Jacques-Yves Cousteau
Született	1910. június 11.[1][2][3][4][5] Saint-André-de-Cubzac
Elhunyt	1997. június 25. (87 évesen)[2][6][3][4][5] Párizs 17. kerülete
Állampolgársága	francia
Házastársa	Simone Melchior (1937. július 12. – 1990. december 2.) Francine Triplet (1991. június 28. – 1997. június 25.)
Gyermekei	Philippe Cousteau Jean-Michel Cousteau Diane Cousteau Pierre-Yves Cousteau
Szülei	Elizabeth Cousteau Daniel Cousteau
Foglalkozása	zoológus felfedező filmkészítő feltaláló fotográfus természetvédő oceanográfus író feltaláló forgatókönyvíró Officer of the French Navy tengerbiológus mérnök biológus filmrendező világutazó producer
Tisztsége	múzeumigazgató (1957–1988, Oceanográfiai Múzeum) seat 17 of the Académie française (1988. november 24. – 1997. június 25.)
Iskolái	École Navale Collège Stanislas
Kitüntetései	Croix de guerre 1939–1945 Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka Benjamin Franklin Medal Officer of the Order of Maritime Merit Genesis Award Great Gold medal of the Société d'Encouragement au Progrès honorary doctorate of the Polytechnic University of Valencia honorary doctor of Brandeis University a Tarasz Sevcsenko Kijevi Állami Egyetem díszdoktora Academy Award for Best Documentary Feature Film (1955) Oscar-díj a legjobb élőszereplős rövidfilmnek (1958) Founder’s Medal (1963)[7] Howard N. Potts Medal (1970)[8] a francia Becsületrend parancsnoka (1972)[9] BAFTA Akadémiai tagság (1975) Sierra Club John Muir Award (1976) a Harvard Egyetem díszdoktora (1979. június)[10] a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének főtisztje (1979. december 19.)[11] Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (1985)[12] Elnöki Szabadság-érdemrend (1985. május 23.)[13] a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (1989)[14] Honorary Companion of the Order of Australia (1990. január 26.)[15] Catalonia International Prize (1991)[16] National Inventors Hall of Fame (2010)
Halál oka	akut myocardialis infarktus
Rendezői pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1942-1997
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb élőszereplős rövidfilm Histoire d'un poisson rouge (1960) Legjobb dokumentumfilm A csend világa (1957) A Nap nélküli világ (1965)
Emmy-díjak
Legjobb ismeretterjesztő különkiadás Cousteau: Mississippi (1985)
Jacques-Yves Cousteau aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques-Yves Cousteau témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacques-Yves Cousteau, vagyis Cousteau kapitány (Saint-André-de-Cubzac, 1910. június 11. – Párizs 1997. június 25.) közismert francia tengerkutató, felfedező, háromszoros Oscar-díjas természettudós és filmkészítő, aki életét a tengeri felfedezéseknek szentelte.

Katonai tanulmányainak befejezése után Toulonban megszervezte a haditengerészet víz alatti tanulmányokkal foglalkozó kutatócsoportját. Hadi célú munkák eredményeként nevéhez kötődik a könnyűbúvár-légzőkészülék kifejlesztése. Leszerelése után egy korábbi aknaszedő hajót átalakított oceanográfiai kutatóhajóvá, amelyet Calypso néven ismert meg a világ.

Népszerűségét természetfilmjeinek széles körű ismertsége okozta, és tudományos munkásságának elismeréséül a Francia Akadémia tagjává fogadta. Franciaországban le commandant Cousteau-nak (Cousteau parancsnoknak) nevezik, de a világ más területein inkább Jacques Cousteau-ként vagy Cousteau kapitányként emlegetik.

Jacques-Yves Cousteau 1910. június 11-én született Saint-André-de-Cubzacban, Franciaországban. Hamar megtanult úszni, és sok időt töltött a tengerparton. Gyermekkorától két nagy szenvedélye volt, a tenger és a repülés. Miután az utóbbival kapcsolatos reményei súlyos autóbalesete következtében köddé váltak, a búvárkodás megszállottjává vált. A hagyományos iskolarendszer nem foglalta le túlzottan, és nem volt jó tanuló sem. Belekeveredett iskolai botrányokba, ami miatt ki is zárták, mivel egy alkalommal betörte az iskola 17 ablakát.^[17]

Szülei Daniel Cousteau ügyvéd és Elisabeth. Egy testvére volt: bátyja, Pierre-Antoine Cousteau. 1937. július 12-én feleségül vette Simone Melchiort, és egy évre rá megszületett első fia, Jean-Michel Cousteau. Második gyermeke, Philippe 1940-ben született. 1967-ben született meg az első unokája, Fabien Cousteau, Jean-Michel gyermeke. 1979. június 28-án, amikor a Calypso egy expedíción járt Portugália felé, második fia, Philippe, egy PBY Catalina fedélzetén, hidroplán-balesetben hunyt el.^[18] Philippe felesége ekkor már várandós volt fiával, ifjabb Philippe Cousteau-val, aki 1980-ban született meg. 1990. december 1-jén felesége, Simone meghalt rákbetegségben. 1991 júniusában Cousteau Párizsban feleségül vette Francine Triplet-t, akinek tőle korábban született egy leánya, Diane 1980-ban és egy fia, Pierre-Yves 1982-ben.

