Belga frank (Belgische frank (holland) franc belge (franciául) Belgischer Franken (németül))
5 frank
2000 frank
ISO 4217 kód	BEF
Devizajel	fr
Ország	Belgium  Luxemburg (1854-ig)
Használat kezdete	1832.
Bevonás ideje	2001. december 31.
Árfolyam
Aktuális árfolyam	XE Currency Converter
Hozzá rögzített	Luxemburgi frank
Váltópénz
centiem (holland) centime (franciául) centime (németül) (centime centime)	1/100 (nincs forgalomban)
Érmék
Használatban	1, 5, 20, 50 fr
Bankjegyek
Használatban	100, 200, 500, 1000, 2000 fr
Európai árfolyam-mechanizmus (ERM)
Kezdete	1979. március 13.
Rögzített árfolyam kezdete	1998. december 31.
€-val helyettesítve (nem készpénz)	1999. január 1.
€-val helyettesítve (készpénz)	2002. január 1.
Euró árfolyam	40.3399 BEF
Kibocsátó
Központi bank	Belga Nemzeti Bank Weboldala
Bankjegynyomda	Belga Nemzeti Bank Weboldala
Pénzverde	Belga Nemzeti Bank Weboldala
Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza.
A Wikimédia Commons tartalmaz Belga frank témájú médiaállományokat.

A belga frank (hollandul: Belgische frank; franciául: franc belge; németül: Belgischer Franken; ISO 4217-kód: BEF; pénzjel: fr.) Belgium hivatalos pénzneme volt az euró bevezetése előtt, váltópénze a centiem (hollandul), centime (franciául) vagy Centime (németül).

Nyugat-Európa előbb a forradalmi, majd a napóleoni Franciaország által történt meghódítása a francia frank széles körben elterjedt használatával járt. A jelenlegi Belgium területén a francia forradalmi háborúkig a Habsburg fennhatóság alatt az osztrák-németalföldi koronatallér (Kronenthaler) volt forgalomban, majd a Francia Köztársaság és a Francia Császárság uralma alatt a frank, az Egyesült Németalföldi Királyság (vagy Egyesült Holland Királyság - Vereinigd Koninkrijk der Nederlanden) idején (1815-1830) pedig a holland forint.

• 
  Mária Terézia osztrák-németalföldi koronatallérjának előoldala.
• 
  Mária Terézia osztrák-németalföldi koronatallérjának hátoldala.

1832-ben az Egyesült Németalföldi Királyságtól, azaz Hollandiától való függetlenségének kinyilatkoztatása után az új Belga királyság 1832. június 5-én kibocsátotta saját frankját, a francia frankkal azonos értékben. Luxemburg 1848-ban, majd Svájc 1850-ben követte példáját. Itália egyesítése létrejöttekor Olaszországban, ahol addig a Szárd Királyság lírája volt forgalomban, 1862-ben hasonló alapon létrejött az olasz líra.

1865-ben Franciaország, Belgium, Svájc, Olaszország és Luxemburg létrehozták a latin pénzügyi uniót (amelyhez Görögország 1868-ban csatlakozott): minden állam saját egységnyi valutája (frank, líra, drachma) 4,5 g ezüst vagy 290,322 mg tiszta arany értékben lett meghatározva, mindegyikük paritásban a többivel szabadon forgott nevezett országokban. 1870-ben egységesen az aranystandardot fogadták el, s ez a helyzet egészen 1914-ig állt fenn.

1926-ban Belgium, amely Franciaországhoz hasonlóan súlyos inflációt szenvedett el, bevezette a belgát öt régi frank értékben, és az ország még ugyanabban az évben kilépett a monetáris unióból. A belgát a font sterlinghez kötötték úgy, hogy 35 belga (175 frank) = 1 font; a belga 209,211 mg aranyat ért.^[1] Belgium 1921-es pénzügyi uniója Luxemburggal mindazonáltal a teljes gazdasági unió alapját képezte 1932-ig. 1935-ben a belga frank 28%-ot veszített értékéből, 150,632 mg-os aranyértékig, egy luxemburgi frank értékét 1¼ belga frankban szabták meg.

Belgium 1940. májusi német lerohanását követően egy frank értékét 0,1 német birodalmi márka értékben állapították meg, amit júliusban 0,08 márkára csökkentettek. 1944. október 5-én, a felszabadulást követően a Bretton Woods-i konferencia a kezdeti 43,77 frank = 1 amerikai dollár árfolyammal stabilizálta a belga frankot. 1946-ban ez 43,8275-re, majd a font 1949. szeptemberi értékcsökkenése után 50-re változott. A belga frank legközelebb 1982-ben inflálódott.

A 10 európai valutával együtt a belga/luxemburgi frank 1999. január elsejével 1 EUR = 40,3399 BEF/LUF, vagyis egy frank = 0,024789 € árfolyammal megszűnt.

Attól kezdve a frank csak mint „nem decimális euró kifejezése” maradt forgalomban, bár a bankjegyek továbbra is frankban voltak nevesítve, készpénzben azzal fizettek. A nem-fizikai pénzforgalom (elektronikus utalás, számlavezetés stb.) viszont kizárólag euróban történt.

