Scholz László; Nagyvilág, Bp., 2005 (Nagyvilág esszék)
• Elmélkedések Leibnizről. Az alapelv fogalma és a deduktív elmélet fejlődése; ford. Csejtei Dezső, Juhász Anikó; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2005 (Monumenta Hispanica)
• Velázquez-tanulmányok; szerk. Scholz László, ford. Juhász Anikó et al.; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő 2006 (Monumenta Hispanica)
• Elmélkedések Európáról; ford. Csejtei Dezső, Juhász Anikó; L'Harmattan–ZSKF, Bp., 2007 (Varietas Europae)
• Tájak és emberek. Tanulmányok az El espectador-ból; ford. Juhász Anikó et al.; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2008 (Monumenta Hispanica)

• Az „emberi” kiesése a művészetből. Hyndi. Budapest: é. n. Puskás Lajos fordítása
• Az „emberi” kiesése a művészetből. Hatágú Síp Alapítvány. Reprint Ex Hungaria sorozat Budapest: 1993
• Két történelmi esszé. Gerinctelen Spanyolország. A történelem mint rendszer. Európa Könyvkiadó. Budapest: 1983. Farkas Géza fordítása
• Elmélkedés az Escorialról. In: Új Írás. Budapest: 1986. Csejtei Dezső fordítása
• Vázlat a gondolkodásról, isten- és emberteremtő erejéről. In: Ész – élet-egzisztencia II-III. Szeged: 1992. 313-342. o. Csejtei Dezső fordítása
• Goethe belülről. In: Hajótöröttek könyve. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2000. 5-45. o. Scholz László fordítása
• Renan. In: Hajótöröttek könyve. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2000. 5-45. o. Scholz László fordítása
• Idő, távolság és forma Proust művészetében. In: Hajótöröttek könyve. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2000. 85-99. o. Csejtei Dezső fordítása
• Bevezetés a Don Juanhoz. In: Hajótöröttek könyve. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2000. 100-126. o. Scholz László fordítása
• A fordítás nyomorúsága és nagyszerűsége. In: Hajótöröttek könyve. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2000. 127-158. o. Scholz László fordítása
• A Don Quijote az iskolában. In: Hajótöröttek könyve. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2000. 159-210. o. Scholz László fordítása
• Múlt és jövő a mai ember számára. In: Hajótöröttek könyve. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2000. 211-241. o. Scholz László fordítása
• Esztétikai tanulmány – előszó gyanánt. In: Elmélkedések a Don Quijotéról. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2002. 5-28. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• Esztétika a villamoson. In: Elmélkedések a Don Quijotéról. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2002. 29-38. o. Scholz László fordítása
• Ádám a paradicsomban. In: Elmélkedések a Don Quijotéról. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2002. 29-38. o. Scholz László fordítása
• Egy kép esztétikája. Gregorio törpe, a borostömlő-árus. In: Elmélkedések a Don Quijotéról. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2002. 29-38. o. 63-77. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• A művészet dehumanizálódása. In: José Ortega y Gasset: Regény, színház, zene. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2005. 5-53. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• Gondolatok a regényről. In: José Ortega y Gasset: Regény, színház, zene. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2005. 55-94. o. Scholz László fordítása
• Mi a színház? In: José Ortega y Gasset: Regény, színház, zene. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2005. 95-135. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• Elmélkedés a képkeretről. In: José Ortega y Gasset: Regény, színház, zene. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2005. 137-145 o. Scholz László fordítása
• Az új zenéről. In: José Ortega y Gasset: Regény, színház, zene. Nagyvilág Kiadó, Budapest: 2005. 147-160. Scholz László fordítása
• Kommentár Platón Lakomájához. In: José Ortega y Gasset: Regény, színház, zene. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2005. 161-209. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• A forradalmak alkonya. In: José Ortega y Gasset: Korunk feladata. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2003. 75-107. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• Einstein elméletének történelmi jelentősége. In: José Ortega y Gasset: Korunk feladata. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2003. 75-107. o. 109-124. o. Scholz László fordítása
• Előszó a német olvasókhoz. In: José Ortega y Gasset: Korunk feladata. Nagyvilág Kiadó. Budapest: 2003. 125-189. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• A képek életre keltése. In: José Ortega y Gasset: Velázquez-tanulmányok. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2006. 5-19. o. Kutasy Mercédesz fordítása
