Edna Ferber
Ferber 1928-ban
Született	1885. augusztus 15. Kalamazoo, Michigan, Egyesült Államok
Elhunyt	1968. április 16. (82 évesen) New York,  USA
Állampolgársága	amerikai[1]
Nemzetisége	amerikai
Foglalkozása	színműíró regényíró író forgatókönyvíró újságíró
Iskolái	Lawrence Egyetem
Kitüntetései	Pulitzer Prize for the Novel (1925)[2] Distinguished Americans series (2002) Michigan Women's Hall of Fame (2009)[3]
Halál oka	rák
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Edna Ferber témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Edna Ferber (Kalamazoo, 1885. augusztus 15. – New York 1968. április 16.) amerikai regényíró, novella- és drámaíró. Regényei közé tartozik a Pulitzer-díjas So Big (1924), Show Boat (1926; ebből készült az ünnepelt 1927-es musical), Cimarron (1930; az ebből készült filmet a legjobb filmnek járó Oscar-díjra jelölték 1931-ben), a Giant (1952; 1956-ban azonos című film készült) és az Ice Palace (1958), amelyet 1960-ban filmesítettek meg. 1922-ben megjelent Old Man Minick című novelláját segített színdarabká alakítani (Minick), és háromszor is filmre adaptálták, 1925-ben Welcome Home címmel némafilmként, 1932-ben The Expert, 1939-ben pedig No Place to Go címmel.

1885. augusztus 15-én született a michigani Kalamazoo-ban, egy magyar származású zsidó raktáros, Jacob Charles Ferber és milwaukee-i, wisconsini születésű felesége, Julia (Neumann) Ferber (aki német zsidó származású volt) gyermekeként.^[4] Gyakran költözködtek apja üzleti kudarcai miatt, amelyet valószínűleg az apja korai vaksága okozott.^[5] Miután Chicagóban, Illinoisban élt, az iowai Ottumwába költözött szüleivel és idősebb testvérével, Fannie-val, ahol 7 évig laktak (Ferber 5-12 éves korában). Ottumwában Ő és családja brutális antiszemitizmussal szembesült, pl. a felnőtt férfiak mindennap verbálisan bántalmazták, kigúnyolták és leköpték őt, amikor ebédet vitt apjának, gyakran jiddis akcentussal kigúnyolva.^[6][7] 12 éves korában Ferber és családja a wisconsini Appletonba költözött, ahol középiskolát végzett és rövid ideig a Lawrence Egyetemen járt.^[8]

A kezdetben színészetet tanulni készülő Ferber 17 évesen feladta ezeket a terveket, hogy segítsen eltartani a családját. Megtiltották, hogy retorikát tanuljon, és a pillanat hevében befejezte felsőoktatási tanulmányait, kimaradt a Lawrence-ből, majd az Appleton Daily Crescenthez^[9] és végül a Milwaukee Journal-hoz került.^[10][11] Riporterként beszámolt az 1920-as republikánus nemzeti kongresszusról és az 1920-as demokrata nemzeti konventről a United Press International-nek.^[12]

Amikor Ferber vérszegénységből lábadozott, 1911-ben összeállították és kiadták első novelláit, a Dawn O'Hara, a The Girl Who Laughed című regényét.

1925-ben elnyerte a Pulitzer-díjat So Big című könyvéért.^[13] Ferber eleinte úgy gondolta, hogy a So Big nem túl jól sikerült, de amikor elküldte a könyvet kiadójának, Doubledaynek, meglepődve értesült, hogy a férfi nagyon élvezi a regényt. Ezt tükrözte a nagyközönségnek eladott több százezer példány is.^[14] A díjat követően a regényből némafilm készült Colleen Moore(wd)^[15] főszereplésével még ugyanabban az évben.^[16] 1932-ben egy korai hangosfilm remake következett, Barbara Stanwyck és George Brent főszereplésével, Bette Davis-szel pedig a mellékszerepben. A So Big 1953-as verziója Jane Wyman^[17] főszereplésével a legnépszerűbb változat a modern közönség körében.^[18]

A So Big népszerűségét meglovagolva Ferber következő regénye, a Show Boat ugyanolyan sikeres lett. Nem sokkal megjelenése után Jerome Kern zeneszerző javasolta, hogy alakítsák musicallé. Ferber megdöbbent, azt hitte, hogy az 1920-as évek tipikus könnyed szórakozásává változtatják. Amíg Kern elmagyarázta, hogy ő és Oscar Hammerstein II(wd)^[19] egy más típusú musicalt akarnak létrehozni, Ferber megadta neki a jogokat és 1927-ben mutatták be a Broadway-n, majd még nyolcszor újították fel.

