Balatonszentgyörgy
Balatonszentgyörgy vasútállomás
Balatonszentgyörgy címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Marcali
Jogállás	község
Polgármester	Farkas László Nándor (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám	8710
Körzethívószám	85
Népesség
Teljes népesség	1494 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	65,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	23,68 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 41′ 19″, k. h. 17° 17′ 43″46.688519444444, 17.29528055555646.688519°N 17.295281°EKoordináták: é. sz. 46° 41′ 19″, k. h. 17° 17′ 43″46.688519444444, 17.29528055555646.688519°N 17.295281°E
Balatonszentgyörgy Pozíció Somogy vármegye térképén
Balatonszentgyörgy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonszentgyörgy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Balatonszentgyörgy (németül: Sankt Georgen am Plattensee) község Somogy vármegyében, a Marcali járásban.

A község, amely a nevét Szent Györgyről, templomának patrónusáról kapta, a déli Balaton-part és Somogy vármegye „kapuja”, a Balaton délnyugati csücskénél, a Kis-Balaton Természetvédelmi Terület szomszédságában fekszik, a Zala folyó és a 7-es főút között. A Balaton déli partjának legnyugatibb települése. Területén folyik bele a Zala a Balatonba.

A Budapest–Nagykanizsa főút felől gépkocsival érkezőket a Somosi dombtető panorámája fogadja: a tó víztükre és a völgyben Balatonszentgyörgy a házak közül kiemelkedő római katolikus templomával.

A település megközelítéséhez a legfontosabb útvonal a fővárostól a horvát határig húzódó 7-es főút, magán a községen viszont a 76-os főút halad végig, amely a központtól délre ágazik ki a 7-esből Zalaegerszeg irányába. Déli irányból a 7501-es út vezet a településre, illetve csekély mértékben érinti még a község területét az a Balaton-parti út (7119-es út) is, amely Balatonkeresztúron indul, és a legfontosabb szerepe Balatonberény kiszolgálása.

Balatonszentgyörgy vasútállomásán a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal halad keresztül, de innen indul a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal és a Somogyszob–Balatonszentgyörgy-vasútvonal is.

Római kori és népvándorlás kori leletek tanúsága szerint Balatonszentgyörgy és Fenékpuszta között ősi balatoni átkelőhely volt. E területen az első ismert helységnév a Besenyő a honfoglalás utáni időből. Nevét a letelepített besenyőkről kapta. Még a 14. században is ezen a néven említették. Ez a helység a vasútállomás és az Egry József utca nyugati része közötti kisebb kiemelkedő háton volt az 1969-ben talált – csatornázás alkalmával átvágott – 15-16. századi lakóház- és szemétgödör-maradványok tanúsága szerint.

Szentgyörgy S. Georg alakban írva szerepel egy 16. századi térképen. Névadó templomával először 1298-ban került oklevélre. Az a templom a mai temetőben állt. A 15. században Mentő-Szentgyörgy és Sárköz-Szentgyörgy alakban fordult elő. A település 1403-ban Gordovai Fanchi László birtoka volt, de 1454-ben a Szentgyörgyi családnak is volt ott földesúri joga. 1480-ban Szentgyörggyel határos volt Berény, Bottyán, Keszi, Oszlár és Ságfalu. Közülük Keszi a falutól délkeletre, Oszlár keletre (Balatonújlak közelében), Ság délkeletre Kéthely irányában lehetett.

Az 1550. évi adólajstrom kettős település létezését mutatja: Egyházasszentgyörgy Pető Mihály tulajdona volt, Sárköziszentgyörgy pedig közös Kereszturi Imrével. Sárköziszentgyörgy valószínűleg azonos volt Besenyővel.

A Szentegyházi-dűlőben a volt Barimajortól keletre állt a 12-16. századi Bar falu. Szentgyörgy és Bar közé a Battyán-birtok ékelődött be.

1566-ban ért ide a török: mindkét Szentgyörgy és Battyán is elpusztult. A lakosság a Balaton nádasába, a Diás-szigetre menekült.

A török világ után 1699-ben – a vörsi plébánián található névsor szerint – Balatonszentgyörgyön 8 birtokkal (jobbágytelekkel) rendelkező család élt.

