Gugi Sándor
Született	1917. szeptember 12.[1] Budapest
Elhunyt	1998. december 31. (81 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	grafikusművész, festő
Iskolái	Magyar Képzőművészeti Egyetem (1935–)
Sablon • Wikidata • Segítség

Gugi Sándor (Budapest, 1917. szeptember 12. – Budapest, 1998. december 31.) grafikusművész, újságíró, festő és pedagógus. Könyv- és sajtó illusztrátor. Az 1950-es években kulcsfontosságú szerepet játszott a magyar képregény újraindításában.

Gugi Sándor 1934-ben országos tanulmányi rajzversenyt nyert, és egy évvel később felvették a Képzőművészeti Főiskolára, Aba-Novák Vilmos festőtagozatára. Tanulmányai végén tanári oklevelet szerzett mértani rajz és képzőművészeti ismeretek tanításából, és 1940-től munkába állt kisegítő rajztanárként.

1947-től 1949-ig az Árpád Gimnázium rajz- és művészettörténet tanára, valamint igazgatóhelyettese volt.^[2] Miután abbahagyta a tanítást, a sajtógrafika felé fordult, és a Szabad Népnek dolgozott.

Első képregényét 1954-ben publikálta a Tanácsok Lapjánál, ahol S.J. szövege alapján Talál Tamás kalandjait rajzolta meg 45 csíkban. A következő évben felkereste az Oktatásügyi Minisztériumban dolgozó Cs. Horváth Tibort azzal a javaslattal, hogy az addig a szovjet-típusú kultúrpolitika által nem jó szemmel nézett képregény („imperialista kultúrmocsok”) rehabilitálása céljából adaptáljanak klasszikus és populáris irodalmi műveket ebben a formában. Ez követően Gugi képregényei – többnyire Cs. Horváth forgatókönyvei alapján – megjelentek az Új Világ, a Szabadságharcos, a Po Sztránye Szovetov, a Magyar Ifjúság, a Füles és a Képes Nyelvmester oldalain. Utóbbi idegennyelv-oktató folyóirat címlapjainak hosszú ideig tervezője-rajzolója volt.

1960-as években egy időre hátat fordított a képregénynek. Sajtógrafikusként, képszerkesztőként, illusztrátorként különféle lapoknak volt belső és külső munkatársa (többek között: Kirakat, Tanácsok Lapja, Család és Iskola), az 1970-es évek elején állást vállalt a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben (TTI) (a kiadványok kép- és tördelőszerkesztője, tipográfusa), majd 1974-től a Magyar Ifjúság tördelőszerkesztőjeként dolgozott. Ő tervezte a Világgazdaság napilap klasszikus, „földgömbös” fejlécét is. 1970-ben még két Rejtő-kisregény feldolgozásának az erejéig visszatért a képregényhez.

• Jules Verne: Grant kapitány gyermekei (orosz nyelven, Po Sztránye Szovetov, 1955-1956)
• Cs. Horváth Tibor: Veszélyes küldetés (Szabadság, 1955-1956)
• Cs. Horváth Tibor: Hová lett Iljin? (Új Világ, 1956)
• Leonyid Szovoljov: A csendháborító (Új Világ, 1956, majd Magyar Ifjúság, 1958 – újrakiadás: Gugi: Válogatott művek, 2006)
• Veres Pál: Kolumbusz tojása (Tanácsok Lapja, 1957 – újrakiadás: Gugi: Válogatott művek, 2006)
• Anatolji Ribakov: A tőr (orosz nyelven, Képes Nyelvmester, 1957)
• Veres Pál: Nagy Frigyes és a sakkozógép (Tanácsok Lapja, 1957 – újrakiadás: Gugi: Válogatott művek, 2006)
• H. G. Wells: A láthatatlan ember (Magyar Ifjúság, 1957 – újrakiadás: Gugi: Válogatott művek, 2006)
• Mahomed Csömörön (Magyar Ifjúság, 1959; új, kiegészített kiadás Füles, 1978)
• Szavcsenko: Bern professzor feltámadása (Füles Évkönyve, 1963 – újrakiadás: Gugi: Válogatott művek, 2006)
• Szerb Antal: Szerelem a palackban (Magyar Ifjúság, 1964)
• Larri: Érdekes kalandok (orosz nyelven, Képes Nyelvmester, 1968-1969 – újrakiadás, magyar nyelven]: Gugi: Válogatott művek, 2006)
• Rejtő Jenő: Pipacs (Füles, 1970)
• Rejtő Jenő: Minden jó, ha vége van (Füles, 1970)
• H. G. Wells: Struccvásár (Füles Évkönyve, 1971 – újrakiadás: Gugi: Válogatott művek, 2006)

• Aszlányi Károly: Kalandos vakáció, Minerva Kiadó, Budapest, 1957.
• Aszlányi Károly: Az Északi Park felfedezése, Minerva Kiadó, Budapest, 1957.

• Gugi Sándor: Válogatott művek (Fekete-Fehér Képregénymúzeum, Míves Céh kiadó, 2006)^[3]

Gugi számtalan stílusban és eszközzel tudott rajzolni. Reális tusrajz (Láthatatlan ember), lavírozott technika (Grant kapitány gyermekei), karikatúra (Mahomed Csömörön). Képes volt hosszú heteket eltölteni egy-egy képkocka megrajzolásának az előkészületeivel, mert minden egyes apró részletnek, bútoroknak, ruházatnak, építészetnek utánanézett.

„A képregény önálló, sajátos műfajú grafikai alkotás. Egy időbeli alaptörténet önálló térbeli megjelenítése a rajz nyelvén. Önálló alkotás saját műfaji jellegekkel, s nem csupán a regény szövegillusztrációja. Tehát nem »képes regény«, hanem a képekben kifejezett információkkal a grafika nyelvén elmondott regény. A történet, a cselekmény, a helyszín (beleértve a kor- és kultúrtörténeti elemeket is), sőt az egyes szereplők fizikai és szellemi megjelenése a rajzból olvasható le. Egy szereplő kidolgozott karaktere minden képben, minden helyzetben azonosítható. A képekben szereplő szövegek csupán kiegészítik a grafikát. Ami a rajzból kitűnik, az nem szerepelhet a szövegben, és viszont. A képi információkon túl a rajz esztétikai igényt is kielégít. Egy oldalpáron belül a képméretek váltakozása is a képregény ritmusát fokozza (premierplán – totálplán). Még a szövegbuborékok is grafikai elemként szerepelhetnek.” (Gugi Sándor, 1992).

Gugit megjeleníti Koska Zoltán egy életrajzi képregényben:

• Koska Zoltán: A nagy Csé (Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2020)

• Kertész Sándor: Szuperhősök Magyarországon (Akvarell, 1991)
• Kiss Ferenc: Gugi Sándor életrajza (in Gugi Sándor: Válogatott művek, Míves Céh kiadó, 2006)
• Kertész Sándor: Comics szocialista álruhában (Kertész Kiadó és Nyomda, 2007)

• Gugi Sándor bibliográfiája a wiki.kepregeny.net-en
• Alkotói adatlapja Moly.hu