Gartner Pál (Szelepcsény, 1900. augusztus 3. – Budapest, 1975. március 6.)^[2] magyar orvos, ideggyógyász, pszichoanalitikus, egyetemi tanár, törvényszéki elmeszakértő, műfordító, Gordon Zsuzsa színésznő apja.

Gartner Miksa szatócs és Goldstein Irén (1876–1912) gyermekeként született zsidó családban. Az érettségit megszerezve előbb fogtechnikusként, majd tisztviselőként dolgozott. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen kezdte, ahonnan diákmozgalmi tevékenységéért kizárták. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem orvosi karán 1925-ben szerezte meg oklevelét. 1925–1926-ban a nagykállói Állami Elmegyógyintézetben segédápolóként dolgozott, illetve külön díjazás nélkül orvosi munkát is végzett. 1926–1927-ben a nyíregyházi megyei kórház orvosa volt. 1927–1933-ban a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházának elmeosztályára került, ahol az elmeosztály európai hírű főorvosa, Richter Hugó tanítványa lett. 1933-ban felforgató tevékenység miatt – 1918-től tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak – elbocsátották. Közreműködött bírósági szakértőként Matuska Szilveszter, – a biatorbágyi merénylet elkövetőjének – perében. 1936–1939-ben a budapesti Schwartzer Intézet főorvosaként, majd kinevezése után igazgatóként működött. 1941 és 1944 között munkaszolgálatos és légióorvos volt. Első feleségét – idősebbek lánya édesanyját – a vészkorszak alatt az Óbudai téglagyárba hurcolták, ahonnan megpróbálta megmenteni, de későn érkezett. 1945–1946-ban az Országos Elmemeg­figyelő igazgató-főorvosa volt. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskara a „Válogatott fejezetek a mélylélektan köréből“ című tárgykörből magántanárrá képesítette.^[3] 1946 és 1950 között az Alsóerdősori Korányi Kórház alorvosa, megbízott főorvosa, 1950 és 1970 között osztályvezető főorvosa volt. 1944–1946-ban az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1946–1948-ban az Orvos- és Egészségügyi Szakszervezet alelnöke, az Igazságügyi Orvosi Tanács tagja volt. Szociálpszichológiával, ideg- és elmegyógyászati diagnosztikával foglalkozott. Szirmai Rezső újságíróval együtt könyvet publikált a háborús bűnösökkel folytatott pszichoanalitikus beszélgetésekről, amely először 1946-ban jelent meg Fasiszta lelkek címmel. Az 1930-as években a szociáldemokrata orvoscsoport vezetője volt és megalakulásától tagja a Magyarországi Független Orvosanalitikusok Egyesületének

Szociálpszichológiával, gyakorlati ideg- és elmegyógyászati kutatásokkal foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a lelki betegségek pszichoanalitikus és mélypszichológiai gyógyítása terén, különösen értékesek az öngyilkossággal kapcsolatos mélylélektani megfigyelései. Egyik első alkalmazója volt a hipnózisnak és a szuggesztiónak.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (5B-6-12).

Első felesége Szöllősi Magdolna (1907–1945) volt, Szöllősi Lipót és Laub Ilona lánya, akit 1928. június 25-én Budapesten vett nőül.^[4] 1938-ban elváltak.

Gyermekei

• dr. Váradi Istvánné Gordon Zsuzsa színésznő
• Gábor Tamásné Gartner Katalin

• A hipnózis és szuggeszció értelmezése és alkalmazása a modern pszichiátriában (Lélekkutatás, 1929)
• Az orvosanalysis jelentősége és indicatioi (Gyógyászat, 1931)
• Ankét a kitérésekről. Ankétsorozat a zsidóság problémáiról. Kiss Arnolddal, Sass Irénnel. (Budapest, 1931)
• Lelki betegségek keletkezése és gyógyítása (Budapest, 1932)
• Fragmentumok az analytikus az orvosgyakorlatból (Gyógyászat, 1933)
• Ösztön, kultúra, illúziók. Az ember harca a civilizáció rabságában (Budapest, 1934)
• Ösztön-kultúra, illúziók (Wien, 1934)
• Az öngyilkos öntudata (Emberismeret, 1934
• Az öngyilkos (Budapest, 1935)
• Szenvedélyek és kedélybetegségek mélylélektana és gyógyítása (Budapest, 1939)
• Narkophiliás állapotok gyógyítása (Gyógyászat, 1939)
• „Bűn” és büntetés (Budapest, 1939, 2. kiadás: 1940)
• Válságos lelki élmények (Budapest, 1943)
• Fasiszta lelkek. Pszichoanalitikus beszélgetések a háborús főbűnösökkel a börtönben. Szirmai Rezsővel. (Budapest, 1946)
• Lélektan és kórlélektan mélypszichológiai megvilágításban (Budapest, 1949)
• Adatok a morphinismus pathogenesiséhez. Új morphinelvonó kezelés alkalmazása. Ifj. Kelemen Endrével. (Ideggyógyászati Szemle, 1952)
• Alkoholelvonás reflexkondicionálással. Récsey Bélával, Reuter Carmennel. (Orvosi Hetilap, 1955. 36.)
• CO intoxikáció okozta encephalopathia gyógykezelése (Orvosi Hetilap, 1960. 47.)
• Kísérletek feltételes reflex tartósítására (Orvosi Hetilap, 1963. 21.)
• Fasiszta lelkek. Szirmai Rezsővel. Erős Ferenc és Karsai László tanulmányaival. (2. bővített kiadás, Budapest, 1993)

• Wilhelm Stekel: Üzenet az anyáknak. Ford., az előszót írta. (1–2. kiadás, 1930, Budapest, 1935)
• Wilhelm Stekel: A modern házasság (Budapest, 1931)

• Gartner Pál-díj: évente fiatal pszichoanalitikusokat, illetve szociálpszichológusokat jutalmaznak az általa alapított díjjal.

• Dr. Gartner Pál halálára (1975. április 1.) Új Élet, 30. évfolyam, 7. szám
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
• Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8  
• Névpont
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8