Balatonszentgyörgy mai nevén 1722-ben alakult községgé (addig Balatonberény pusztájaként szerepelt). A terület urai 1726-ban a Festeticsek lettek. A 18. század közepén az 1742-ben Bél Mátyás által említett vörsi rév Battyánpusztára került, majd 1823-ban végleg Balatonszentgyörgyre helyezték. 1839-ben Festetics László megépíttette a Balaton hídját, illetve a Csillagvárat. A 19. század elejétől halász céh is működött Balatonszentgyörgyön.

Az 1848-as szabadságharc a falut nem érintette, de a kolerajárvány 1855-ben elérte.

1858-ban kezdődött és 1861-ben fejeződött be a vasútállomás építése. Első neve „Keszthely külső pályaudvar” volt. 1886-1887-ben épült meg a vasúti szárnyvonal. 1893-ban a somogyszobi, 1895-ben pedig a zalavölgyi vasúti pálya is megépült, s ezzel Balatonszentgyörgy a századfordulóra vasúti csomóponttá vált . A lakosok száma akkor már 1162-re emelkedett, a házak száma pedig 116 volt. Ez időben kapott a község orvost.

A századfordulón a létbizonytalanság elől 22-en elmentek szerencsét próbálni Amerikába.

1904-ben az iskolát két tantermesre bővítették, és második tanítót is fogadtak a 133 gyerek mellé.

1903-ban új téglagyár épült a fáskemence szomszédságában.

Az I. világháborúban 33 szentgyörgyi vesztette életét.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a vezetők leváltásán kívül semmi említésre méltó nem történt a faluban, s a Tanácsköztársaság bukása után nem esett bántódása a helyükre állított új vezetőknek sem.

1922-ben a Nagyatádi Szabó-féle földreform során kétszer 19 hold szántóföldet, 45 hold rétet és 19 hold házhelyet osztottak ki a földínség csillapítására. Az Új utcában, amelyet akkor „Proletár utcának” csúfoltak (ma Egry József utca) a juttatottak közös segítséggel azonnal hozzáláttak kis házaik építéséhez. 1925-ben – főleg közadakozásból, gyűjtésből – új harangot vett, 1927–1928-ban pedig új templomot építtetett a falu lakossága.

1932-ben a lakosok száma már 1440 volt, a házaké pedig 223.

A II. világháború idején a front közeledtével német csapatokat szállásoltak el a faluban. Német páncélvonat állt a vasútállomáson, német hadikórházat rendeztek be a battyánpusztai kastélyban és német temetőt 116 halottal az állomás mögött. A községben kiépített nehéztüzérségi állások fokozták a bizonytalanságot. A visszavonuló német egységek felrobbantották a Zala-hidakat és a vasútállomáson a síneket is. Balatonszentgyörgyön 1945. március 30-án – nagypénteken – ért véget a II. világháború. A község vesztesége 47 fő volt, emlékművük a hősök és polgári áldozatok nevével a templomkertben áll.

A villanyt 1948-ban vezették be a községbe.

1950. október 22-én alakult meg a Községi Tanács. Még ebben az évben megépítették a Kultúrházat. 1951-ben a Festetics kastélyban nádüzem kezdte meg működését, és Földműves Szövetkezet is alakult. 1952-ben körzeti iskolát hoztak létre. 1956-ban létesült az ERDÉRT-telep.

Mezőgazdasági termelőszövetkezet 1959-ben alakult Csillagvár néven, amely 1962-től battyánpusztai székhellyel Dél-Balaton néven működik.

1959-ben a Csillagvárnál az Idegenforgalmi Hivatal a végvári vitézek emlékére múzeumot rendezett be. 1960-ban megépült a Csillagvár utca. 1964-től az új orvosi rendelőben körorvos majd fogorvos kezdte meg működését. 1966-ban Balatonberény, Hollád, Tikos, Vörs községekkel közös Községi Tanács alakult. 1968-ban új, modern téglagyár építését kezdték meg. 1972-ben társadalmi összefogással óvodát hoztak létre.