• Bevezetés Velázquezhez. (1943) Életrajz. II. Elhivatottság, körülmény és véletlen. III. A portré, a festészet sarkpontja. In: José Ortega y Gasset: Velázquez-tanulmányok. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2006. 20-50. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• Bevezetés Velázquezhez (1947) Egy átutazó véleménye. II. Megíratlan történelem. III. Hermeneutika – elhivatottság. In: José Ortega y Gasset: Velázquez-tanulmányok. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2006. 51-95. o. Kutasy Mercédesz fordítása
• Bevezetés Velázquezhez (1954) I. Általános bevezetés. II. A képek. In: José Ortega y Gasset: Velázquez-tanulmányok. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2006. 96 – 127. o. Scholz László fordítása
• Velázquez-témák. In: José Ortega y Gasset: Velázquez-tanulmányok. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2006. 129-133. o. Scholz László fordítása
• Nemzedéki körkép. In: José Ortega y Gasset: Velázquez-tanulmányok. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2006. 134-137. o. Scholz László fordítása
• Beköszöntő. Igazság és perspektíva. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 5-13. o. Rákosi Marianna fordítása
• Egyáltalán nem modern, viszont nagyon is 20. századi. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 11-13. o. Rákosi Marianna fordítása
• Kasztília tájain. Útijegyzetek. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 17-38. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• Madridtől Asturiasig, avagy két táj. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 23-38. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• Útirajzok. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 39-54. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• Feljegyzések a homályló nyárból. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 55-91. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• A csend, a nagy Brahmá. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 95-102. o. Scholz László fordítása
• Két nagy metafora. Kant születésének centenáriumára. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 103-115. Rákosi Marianna fordítása
• A kifejezés mint kozmikus jelenség. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 116-131. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• Vitalitás, lélek, szellem. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 132-159. o. Rákosi Marianna fordítása
• A felebarát észlelése. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 133-169. o. Rákosi Marianna fordítása
• Tudat és tárgy. A köztük lévő távolság három formája. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 170-175. o. Rákosi Marianna fordítása
• Frazeológia és őszinteség. In: José Ortega y Gasset: Tájak és emberek. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő-Gödöllő: 2008. 176-184. o. Scholz László fordítása
• Nézetek a gótikus emberről. In: José Ortega y Gasset: Elmélkedések Európáról. L’Harmattan Kiadó. Budapest: 2007. 87-92. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• A „Weltverkehr” egynémely témája. In: José Ortega y Gasset: Elmélkedések Európáról. L’Harmattan Kiadó. Budapest: 2007. 93-97. o. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása

• Csejtei Dezső: José Ortega y Gasset. Kossuth Könyvkiadó, Budapest: 1980. 113 o.
• Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története. Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának kategoriális rendszere. Gondolat Könyvkiadó. Budapest: 1986. 376 o.

• Halász Gábor: Ortega y Gasset. Napkelet. II. Budapest: 1928
• Hamvas Béla: A tömegek lázadása. Társadalomtudomány 1-3. 1938
• Barankovics István: A tömegek lázadása és az uralmi illetéktelenség. In: Az Ország Útja. 1939. március
• Jócsik Lajos: A tömegek lázadása – a kispolgár uralma. In: Az Ország Útja. 1940. március
• Jócsik Lajos: Ortegával a kezemben. Magyar Csillag. Budapest: 1943. március 1.
• Halász Gábor: Ortega y Gasset. Magyar Csillag. Budapest: 1944
• Márai Sándor: Napló. 1945-1957. Budapest. 1990
• Németh László. Homályból homályba. Életrajzi írások. Magvető Kiadó. Budapest: 1977
• Halász Gábor: Ortega y Gasset. Tiltakozó nemzedék. Magvető Könyvkiadó. Budapest: 1981
• Csejtei Dezső: Utószó és jegyzetek. In: José Ortega y Gasset: Két történelmi esszé. (Gerinctelen Spanyolország, A történelem mint rendszer) Európa Könyvkiadó. Budapest: 1983. 225-279. o.
• Bibó István: Elit és szociális érzék. Válogatott tanulmányok. Magvető Kiadó. Budapest: 1986
• Lackó Miklós: Korszellem és tudomány. Gondolat Kiadó. Budapest: 1988
• Földényi F. László: Előszó. In: José Ortega y Gasset: A szerelemről. Budapest: 1942. 1991. 7-20.