Húszéves korában belépett a hadseregbe, és miután elvégezte a Tengerészeti Akadémiát (École Navale), a francia haditengerészetnél a víz alatti kutatásokkal foglalkozott. A haditengerészet Víz Alatti Tanulmányi és Kutatócsoportját szervezte meg Toulonban, a Condorcet francia csatahajón szolgált, amikor végrehajtotta első víz alatti kutatásait. Ezt többek között Philippe Tailliez barátjának köszönhette, mivel ő 1936-ban Cousteaunak olyan víz alatti szemüveget adott kölcsön, amilyet a gyöngyhalászok használtak.^[19] Ez volt a modern búvárszemüveg elődje, és ezáltal vált lehetővé számára a víz alatti munka. A vízben történő tartózkodásához az a sajnálatos esemény is közrejátszott, hogy 1936 szeptemberében majdnem végzetes autószerencsétlenség áldozata lett. A balesetben hét helyen eltörtek a csontjai, a tüdeje átfúródott, a jobb keze megbénult, és a gyógyulásához vezető rehabilitációjához rendszeresen kellett úsznia.^[19]

Később egyre tapasztaltabb lett e téren, és hasznossá vált a tengerészet számára, valamint hírnevét is itt kezdte megalapozni. Cousteau a francia haditengerészet információs szolgálatának tagjaként küldetéseket teljesített, és így jutott el 1935 és 1938 között Sanghajba és 1939-ben a Szovjetunióba. Az 1940-es fegyverszünet után az ő és a felesége családja is költözni kényszerült, és Megève-be helyezték át otthonukat. Itt lett barátja az ott élő Ichac családnak. Cousteau és Marcel Ichac két különböző szellemiség, de mindkettőjük meg akarta mutatni az elérhetetlen helyeket. Cousteau a víz alatti élet, Ichac a hegycsúcsok szerelmese volt. Közösen készítették el 1943-ban a Hajótörés (Épaves) című filmet. A második világháború évei kiemelkedő fejezetét jelentették a búvármerülések történetének. Az 1940-es években Cousteau kapitány nagy hírnevet szerzett a búvár-légzőkészülék fejlesztésével és tesztelésével. Az ő berendezése volt a mai napig is használt nyitott rendszerű búvárfelszerelés elődje.^[20]

Saját magán végzett oxigénmérgezéses és nitrogénnarkózisos kísérleteivel igyekezett meghatározni a biztonságos merülés határát is. Emile Gagnan mérnök segítségével egy sűrített levegőjű búvárkészüléket tervezett, amellyel merülési rekordot állított fel.^[17] 1943-ban a „vízi tüdő” néven is ismert készülékkel Cousteau 60 méter mélyre merült le anélkül, hogy bármilyen káros utóhatást tapasztalt volna.^[20] Első víz alatti felvételei is ekkor készültek. Részt vett a második világháborúban mint a hadiflotta tisztje hadnagyi rendfokozatban, de közben mindig talált időt arra, hogy a tenger iránti vonzalmának hódoljon. 1949-ben Cousteau leszerelt a francia haditengerészettől.

1950-ben megalapította a Francia Oceanográfiai Mozgalmat (FOC), és megszerzett egy hajót Thomas Loel Guinness mecénás segítségével, melynek a neve Calypso volt. Az eredetileg aknaszedő hajót 1942-ben építették az USA-ban, és jelentős átalakítását követően vált felszerelt óceánkutató hajóvá.^[21]

További élete a tengeri kutatásokról szólt. Fő érdeklődési területei nemcsak a tudomány számára voltak jelentősek, hanem felkeltették a nagyközönség érdeklődését is. Munkássága eredményeképpen Auguste Piccard mellett a víz alatti merülés és búvárkodás újkori atyjaként tartják számon.^[22]

Denise néven „merülő csészealjat" fejlesztett ki Jean Mollard fejlesztőmérnökkel közösen. Ez volt az első víz alatti jármű, amelyet kifejezetten a tudományos kutatás céljára létesítettek. 1959-től kezdték meg a merüléseket 350 méteres mélységig, és a berendezés négy vagy öt óra tartózkodást tett lehetővé. 1965-ben a technológiát továbbfejlesztették, és két új búvár csészealjat bocsátottak vízre találó tengeri bolhák néven. Ezek a berendezések már 500 méteres mélységig tették lehetővé a tenger kutatását.^[23]

1957-ben Cousteaut megválasztották a Monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatójává, és 1988-ig megtartotta ezt a tisztséget.^[17] Amerikai televíziós cégekkel (ABC, Métromédia, NBC) kötött megállapodás értelmében elkészítették a Cousteau Kapitány Víz Alatti Odisszeája sorozatot. 1973-ban a két fiával és Frederick Hymannal megalapította a Cousteau Társaságot, mely az óceáni élet védelmében tevékenykedik. Hyman volt az első elnöke a később több mint 300 000 tagot számláló szervezetnek.