Az 1976-1977-es évektől van vezetékes ivóvíz, 1989-től gázvezeték, 1991-től kábeltévé, és 1992. február 3-tól helyi műsorszolgáltatás is működik a községben. 1996 őszén megkezdődött a csatornahálózat kiépítése. A teljes közművesítés 1999-re fejeződött be. A képviselő-testület 1998-ban a község északkeleti részén Bodon néven új utcát alakított ki. A következő években az önkormányzat beruházási és felújítási tevékenysége révén tovább gazdagodtak és szépültek a község közterületei, középületei. Megépült az új Mise úti csomópont, a Keszthely felé vezető kerékpárút, a temetőkben bővült a ravatalozó, javultak a parkolási lehetőségek, és a falu korszerű közvilágítást kapott. Battyánpusztán futballpálya létesült. 2010-ben csaknem egymilliárd forintból teljesen felújították a Dobó István Általános Iskolát. A Művelődési Ház 2011-ben 53 millió forintból megvalósított részleges rekonstrukciójával a közösségi színtér is megújult.

A helyi közszolgáltatásokban az informatikai eszközök alkalmazása egyre jobban elterjedt. A község belterülete fokozatosan bővül, megindultak a Csillagvár utcától keletre egy új lakóterület kialakításának előkészületei. A külföldiek ingatlanvásárlásai következtében ma már 40-50 külföldi – főként német anyanyelvű – család is lakik hosszabb-rövidebb ideig a faluban.

A település fejlődésében új szakaszt nyitott az M7-es autópálya továbbépítése, de az itt élők nyugalma szempontjából ugyanilyen fontos a 76-os út elkerülő szakaszának tervezett megvalósítása is.

A köztársaság kikiáltását és a szabad választásokat követően 1990. október 10-én tartotta alakuló ülését a 10 tagú képviselő-testület. Ezt követően jött létre Balatonszentgyörgy, Hollád, Tikos és Vörs községek körjegyzősége Balatonszentgyörgy székhellyel. A körjegyzőségből 1992. január 1-jén vált ki a település, így 1993. december 31-ig polgármesteri hivatal működött a faluban. A következő évben Balatonszentgyörgy székhellyel Balatonszentgyörgy és Tikos községek körjegyzősége alakult meg, de 2007. január 1-től ismét Balatonszentgyörgy, Hollád, Tikos és Vörs községek körjegyzősége működik Balatonszentgyörgy székhellyel, amely napjainkban Balatonszentgyörgyi Közös Önkormányzat Hivatala néven látja el a napi feladatokat. Az önkormányzat a szomszédos településekkel közösen tartja fenn az általános iskolát, a falugondnoki és a gyermekjóléti szolgálatot. Statisztikai besorolása és a körzetközponti feladatok Marcalihoz kapcsolják a települést. Tagja a Délnyugat-balatoni és Kis-balatoni kistérségi társulásoknak is.

A község fejlődő település, közösségi szolgáltatásai révén a környező falvak mikroközpontja. Jelentős idegenforgalma is, amely főként a Csillagvárra, a Talpasházra és a Kis-Balatonra irányul. A falu és a környező települések lakosainak a vasút, a posta, a Mezőgazdasági Szövetkezet, a téglagyár, a szolgáltatások, valamint a bővülő közép- és kisvállalkozások biztosítanak munkalehetőséget.

Balatonszentgyörgy közigazgatási területe 2380 hektár. Külterületének egy része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park körzetéhez tartozik. A védett terület nagysága 659 hektár. A Balatonból 359 hektár és a Zala folyó 4797 m²-es torkolata is Balatonszentgyörgy területéhez tartozik.

Balatonszentgyörgytől alig 1,5 km távolságra fekszik a közigazgatásilag Balatonszentgyörgy település részét képező Battyánpuszta, amely eredetileg önálló falu volt. Nevét az egykor itt birtokos Batthyány családtól kapta. Legrégibb fennmaradt írásos említése 1261-ből való: egy akkori határjáró oklevélben Bar, Vörs, Tikos és Főnyed mellett Battyán is önálló középkori faluként szerepel. (2011-ben ennek az írásos említésnek emlékkövet állítottak a battyánpusztai harangláb közelében.)

