Bauer-Márkfi Herman (Bauer Marcussohn Herman; Szenic,^[1] 1801 – Szeged, 1874. március 14.) a szegedi zsidó hitközség titkára, majd jegyzője.

Tanítóként a makói izraelita iskolánál nyert alkalmazást, ugyanitt jegyző is, majd innen 1834-ben a szegedi zsidó hitközség választotta meg jegyzőjének, ahol 1862-es nyugalomba vonulásáig működött kiváló eredménnyel.

Jeles hebraista és talmud-tudós volt, aki ugyanakkor magyar és német nyelvű hitszónoklatokat is tar­tott. Jelentős hatással volt a zsidók magyarosodására.

Állandó irodalmi munkásságot folytatott, munkatársa volt a Bécs­ben megjelenő „Bikuró Hoittim” című héber nyelvű tudományos folyóiratnak (Steinschneider számos itteni értekezését sorolja fel). 1841. március 23-án héber-magyar zsebszótárra hirdetett meg aláírási felszólítást (a 8 füzetre tervezett munka kéziratban már készen volt). Bauer volt az első zsidó, aki magyar nyelven bölcseleti tanulmányt írt Mendelssohn Phaedon-ja nyomán A lélek címmel.

• Fromme Ansichten. Szeged, 1837.
• Ünnepélyes beszéd. Irta és a szegedi izr. Egyháznak 1843 máj. 19. megült felszentelésekor elmondta. Szeged, 1843.
• Gyászhang t. Pálffy János úr, Szeged város tanácsnoka gyászünnepélyére. Szeged, 1844.
• Eine Freudensstimme (a csongrádi főispán iktatása alkalm.) Szeged, 1852.

Műfordításai:

• A lélek halhatatlanságáról. Szeged, 1836. Két füzet. (Magyarosí­totta B. I., Mendelssohn Phaedonja nyomán)
• Selomoh^[2] hasonlatai. Magyarítá B.… Buda, 1844. (Salamon példabeszédei magyar és héber szöveggel, a M. K. Egyetem betűível.)

• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 95. o.  Online elérés
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  

1. ↑ Szinnyeinél Hlubok
2. ↑ A Zsidó Lexikon szerint Salomó