Cahors
Cahors | |||
Cathédrale St Etienne | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Franciaország | ||
Régió | Okcitánia | ||
Megye | Lot | ||
Polgármester | Jean-Marc Vayssouze-Faure (2014–2020) | ||
INSEE-kód | 46042 | ||
Irányítószám | 46000 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 20 141 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 312 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 130 m | ||
Terület | 64,72 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 44° 26′ 51″, k. h. 1° 26′ 26″44.447500°N 1.440556°EKoordináták: é. sz. 44° 26′ 51″, k. h. 1° 26′ 26″44.447500°N 1.440556°E | |||
Cahors weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Cahors témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Cahors város Franciaországban, Okcitánia régió Lot megyéjének székhelye (prefektúra). Quercy egykori fővárosa, a Lot folyó nagy kanyarjában épült. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.
Története
[szerkesztés]Már a római időkben jelentős központ volt, megmaradtak a régi várfal és egy nagy fürdő maradványai, a város forrását a gallok és a rómaiak egyaránt szentnek tartották. Felvirágzása a kora középkorra esik, ekkor vált a lombardiai bankárok egyik fontos üzletközpontjává, egyben egyházi székhelyé, püspökséggel és a templomos lovagok rendházával. Cahors adta a katolikus egyháznak XXII. János pápát Jacques Duéze személyében, 1322-ben, ő egyetemet is alapított szülővárosában, amely a 19. századig fennállt. A százéves háború korában Cahorst, a városlakók tiltakozása ellenére, átengedték az angoloknak, akik romokban hagyták itt a várost, s nem kímélték a vallásháborúk sem. Neves szülöttei a költő Clément Marot és a 19. századvégi miniszterelnök, Léon Gambetta.
Demográfia
[szerkesztés]
|
|
|
|
Látnivalók
[szerkesztés]- Cathédrale St-Étienne – a templom kívülről valóságos erődítmény képét mutatja. A bejáratot három erőteljes torony őrzi. A szentély körül kettős galéria fut végig az épület külsején, innen is lehetett védelmezni a templomot, de erre sohasem volt szükség. Az építkezés a 11. század végén kezdődött meg. A Portail Nord a templom eredeti főbejárata volt, s a homlokzat timpanonja 1135 óta áll ezen a helyen. Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolták rajta a művészek, középen Krisztus áll, a jobb oldali részen a bazilika névadója, a vértanú szent életének jeleneteit örökítették meg. Az egyik kupolában középkori freskót tártak föl, Szent István vértanú megkövezését ábrázolja. A szentély gótikus jellegű, az oldalkápolnák a késői gótika korszakának alkotásai.
- Cloitre – a templom mellé a 16. század elején épült a részben gótikus, részben reneszánsz kolostor, ma a katedrális kincstára található benne, a 3. századtól a 19. századig megörökített 93 püspök képmásával.
- Maison de Henri IV – másik nevén, Maison de Roaldés, a folyó partján, a 15. századból való épület, ebben lakott egykor Navarrai Henrik.
- Pont Valentré – megerődített híd, a középkor francia katonai építészetének jelentős emléke. A városba vezető hidat mindkét oldalán és középen erős, 40 méter magas tornyokkal erődítették meg. A középső, a Tour du Diable, csak a 19. századi helyreállítás során került ide. A hét ívből álló kecses híd pillérein is lőrések vannak, s egyebek között ennek a megerődített védelemnek is köszönhető, hogy a százéves háborúban az angolok nem tudtak betörni a városba.
- Barbacane, Tour St-Jean – a belvárost északról lezáró, a földnyelv végét védő városfal maradványa a 14. századi erődítés és a torony, amely egy kiemelkedő sziklára épült.
Cahors a tornyok városa. A legrégebbi a katedrálistól északra, a folyópart közelében emelkedő Tour Jean XXII, a pápává választott cahorsi püspök testvére egykori palotájának egyetlen fennmaradt része. Közvetlen közelében van az Église St-Barthélemy, az 1300-as évekből, amelyben annak idején a későbbi pápát is megkeresztelték.
Testvérvárosok
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Populations légales 2021
További információk
[szerkesztés]Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.