Görög ábécé
Típus	ábécé
Nyelvek	görög
Időszak	körülbelül i. e. 800-tól napjainkig
Felmenő írásrendszerek	ugariti    föníciai
Rokon írásrendszerek	ókánaánita, etruszk, latin
ISO 15924	Grek
A Wikimédia Commons tartalmaz Görög ábécé témájú médiaállományokat.

A görög ábécét a görög nyelv írására használják az i. e. 9. század vége (vagy a 8. század eleje) óta, egészen napjainkig. Huszonnégy betűből áll, az első és legrégibb olyan ábécé, amely minden magán- és mássalhangzót különálló szimbólummal jelöl. Az ősi görögben egyes betűket számokként is használtak körülbelül az i. e. 2. századtól fogva, ezeket görög számoknak hívjuk (hasonlóan a római számokhoz). A görög ábécé az ugariti és/vagy a föníciai ábécéből fejlődött ki, és alapja sok más írásrendszernek, mint például a latin vagy a cirill ábécé.

A görög ábécé az első betűkészletek egyike, amelyek többféle írott magánhangzót tartalmaztak. Eredetileg csak az alfát, epszilont, iótát, omikront és üpszilont, később keleti-görög hatásra az ómegát és étát is (hosszú ó és é jelölésére). Hasonlóképpen új mássalhangzókat is bevezetett: a khít, a fít és a pszít.

A fejlődés során egyes betűket meg is szüntettek, ilyen volt a szan, a digamma és a koppa. Ez utóbbi kettő megmaradt az ión számrendszerben, sőt a 900 jelölésére új betűt vezettek be, a szampít. Az ezreseket a betű előtt a bal felső sarokban aposztróffal jelölték.

Eredetileg több változata létezett az ábécének, legjelentősebb a keleti (ión) és a nyugati (khalkidiai) volt. Az athéni dialektus az ión írást használta, ami végül is kiszorította a nyugati változatot, és standarddá vált (i. e. 403). Ettől kezdve a görögök balról jobbra írtak, bár előtte előfordult jobbról balra folyó írás, sőt a vegyes irányú - busztrofedon - folyam is fellelhető.

A középkorban megváltozott az íráskép is, uralkodóvá vált a kisbetűs írás. Ekkor alakult ki a végszigma különálló formája. Ezzel a fejlődéssel szemben a szannak nem található a forrásokban kisbetűs alakja.

Ugyanekkor a kisbetűs - minuszkula - alakokat használták a számok jelölésére is. A 6 jelölésében a sztigma (Ϛ, ϛ; esetleg, ha ez nem elérhető, a στ kapcsolatát használják) felváltotta a digammát. A 90 jelölésére a modern z alakú koppát (Ϟ, ϟ) használják.

A görög betűk és származékaik a következők (kiejtés jelölése az IPA^[1] szerint):

Betű	Név				Kiejtés			Szám- érték	Ugariti	Föníciai	Latin
	Görög	Magyaros átírás	Kiejtés
			Klasszikus	Modern	Archaikus	Klasszikus	Modern
Α α	ἄλφα	alfa	[álpʰa]	[ˈalfa]		[a] [a:]	[a]	1	𐎀		a
Β β (ϐ)	βῆτα	béta	[bɛ̂ːta]	[ˈvita]		[b]	[v]	2	𐎁		b, v
Γ γ	γάμμα	gamma	[gám:a]	[ˈɣama]		[g]	[ɣ][† 1]	3	𐎂		g
Δ δ	δέλτα	delta	[délta]	[ˈðelta]		[d]	[ð]	4	𐎄		d
Ε ε (ϵ)	ἒ ψιλόν	epszilon	[è psiːlón]	[ˈepsilon]		[e]	[e]	5	𐎅		e
Ζ ζ	ζῆτα	dzéta	[dzɛ̂ːta]	[ˈzita]		[zd], később [zː]	[z]	7	𐎇		z
Η η	ἦτα	éta	[ɛ̂ːta]	[ˈita]	[ɛː] [h]	[ɛː]	[i][† 2]	8	𐎅		ē, e, ê, i
Θ θ (ϑ)	θῆτα	théta	[tʰɛ̂ːta]	[ˈθita]		[tʰ]	[θ]	9	𐎉		th
Ι ι	ἰῶτα	ióta	[iɔ́ːta]	[ˈjota]		[i] [iː]	[i] [† 2]	10	𐎛		i
Κ κ (ϰ)	κάππα	kappa	[káp:a]	[ˈkapa]		[k]	[k][† 3]	20	𐎋		k
Λ λ	λάμβδα	lambda	[lábda] [lámbda]	[ˈlamða]		[l]	[l] [† 3]	30	𐎍		l
Μ μ	μῦ	mű	[mŷː]	[mi]		[m]	[m]	40	𐎎		m
Ν ν	νῦ	nű	[nŷː]	[ni]		[n]	[n] [† 3]	50	𐎐		n
Ξ ξ	ξῖ	kszí	[ksîː]	[ksi]		[ks]	[ks]	60	𐎒		x, (ks)
Ο ο	ὄ μικρόν	omikron	[ò mikrón]	[ˈomikron]		[o]	[o]	70	𐎓		o
Π π (ϖ)	πῖ	pí	[pîː]	[pi]		[p]	[p]	80	𐎔		p
Ρ ρ (ϱ)	ῥῶ	ró	[r̥ɔ̂ː]	[ro]		[r], [r̥]	[r]	100	𐎗		r, rh (szó elején), rrh (kettőzve)
Σ σ	σῖγμα	szigma	[sîːgma]	[ˈsiɣma]		[s]	[s]	200	𐎕		s
ς		szigma (szóvég)						6 (modern)	𐎒		s
Τ τ	ταῦ	tau	[tâu̯]	[taf]		[t]	[t]	300	𐎚		t
Υ υ	ὒ ψιλόν	üpszilon	[ỳː psiːlón]	[ˈipsilon]	[u]	[y] [yː]	[i] [† 2]	400	𐎜		u, y (mássalhangzók között)
Φ φ (ϕ)	φῖ	fí	[pʰîː]	[fi]		[pʰ]	[f]	500	𐎔𐎈		f, ph
Χ χ	χῖ	khí	[kʰîː]	[xi]	[kʰ] [ks]	[kʰ]	[x][† 4]	600	𐎃	–	ch, kh
Ψ ψ	ψῖ	pszí	[psîː]	[psi]		[ps]	[ps]	700	𐎔𐎒		ps
Ω ω	ὦ μέγα	ómega	[ɔ̂ː méga]	[oˈmeɣa]		[ɔː]	[o]	800	𐎓		o, ô

