Eblai
Beszélik	holt nyelv
Terület	Közel-Kelet, az egykori Ebla (a mai Nyugat-Szíria területén
Beszélők száma	0 fő
Nyelvcsalád	Afroázsiai nyelvcsalád    sémi ág     keleti sémi nyelvek      eblai nyelv
Írásrendszer	ékírás
Hivatalos állapot
Hivatalos	sehol nem hivatalos
Gondozza	nincs szabályozva
Nyelvkódok
ISO 639-1	nincs
ISO 639-2	sem
ISO 639-3	xeb
A Wikimédia Commons tartalmaz Eblai nyelv témájú médiaállományokat.

Az eblai nyelv az ókori Ebla városállam területén és befolyási övezetében, az i. e. 3-2. évezredben beszélt ékírásos, az akkád után a második legrégebbi fennmaradt sémi nyelv.

A nyelv felfedezése viszonylag újnak tekinthető, mivel Tell Mardíhban csak 1964-től folytak ásatások, Paolo Matthiae vezetésével. A nyelv egy a 70-es évek elején feltárt palota romjai közt talált, körülbelül 20 ezer tábláról, illetve töredékről ismert, megfejtése 1973 és 76 között történt, Giovanni Pettinato és Mitchell Dahood által.^[1]

A táblák nagyobb része a környéken és korban szokásos sumér logogrammokkal és fonetikai jelekkel készült,^[2] kisebb részük azonban egy letisztult, tisztán fonetikus sumer ékírással készült, addig még nem ismert, eblainak nevezett sémi nyelvet tartalmazott.

A szövegek túlnyomó többsége adminisztratív szöveg, egybefüggő vallási vagy irodalmi szövegek – melyek a nyelv pontosabb behatárolását segítenék – ritkák. A megfejtést a helyszínen talált kétnyelvű sumér-eblai szótárlisták segítették.

Az eblai az akkáddal együtt a sémi nyelvek keleti ágát alkotja, félúton az akkád és nyugati sémi nyelvek (amorita, ugariti, arám és a kánaáni nyelvek: föníciai, héber, ...) között. Pettinato és Dahood véleménye szerint a nyelv inkább nyugati sémi, míg Gelb és mások egy az akkádhoz közel álló keleti sémi dialektusnak tekintik inkább.^[3] A pontos megítélést az ékírásos lejegyzés nehezíti, mely egyértelműen a keleti sémi jegyeket erősíti.

Cyrus H. Gordon szerint^[4] az eblai nyelv nem elsősorban beszélt nyelv volt, hanem egyfajta írásbeli közvetítő nyelv.

1. ↑ A szakirodalomban a Pettinato, 1973 dátum az elterjedt.
2. ↑ Cole, Stephen D.: Eblaite in Sumerian Script, in: The Biblical Archaeologist 40.2 (May 1977:49) - a szövegek nem sumérek, hanem sumér jelekkel írt eblai szövegek.
3. ↑ Pettinato, Giovanni: The Archives of Ebla; Gelb, I. J.: Thoughts about Ibla: A Preliminary Evaluation in: Monographic Journals of the Near East, Syro-Mesopotamian Studies 1/1 (May 1977) pp.3-30
4. ↑ Cyrus H. Gordon (1997) Amorite and Eblaite. In: Robert Hetzron (ed.) The Semitic Languages. New York: Routledge. 101.

• Eblaitica: Essays on the Ebla Archives and Eblaite Language. eds.: Gordon, Cyrus - Rendsburg, Gary, Publications of the Center for Ebla Research at New York University / Eisenbrauns, in 4 vols. 1987, 1990, 1992, 2002
• Beld, Scott G. - Hallo, William W. - Michalowski, Piotr: The Tablets of Ebla: Concordance and Bibliography. Eisenbrauns, 1984
• Matthiae, Paolo: Aux origines de la Syrie: Ebla retrouvée. Gallimard, Paris 1996, ISBN 2-07-053350-6
• Matthiae, Paolo: The Royal Archives of Ebla. Skira, 2008
• Pettinato, Giovanni: The Archives of Ebla: An Empire Inscribed in Clay. Doubleday, 1981
• Huehnergard, John – Woods, Christopher: Akkadian and Eblaite. In: R. Woodard (ed.): The Cambridge Encyclopedia of the World’s Ancient Languages. Cambridge, 2004. ISBN 0-521-56256-2
• Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 95-102.

• Eblaitica vol.2 at Google Books
• Eblaitica vol.4 at Google Books
• LinguistList Archiválva 2009. december 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• MultiTree: A Digital Library of Language Relationships^{[halott link]}