• Németh László: Egy árnyék Ortega mögött. A minőségi forradalom. Kisebbségben. Püski Kiadó. 1992
• Gángó Gábor: Ortega és olvasatai. José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása c. kötetéről. Beszélő. Budapest: 1995. július 30-31. o.
• Csejtei Dezső: Utószó. José Ortega y Gasset: Elmélkedés a vadászatról. Európa Könyvkiadó. 135 -137. o. Budapest: 2000
• Csejtei Dezső: José Ortega y Gasset és a mediterrán világ. In: Írások északról és délszakról. Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány. Veszprém: 1999. 275-302. o.
• Csejtei Dezső: A 98-as nemzedék és a spanyol történelem. In: Írások északról és délszakról. Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány. Veszprém: 1999. 321-354. o.
• Az „én” és a „környezet”: két központi tényező Ortega y Gasset filozófiájában. In: Írások északról és délszakról. Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány. Veszprém: 1999. 355-370. o.
• Csejtei Dezső: Nyílvessző és kör: Ortega y Gasset és Spengler hatása Németh László gondolkodására. Tiszatáj. Szeged. 1996. (3). 74-83. o.
• Fried István: Márai Sándor és a spanyol világ. Nagyvilág. Budapest: 2001. 07.
• Csejtei Dezső: Ortega y Gasset Németh László és Bibó István munkásságában. In: Megtalálni a szabadság rendjét. Tanulmányok Bibó István életművéről. Szerk.: Dénes Iván Zoltán. Új Mandátum Könyvkiadó. Budapest: 2001. 211-234. o.
• Csejtei Dezső: José Ortega y Gasset. In: Filozófiai metszetek a halálról. A halál metamorfőzisai a 19-20. századi élet- és egzisztenciálfilozófiákban. Pallas Stúdió – Attraktor Kiadó, Budapest: 2002. 439-449. o.
• Szilágyi István: „Egy világ vagyunk”. A demokratikus Spanyolország és Európa. In: A Huszonötök Európája. Szerk. Kiss J. László. Osiris Kiadó. Budapest: 2004
• Csejtei Dezső: Éthosz és Érosz. Scheler és Ortega a szeretetről és a szerelemről. In: Pro Philosophia Füzetek. 30. sz. Veszprém: 2002. 21-34. o.
• Juhász Anikó: Szerelemképek. Női és férfi látószögek. Lou Andreas Salomé és José Ortega y Gasset. In: Pro Philosophia Füzetek. (39.) Veszprém: 2004. 2. kiad. In: Találkozások és törésvonalak. Írók, költők, filozófusok. Attraktor Kiadó, Gödöllő: 2005. 81-147. o.
• Csejtei Dezső - Juhász Anikó: Ortega filozófiai hattyúdala. Utószó. In: José Ortega y Gasset: Elmélkedések Leibnizről. Az alapelv fogalma és a deduktív elmélet fejlődése. Attraktor Kiadó, Gödöllő: 2005. 327-378. o.
• Juhász Anikó - Csejtei Dezső: Ortega y Gasset a festői látásmódról Goya és Zuloaga képei kapcsán. In: Találkozások és törésvonalak. Írók, költők, filozófusok. Attraktor Kiadó. Gödöllő: 2005. 165-179. o.
• Kalmár Zoltán: Ortega versengéselmélete. Pro Philosophia Füzetek. 48. Veszprém: 2006
• Kalmár Zoltán: A forradalmak gyújtópontja. Pannon Tükör: 2007. 5. 7-17. o.
• Csejtei Dezső - Juhász Anikó: Ortega és Európa – egy vonzalom állomásai. Utószó. In: José Ortega y Gasset: Elmélkedések Európáról. Budapest: 2007. 99-122. o. L’ Harmattan Kiadó. Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordítása
• Weiss János: Európa válsága. Budapest. Élet és Irodalom. 2008. február 22.
• Domonkos Endre: Ortega y Gasset Európa-felfogása. In: Grotius. 2008. 11. Budapesti Corvinus Egyetem
• Csejtei Dezső – Juhász Anikó: José Ortega y Gasset tájfilozófiája. In: Filozófiai elmélkedések a tájról. Attraktor Kiadó. Máriabesnyő. 2012. 239-348. ISBN 978 615 5257 17 9
• Tóth Gábor: A tömeg- és az elitművészet esztétikai jelentése Ortega, Spengler és Walter Benjamin filozófiájában; MMA MMKI–L'Harmattan, Bp., 2016 (MMA ösztöndíjas tanulmányok)