Az 1400-as években már kettős településként jegyzik a fennmaradt írásos emlékek „Alsóbathyan” valószínűleg a rév mellett volt, „Felső sive Uj Bottyan” pedig tőle északra, nagyjából a mai település területén.

A hely fontosságát a rév adta. A Bottyan-Fenék-pusztai rév hidalta át hajdanán a Balaton itteni, egész Kiskomáromig húzódó öblét. (Kis-Balaton) Ez volt a legrövidebb átjáró Somogyból Zalába Keszthely felé. A falu lakói révészek, hajósok, halászok voltak. A Battyánpuszta és Fenékpuszta, vagy a Vörs és Fenékpuszta közötti révátkelés évszázadokkal ezelőtt legalább olyan híres és forgalmas volt, mint a szántód–tihanyi. Ezen a területen jártak a keszthelyi Festetics uraság révhajói is, jól megépített kompok, amelyeket hat evezős hajtott, és amelyeken 30 ember, négy kocsi, vagy 30 számosállat is elfért.

A törökök elleni harcok első századában még megvolt a két falu, a két "Bottyan", de Marcali (1566) és Kéthely (1588) elestével elnéptelenedett a környék. A Balaton déli partját ettől kezdve a török uralta. A túloldal magyar végvárakból állt (Kiskomárom, Fenék, Keszthely, Szigliget, Tihany). 1692-ben az új földesúrnak, Festetics Pál (1640-1720) dunáninneni főkapitánynak már csak kaszálói, rétjei maradtak a korábbi két faluból.

A kuruc idők után ismét betelepítették a régi Alsó-Battyánt. Bél Mátyás, a neves utazó 1730-ban „halászoktól, hajósoktól népes falu”-ként említette írásában. 1754-ben közvetlenül a vízparton már állt a Szallér-háznak is nevezett uradalmi kocsma (révcsárda). Amikor nagy, több napig tartó vihar dühöngött, a kompok nem jártak, az utasok behúzódtak a battyáni révházba. Néha több napot és éjszakát is kellett várniuk, de inkább vártak, s nem kerülgették a mocsaras Zala folyó öblét.

Festetics György a felesége, Jakabházy Sáller (Száller) Judit révén jutott a pusztához. A régi révházat néha Szaller-ház néven is említik az egykorú iratok. Battyánpuszta lakói a 18. század végén a következő családok voltak: Bajnok, Csiszó, Gyótsi, Késér, Lakos, Majer, Takáts, Tamás és Zsinka.

1827-ben Hrabovszky Dávid nagy műveltségű, Európát bejárt tanár is említi írásaiban ezt a révet. "Fenéknél ... szép időben a kompon 20 minutum alatt partot lehet érni, jóllehet itt az utasok többnyire maguk kényteleníttetnek 1-2 révész ügyelése alatt a hajót hajtani..." 1-2 révész irányítása alatt, akik egy leírás szerint az erről ismert angol hajósoknál is jobban tudtak káromkodni...

A tizennégy házból és 121 lélekből álló falu a 19. század közepére a balatoni vízszabályozási munkálatok következtében megint elnéptelenedett. Az 1830-as évek végén ugyanis nagy szárazság sújtotta a vidéket, s eltűnt a víz Vörs és Keszthely között. 1839-ben töltés-út és híd épült a korábbi rév helyén, amely elvágta a Kis-Balatont a Keszthelyi-öböltől. A híd elkészülte után megszűnt a komphajókkal való átjárás. A Judith, a Pali, a Fecske stb. nevű komphajók szárazra kerültek és elkorhadtak. A révház (Szallér-ház) azonban még állt, mert a hídon való áthaladásért hídpénzt kellett fizetni. A házban lakott a hídőr, aki a díjat beszedte. A hídvámot az első világháborúig szedték. Az épület, még 1771-ben is csak egy ivószobából, egy konyhából és egy istállóból állt. 1823-ban bővítették. Akkor már egy megszálló szobája, 2 konyhája és kétszáz akó bort befogadó pincéje is volt. Fedele nád, mellette két nádfedelű vályogistálló egy fészerrel. A betyártörténetekben is sokszor szerepelt, hiszen átjáróhely volt a közeli megyék híres betyárai (Nád Jancsi, Patkó Jancsi, Patkó István stb.) számára. A nevezetes épület sajnos már nem áll: az 1970-es években az akkor már lepusztult házat megvette és lebontotta egy család. A nagy pincét feltöltötték, s új ház került a régi helyére.