2002. január elsején az eurós pénzérmék és bankjegyek forgalomba bocsátásával kettős pénzforgalom alakult ki, amely február 28-ig állt fenn, amikor is a régi belga frank pénzérmék és bankjegyek legális forgalma megszűnt.

A régi pénzérméket 2004 végéig lehetett beváltani, míg a bankjegyekre nincs beváltási határidő megszabva.

Kezdetben a feliratok francia nyelvűek voltak. 1869-ben bevezették a pénzérmék flamand nyelvű feliratozását is, sőt némelyikük kétnyelvű is lett. Ha mindkét nyelv szerepelt egy oldalon, felváltva verték a pénzt, hol egyik, hol másik nyelvvel kezdve a feliratot. A bankjegyek 1880-tól kétnyelvűek, 1992-től háromnyelvűek voltak, tekintve, hogy a harmadik belga nemzetalkotó a német közösség. Egyik oldalukra így vagy a francia, vagy a flamand, a másik oldalra pedig a német nyelvű felirat került. Vertek német nyelvű emlékpénzérméket is, ám ezek sosem kerültek forgalomba.

1832 és 1834 között réz 1, 2, 5 e 10 centime-osokat, ezüst ¼, ½, 1, 2 és 5 frankosokat, valamint arany 10, 20 és 40 frankosokat vertek. Némely első 1 és 2 centime-osokat holland ½ és 1 centesek felülverésével hoztak létre. Arany 40 frankost 1841-ig nem hoztak forgalomba, de verése már korábban megkezdődött, míg az ezüst 2½ frankost és az arany 10 és 25 frankost csak 1848 és 1850 között. A 20 centime-os ezüstöt ¼ frankossal helyettesítették, 1852-ben. 1860-ban 20 centime-os réz-nikkel érméket hoztak ki, míg az 5 és 10 centime-osokat 1861-ben. Az ezüst 5 frankosok verését 1876-ban beszüntették. 1901 és 1908 között az 5, 10 és 25 centime-osokat középen lyukkal bocsátották ki.

1914-ben beszüntették az 1 centime-os és minden ezüst valamint arany érmék verését. Cink 5, 10 és 25 centime-osokat a német megszállási zónában, majd 50 centime-osokat 1918-ban vertek. A 2 centime-osok gyártását 1919-ben beszüntették. 1922-ben és 1923-ban nikkel 50 centime-ost és 1, 2 frankosokat adtak ki; "Bon pour" francia, "Goed Voor" flamand felirattal. 1930-ban a nikkel-sárgarezet réz-nikkellel helyettesítették az 5 és 10 centime-osokban, majd 1938-ban a 25 centime-osokban. A nikkel 5 és 20 frankosokat 1930–31-ben, az ezüst 20 frankosokat 1933-ban és az 50 frankosokat 1939-ben vezették be.

Az 1940-es német megszállást követően beszüntették az ezüst pénzérmék verését. 1941-ben cinkkel helyettesítették az egyéb fémeket az 5, 10 és 25 centime-osokban, az 1 és 5 frankosokban. 1948-ban beszüntették a réz-nikkel 5 frankos, az ezüst 50 és 100 frankos, 1949-ben a 20 frankos, 1950-ben a réz-nikkel 1 frankos verését, a 20 és 50 centime-os bronzérmékét pedig 1952–53-ban. 1955-ben teljesen leállították az ezüstérmék gyártását.

1964-ben 25 centime-os réz-nikkel érmékkel helyettesítették a 20 centime-osokat. A nikkel 10 frankos 1969-ben jött ki (csak 1979-ig verték), majd a bronz 20 frankos 1980-ban, a nikkel 50 frankos pedig 1987-ben. 1986-ban bronz-alumíniummal helyettesítették a réz-nikkelt az 5 frankosban, míg 1989-ben nikkelezett vas a réz-nikkelt az 1 frankosban.

Az euró belépéséig a következő pénzérmék voltak forgalomban:

Belgiumban a Belga Nemzeti Bank (Banque Nationale de Belgique / Nationale Bank van Belgie / Belgische Nationalbank) bankjegyei mellett az 1970-es évekig a Belga Királyság Kincstára (Royaume de Belgique - Trésorerie / Koninkrijk Belgie - Thesaurie) is bocsátott ki papírpénzt államjegyek formájában, 20 és 50 frank névértékben.^[2] Az euro bevezetésekor két sorozat volt forgalomban, az 1978-1992 között bevezetett, ez 100, 500, 1000, 5000 és 10 000 frankos címletekből állt, valamint az 1994-1997 között forgalomba hozott, ez 100, 200, 500, 1000, 2000 és 10 000 frankos címleteket tartalmazott.^[3]

• 
  Belga 1964-es sorozatú 20 frankos államjegy Baldvin király portréjával.
• 
  Belga 1966-os sorozatú 50 frankos államjegy Baldvin király és Fabiola királyné portréjával
• 
  Belga 1992-es sorozatú 10 000 frankos bankjegy Baldvin király és Fabiola királyné portréjával.
• 
  Belga 1997-es sorozatú 10 000 frankos bankjegy II. Albert király és Paula királyné portréjával.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Franco belga című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Belga bankjegyek képei
• Belga érmék képei
• Belga frank - Belgium történelmi bankjegyei. Heiko Otto. (Hozzáférés: 2019. december 8.) (angolul) (németül) (franciául)