1952-es regénye, a Giant lett az 1956-os film alapja, Elizabeth Taylor, James Dean és Rock Hudson főszereplésével.

Ferber 82 éves korában, New York-i otthonában halt meg gyomorrákban. Hagyatékát megmaradt nőrokonaira hagyta, de engedélyt adott az amerikai kormánynak irodalmi munkásságának terjesztésére, hogy bátorítsa és inspirálja a jövőbeli női szerzői.^[6]

Ferber soha nem házasodott meg, nem volt gyermeke és nem ismert, hogy romantikus vagy szexuális kapcsolatban állt volna.^[20] A Dawn O'Hara című korai regényében a címszereplő nagynénje még ezt is megjegyzi: "Vénlánynak lenni olyan volt, mint a fulladás okozta halál – igazán elragadó érzés, amikor abbahagyod a küzdelmet." Ferber anyai érdeklődést mutatott unokahúga, Janet Fox(wd)^[21] színésznői karrierje iránt, aki fellépett Ferber Dinner at Eight (1932) és a Stage Door (1936) című drámák eredeti Broadway-szerepeiben.

Ferber szókimondó és gyors eszű volt. Egy alkalommal más zsidó vendégeket vezetett a házibuli elhagyására, miután megtudta, hogy a házigazda antiszemita.^[6]

Munkája olyan magas színvonalú volt, hogy sok szexista irodalomkritikus azt hitte, hogy egy férfi írta a narratíváit női álnéven.^[6]

1922-től kezdődően Ferber tizenhárom-tizennégy éven keresztül évente egyszer-kétszer Európába látogatott.^[22] Ezalatt a legtöbb amerikaival ellentétben őt nyugtalanította a náci párt felemelkedése és annak az antiszemita előítéletnek a terjedése, amellyel gyermekkorában szembesült. Ezt így kommentálta: "Félelmetes dolog volt látni, hogy egy kontinens – egy civilizáció – a szeme láttára omlik össze. Ez egy gyors és elkerülhetetlennek tűnő folyamat volt, amelyre senki sem fordított különösebb figyelmet."^[23] Félelmei nagymértékben befolyásolták munkáját, amelyben gyakran szerepeltek a faji és kulturális megkülönböztetés témái. 1938-ban megjelent önéletrajzi könyve, az A Peculiar Treasure eredetileg egy Adolf Hitlernek szóló rosszindulatú ajánlást tartalmazott:

   „Adolf Hitlernek, aki jobb zsidóvá és megértőbb emberi lénnyé tett engem, ahogyan több millió zsidót, ezt a könyvet az utálat és a megvetés jellemezte.”[24]

Ferber tagja volt az Algonquin Round Table-nak, egy olyan okos csoportnak, akik mindennap ebédkor találkoztak a New York-i Algonquin Hotelben.^[25] Ferber és a Kerekasztal másik tagja, Alexander Woollcott(wd)^[26] régóta ellenségek voltak, ellenszenvük egészen Woollcott 1943-as haláláig tartott, bár Howard Teichmann(wd) Woollcottról írt életrajzában kijelenti, hogy viszályukat félreértés okozta. Teichmann szerint Ferber egyszer úgy jellemezte Woollcottot, mint "egy New Jersey-i Nerót, aki összetévesztette a pinafore-ját^[27] egy tógával".

Ferber együttműködött a Round Table taggal, George S. Kaufmannal(wd)^[28] a Broadway-n bemutatott több darabban: Minick (1924), The Royal Family (1927), Dinner at Eight (1932), The Land Is Bright (1941), Stage Door (1936), és Bravo! (1948).^[29]

A Saturday Review of Literature által végzett közvélemény-kutatásban, amelyben arról kérdezték amerikai írókat, hogy melyik elnökjelöltet támogatták az 1940-es választásokon, Ferber azon írók közé tartozott, akik Franklin D. Rooseveltet támogatták.^[30]

Ferber regényeiben általában erős női főszereplők, valamint mellékszereplők gazdag és változatos gyűjteménye szerepelt. Általában legalább egy erős másodlagos szereplőt emelt ki, aki etnikai vagy egyéb diszkriminációval szembesült.^[31]