Felső-Battyán területén a 18. század végén a Festeticsek urasági majort hoztak létre. Ennek emeletes, barokk magtára, a Granárium a korábban a balatonszentgyörgyi temetőben álló és a török időkben elpusztult templom köveiből épült 1780-ban. A 19. században a major a Festeticsek szentgyörgyi uradalmának része lett. Eleinte csak a "gazda" lakott itt megfelelő számú cselédséggel. Az itt álló épületek elnevezései: gazdalak, cselédlak, birkáslak, kovácsműhely, magtár, ököristálló, lóistálló, lábaspajta, szekérszín, fészer, szénáspajta, kocsma stb. Festetics Tasziló az 1800-as évek végén itteni birtokát Sváb Sándor gazdatisztnek adta hosszúlejáratú bérbe, aki 1891-ben urasági lakot, a ma is meglévő eklektikus stílusú 58 méter hosszú és 18 méter széles "L" alaprajzú földszintes, tornyos kastélyt építtette, amelyhez ősfás parkot is telepített. A battyánpusztai kastélyt és a hozzá kapcsolódó uradalmi épületeket 1945-ben államosították. Itt működött a Balatoni Nádgazdasági Vállalat és a Dunántúli Nádgazdaság battyánpusztai telephelye, melyben az építkezéseknél használt nádszövetet és nádpadlót gyártották. Az épületet az 1990-es évek közepén egy német vállalkozó megvásárolta és felújíttatta, és a fűrészüzemet is tovább működtette.

• 1990–1994: Jáger Ferenc (független)^[3]
• 1994–1998: Nagy Lajos (MSZP)^[4]
• 1998–2002: Nagy Lajos (MSZP)^[5]
• 2002–2006: Nagy Lajos (MSZP)^[6]
• 2006–2010: Nagy Lajos (MSZP)^[7]
• 2010–2014: Nagy Lajos (független)^[8]
• 2014–2019: Farkas László Nándor (Fidesz-KDNP)^[9]
• 2019–2024: Farkas László Nándor (Fidesz-KDNP)^[1]
• 2024– : Farkas László Nándor (Fidesz-KDNP)^[10]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79,7%-a magyarnak, 3,4% németnek, 2,6% cigánynak, 0,3% románnak mondta magát (18,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61,6%, református 1,9%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 6,7% (27,9% nem nyilatkozott).^[11]

2022-ben a lakosság 80,7%-a vallotta magát magyarnak, 6,6% németnek, 1,3% cigánynak, 0,1-0,1% szerbnek, horvátnak, bolgárnak, ruszinnak, ukránnak, románnak és szlovénnek, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 48,7% volt római katolikus, 1,7% evangélikus, 1,5% református, 0,4% görög katolikus, 1,5% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 8,2% felekezeten kívüli (37,1% nem válaszolt).^[12]

• Somogyi Néplap. 1958. október 8. Battyán-puszta és Vak Bottyán (Móricz Béla a TIT tagjának írása)
• Somogyi Néplap. 1976.július 3. A Kis-Balatonról - Egy eltűnt révház emlékére (Zákonyi Ferenc írása)
• Keszthelyi Televízió
• Sági Károly-Zákonyi Ferenc: Balaton. Panoráma Útikönyvek 1989. (ISBN 963 243 266 5)

• Csillagvár – a Festetics család vadászháza. Nyitva: április 1-jétől augusztus 31-ig 10:00-től 18:00 óráig, szeptember 1-től október 31-ig 10:00-től 17:00 óráig.
• Tájház, melynek állandó kiállításai a paraszti enteriőr-kiállítás és a „somogyi gyermekvilág”. Nyitva: május 1-jétől szeptember 30-ig 10:00-től 17:00 óráig (hétfő szünnap).
• Római katolikus templom

• Érintőlegesen szerepel a település Bödőcs Tibor humorista első regényében, a zalai vidéki helyszínek sokaságát felvillantó Meg se kínáltak című kötetben (a 35. fejezetben).