1976-ban feltárta a HMHS Britannic roncsait. 1977-ben Peter Scott-tal együtt megkapta az ENSZ Környezetvédelmi díjat. 1980-ban Cousteau Kanadába utazott, hogy elkészítsen két filmet a Szent Lőrinc-folyón és a Nagy-tavaknál: Cries from the Deep és St.Lawrence: Stairway to the Sea. A filmek sikert arattak és kiemelkedő nézettséget értek el.^[24] 1985-ben megkapja Ronald Reagantől az Elnöki Szabadság Érdemrendet. 1988. november 24-én beválasztották a Francia Akadémia tagjai sorába. 1991 novemberében Cousteau interjút adott az UNESCO-nak, amelyben kijelentette, hogy támogatja az emberi népességszabályozást és a népesség csökkentését.

Magyar vonatkozású esemény vele kapcsolatban, hogy 1991-ben ökológiai expedíció keretében végighajózta a Dunát az élővilágát kutatva.^[17] 1992-ben meghívták Rio de Janeiróba, az Egyesült Nemzetek nemzetközi konferenciájára, melyet a környezetről és fejlődésről szerveztek, és innentől Cousteau rendszeres tanácsadója lett az ENSZ-nek és a Világbanknak. 1996-ban beperelte saját fiát, mert az szabadidőközpontot akart alapítani a Fidzsi-szigeteken, amelynek Cousteau lett volna a neve. 1996. január 11-én a Calypso elsüllyedt a szingapúri kikötőben egy úszó csónakházzal történt ütközés miatt. Cousteau a Calypsót kiemeltette és hazavontatta Franciaországba, de 1997-ben bekövetkezett halála miatt már többé nem szállhatott vízre vele.

Számos könyvet írt, mint például a Csend világa (1953)^[25] és a Jacques Cousteau Óceánjának Világa. Róla is készült négy könyv James Dugan-Undersea: Cousteau kapitány története (1957), Roger King-Jacques Cousteau és a tenger alatti világ (2000), John Bankston-Jacques-Yves Cousteau: Az ő története a tengerben (2002) és Kathleen Olmstead-Jacques Cousteau: Élet a tengerben (2008). Dokumentumfilmek készítésében is sikeres volt. A Calypso fedélzetén több mint 100 filmet készített. A Csend világáról (Le monde du silence) készített filmet három évvel azután forgatta, hogy a könyv megíródott, és sikerét jelzi, hogy Arany Pálma díjat kapott. Viszont a Le Monde sans soleil (A sötétség birodalmáról) előbb filmként készült el (1964), majd csak azután a könyv (1965). A sikeres könyveknek és a népszerű filmeknek köszönhette, hogy nemzetközileg elismert tengerkutató lett, és filmkészítőként is számon tartják.

87 évesen párizsi otthonában szívroham következtében halt meg. Június 30-án búcsúztatták a párizsi Notre-Dame katedrálisban Jacques Chirac elnök és számos közéleti személyiség jelenlétében. A gyászmisét Jean-Marie Lustiger bíboros, Párizs érseke celebrálta. Július 3-án a családi parcellában helyezték végső nyugalomra a markáns arcélű kapitányt Saint-André-de-Cubzac temetőjében. Ő volt életében Franciaország egyik legnépszerűbb embere. Temetésén azt mondták búcsúztatásakor, hogy „megtért a csend világába”.

1990-ben, 80. születésnapján megjelent Jean-Michel Jarre albuma, az En attendant Cousteau (Cousteau-ra várva), melyet Cousteau tiszteletére készítettek.

2009 novemberében a Mexikóhoz tartozó, a Kaliforniai-öbölben található, közel 400 éve Cerralvónak nevezett szigetet – sokak tiltakozása ellenére – Jacques Cousteau-szigetre nevezték át.^[26]

• Jacques-Yves Cousteau–Frédéric Dumas: A csend világa; ford. Fenyő György; Gondolat, Bp., 1958
• Jacques-Yves Cousteau–Philippe Diolé: Vízi barátaink; ford. Nagy Géza; Gondolat, Bp., 1980 (Világjárók)
• Jacques-Yves Cousteau–Philippe Diolé: Kincskeresés a tenger mélyén; ford. Farkas Ildikó, Nagy Géza, Pignitzky Beáta; Gondolat, Bp., 1983 (Világjárók)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques-Yves Cousteau című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Kun Enikő: Jacques-Yves Cousteau, a híres tengerkutató
• Mose Richards: Cousteau kapitány a Calypso fedélzetén; Gulliver, Bp., 1993
• Jean-Michel Cousteau: Apám, Cousteau kapitány; ford. Pacskovszky Zsolt; Gabo, Bp., 2005

• Gyermekeknek szóló animációs sorozat az MTV-n
• Búváróra (angol nyelvű)
• Másfél évtizede a csend világában – Képek. Index, 2012. június 25.