Művei gyakran az amerikai kultúra kis részhalmazaira vonatkoztak, és néha olyan egzotikus helyeken játszódtak, amelyeket meglátogatott, de nem ismerte azt közelebbről, például Texasban vagy Alaszkában. Ezzel segített felhívni a figyelmet az amerikai kultúra sokszínűségére azok számára, akiknek nem volt lehetőségük megtapasztalni azt. Néhány regény olyan helyeken játszódik, ahol még nem is járt.^[32]

• Ferbert Lili Taylor^[33] színésznő alakította a Mrs. Parker and the Vicious Circle (1994) című filmben.^[34]
• 2008-ban a The Library of America beválogatta Ferber „Miss Ferber 'Vultures' at Trial” című cikkét, hogy bekerüljön az American True Crime két évszázados retrospektívájába.^[35]
• 2002. július 29-én az Egyesült Államok postai szolgálata 83 ¢ értékű, Distinguished Americans sorozatú postai bélyeget bocsátott ki tiszteletére. A kaparós technikájáról^[36] ismert Mark Summers művész készítette ezt a portrét Ferber 1927-ben készült fekete-fehér fényképére utaló bélyeghez.^[37]
• Edna Ferber kitalált változata rövid időre szereplőként jelenik meg Philipp Meyer(wd)^[38] The Son (2013) című regényében.
• Edna Ferber további kitalált változata, a főszereplővel, megjelenik Ed Ifkovic^[39] rejtélyes regényeinek sorozatában, amelyeket a Poisoned Pen Press adott ki, beleértve a 2013-ban írt Downtown Strut: An Edna Ferber mystery-t.^[40]
• 2013-ban Ferber bekerült a Chicagói Irodalmi Hírességek Csarnokába.^[41]
• Korábbi lakóhelyén, a wisconsini Appletonban az Edna Ferber Általános Iskolát róla nevezték el.^[42] Az iskola építését először az 1971-es népszavazáson leszavazták.

• Our Mrs. McChesney 1918
• A Gay Old Dog 1919
• No Woman Knows 1921 (Fanny Herself)
• So Big 1924
• Welcome Home 1925 (Minick)
• Classified 1925
• Gigolo 1926
• Rablélek a primadonna 1928 (Mother Knows Best)
• The Home Girl 1928
• Hard to Get 1929 (Classified)
• Show Boat 1929
• The Royal Family of Broadway 1930 (The Royal Family)
• Cimarron (1931)
• The Expert 1932 (Minick)
• So Big 1932
• Vacsora nyolckor 1933 (Dinner at Eight)^[43]
• Fata morgana 1934 (Glamour)
• Egy gazdag ember regénye 1936 (Come and Get It)
• Magnólia 1936 (Show Boat)
• Álomkapu 1937 (Stage Door)^[44]
• No Place to Go 1939
• Saratoga Trunk 1945^[45]
• Revű hajó 1951 (Show Boat)^[46]
• So Big 1953
• Óriás 1956 (Giant)^[47]
• Ice Palace 1960
• Cimarron 1960^[48]

• Show Boat (1927) – zene: Jerome Kern, szöveg és könyv: Oscar Hammerstein(wd), producer: Florenz Ziegfeld(wd)
• Saratoga (1959) – zene: Harold Arlen, szöveg: Johnny Mercer(wd), dramaturg: Morton DaCosta(wd)
• Giant (2009) – zene és szöveg: Michael John LaChiusa(wd), könyv: Sybille Pearson(wd)

• Mosolygó könnyek – Singer és Wolfner (Milliók Könyve), Budapest, 1918 · Fordította: Barabás Béla
• Az úszó színház (Show Boat) – Révai, Budapest, 1929 · Fordította: Benedek Marcell
• Cimarron – Pantheon Irodalmi Intézet, Budapest, 1932 · Fordította: Baktay Ervin
• Az erdő fia – Athenaeum, Budapest, 1935 · Fordította: Nagy András
• Szerelmes kalandorok – Hungária, Budapest, 1943 · Fordította: Gaál Andor
• Mekkora? Ekkora! (So Big) – Móra, Budapest, 1990 · ISBN 9631170004 · Fordította: Kosáryné Réz Lola (1931, Palladis)

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Edna Ferber című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Edna Ferber az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Edna Ferber a Box Office Mojón (angolul)
• Edna Ferber az Internet Broadway Database honlapján (angolul)
• Works by or about Edna Ferber at Internet Archive (angolul)