• 
  Balatonszentgyörgy csillagvár

A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonszentgyörgy témájú médiaállományokat.

• Térkép Kalauz – Balatonszentgyörgy
• Lap.hu linkgyűjtemény

Sablon:Somogy megye települései m v sz Somogy vármegye települései
Megyei jogú város	Kaposvár
Városok	Balatonboglár Balatonföldvár Balatonlelle Barcs Csurgó Fonyód Igal Kadarkút Lengyeltóti Marcali Nagyatád Nagybajom Siófok Tab Zamárdi
Nagyközségek	Balatonszárszó Berzence
Községek	Ádánd Alsóbogát Andocs Babócsa Bábonymegyer Bakháza Balatonberény Balatonendréd Balatonfenyves Balatonkeresztúr Balatonmáriafürdő Balatonőszöd Balatonszabadi Balatonszemes Balatonszentgyörgy Balatonújlak Balatonvilágos Baté Bálványos Bárdudvarnok Bedegkér Beleg Bélavár Bodrog Bolhás Bolhó Bonnya Böhönye Bőszénfa Buzsák Büssü Csákány Cserénfa Csokonyavisonta Csoma Csombárd Csököly Csömend Csurgónagymarton Darány Drávagárdony Drávatamási Ecseny Edde Felsőmocsolád Fiad Fonó Főnyed Gadács Gadány Gamás Gálosfa Gige Gölle Görgeteg Gyékényes Gyugy Hajmás Hács Háromfa Hedrehely Hencse Heresznye Hetes Hollád Homokszentgyörgy Hosszúvíz Iharos Iharosberény Inke Istvándi Jákó Juta Kapoly Kaposfő Kaposgyarmat Kaposhomok Kaposkeresztúr Kaposmérő Kaposszerdahely Kaposújlak Karád Kastélyosdombó Kaszó Kazsok Kálmáncsa Kánya Kára Kelevíz Kercseliget Kereki Kéthely Kisasszond Kisbajom Kisbárapáti Kisberény Kisgyalán Kiskorpád Komlósd Kötcse Kőkút Kőröshegy Kutas Lad Lakócsa Lábod Látrány Libickozma Lulla Magyaratád Magyaregres Mernye Mesztegnyő Mezőcsokonya Mike Miklósi Mosdós Nágocs Nagyberény Nagyberki Nagycsepely Nagykorpád Nagyszakácsi Nemesdéd Nemeskisfalud Nemesvid Nikla Nyim Orci Ordacsehi Osztopán Öreglak Ötvöskónyi Őrtilos Pamuk Patalom Patca Patosfa Pálmajor Péterhida Pogányszentpéter Polány Porrog Porrogszentkirály Porrogszentpál Potony Pusztakovácsi Pusztaszemes Ráksi Rinyabesenyő Rinyakovácsi Rinyaszentkirály Rinyaújlak Rinyaújnép Ságvár Sántos Sávoly Segesd Sérsekszőlős Simonfa Siójut Som Somodor Somogyacsa Somogyaracs Somogyaszaló Somogybabod Somogybükkösd Somogycsicsó Somogydöröcske Somogyegres Somogyfajsz Somogygeszti Somogyjád Somogymeggyes Somogysámson Somogysárd Somogysimonyi Somogyszentpál Somogyszil Somogyszob Somogytúr Somogyudvarhely Somogyvámos Somogyvár Somogyzsitfa Szabadi Szabás Szántód Szegerdő Szenna Szenta Szentbalázs Szentborbás Szentgáloskér Szenyér Szilvásszentmárton Szorosad Szólád Szőkedencs Szőlősgyörök Szulok Tapsony Tarany Taszár Táska Teleki Tengőd Tikos Torvaj Tótújfalu Törökkoppány Újvárfalva Varászló Várda Vése Visnye Visz Vízvár Vörs Zala Zákány Zákányfalu Zics Zimány Zselickisfalud Zselickislak Zselicszentpál