1. ↑ [e], [i] előtt [ʝ]
2. ↑ ^{a b c} hangsúlytalanul magánhangzó mellett általában [ʝ] vagy [ç]
3. ↑ ^{a b c} [e], [i] előtt lágyul
4. ↑ [e], [i] előtt [ç]

A táblázatban szereplő betűk korán kikerültek az ábécéből, még az úgynevezett „klasszikus” kor előtt. Csak a nagybetűs – majuszkula – formájukat használták, kisbetűs – minuszkula – alakjukat csak később, a középkor során alakították ki.

Betű	Név				Kiejtés			Szám- érték	ugariti	föníciai	latin
	Görög	Magyaros átírás	Kiejtés
			klasszikus	modern	archaikus	klasszikus	modern
Ϛ ϛ	στίγμα	sztigma[2]	–	[ˈstiɣma]	–	–	[st]	6	𐎆		st
Ϙ (Ϟ)	ϙόππα	koppa	[kóppa]	[ˈkopa]	[k]	–	–	90	𐎖		k
Ͳ (Ϡ)	σαμπῖ	szampí	–	[sampíː]	[sː] [ks] [ts]	–	–	900	–	–	ss

Betű	Név				Kiejtés			Szám- érték	ugariti	föníciai	latin
	Görög	Magyaros átírás	Kiejtés
			klasszikus	modern	archaikus	klasszikus	modern
Ϝ ϝ	ϝαυ, δίγαμμα	vau/digamma	[wau]	[ˈðiɣama]	[w]	–	–	6	𐎆		w
Ͱ ͱ	ἧτα	héta	[hɛ̂ːta]	–	[h]	–	–	-	𐎅		h
Ϻ ϻ	ϻάν	szan	[sán]	[ˈsan]	[s]	–	–	-	𐎕		s
Ϸ ϸ	–	só	–	–	[ʃ]	–	–	-	-	-	sh

²: Egyes iskolák az agmát (ŋ) önálló fonémának tartják.

A görög nyelv helykímélés céljából – más nyelvekhez hasonlóan – számos ligatúrát (ikerbetűt) használt a nyomtatás megjelenése előtt. Az egyik legismertebb, az ου (mely egy o betű feletti v-re hasonlít: Ȣ ȣ), amit ritkán még ma is láthatunk. Lásd még: Ou.

A görög írás központozása eltér a latinétól a következőkben:

A Unicode rendszerben a görög karakterek két fő csoportra oszlanak. Az első a „görög és kopt” csoport (U+0370 – U+03FF), mely az ISO 8859-7 szabványon alapul, és lefedi a mai modern görög írás karaktereit. Ezen kívül ez a csoport tartalmazza a görög alapbetűktől eltérő kopt karaktereket is.

A másik csoport ("Kiterjesztett görög"; U+1F00 – U+1FFF) tartalmazza az ógörög és katharevusza politonikus és diakritikus karaktereket.

• A görög ábécé átírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Görög ábécé témájú médiaállományokat.

• Omniglot.com (angolul)
• Theiling.de: a görög betűk gyakorlása
• A görög ábécé átírásai (angolul)
• A görög ábécé a Greek-language.comon (angolul)
• Egy másik görög ábécés oldal (angolul)
• Görög Unicode források (angolul)

• Vau/Digamma (angolul)
• Sztigma (angolul)
• Héta (angolul)
• Szan (angolul)
• Koppa (angolul)
• Szampí (angolul)
• Só (angolul)