Bacher Vilmos
Született	1850. január 12. Liptószentmiklós
Elhunyt	1913. december 25. (63 évesen) Budapest
Állampolgársága	osztrák–magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orientalista, rabbi, pedagógus
Sírhelye	Salgótarjáni utcai zsidó temető[1]
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Bacher Vilmos témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Bacher Vilmos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bacher Vilmos (Liptószentmiklós, 1850. január 12. – Budapest, 1913. december 25.) zsidó származású orientalista, rabbi, hosszabb időn át a Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanára. A 19. század végének jelentős (Európai hírű) Kelet-kutatója volt, tanulmányainak száma több száz tételt tesz ki.

Bacher Simon fia volt. Elemi tanulmányait Szucsányban és Liptószentmiklóson végezte, a középiskolát pedig Pozsonyban. 1870-ben avatták bölcsészdoktorrá, 1876-ban fejezte be rabbinikus ta­nulmányait Breslauban, ahol rabbivá avatták. Az 1877-ben megnyitott Országos Rabbiképző Intézet tanárává hívták meg, előzőleg rövid ideig rabbi minőségben működött Szegeden, a boszniai okkupáció idején tábori lelkész is volt. A Rabbi­képzőben 36 esztendőn keresztül működött, Bloch Mózes halála után elnöki, majd igazgatói minő­ségben. Tanulmányi köre a zsidó és keleti tudo­mányok nagyon sok ágára terjedt ki. Előadta a Rabbiképzőn a bibliai tudományok valamennyi ágát és a zsidók történetét. Szaktárgyai: az írás­magyarázat, a héber nyelvtudomány, az aggáda, a vallásbölcselet, a keleti stúdiumok közül külö­nösképpen az arab és perzsa tanulmányok. Jelen­tős része volt az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Bibliájának kiadásában, Bánóczi Józseffel együtt megindította a Magyar-Zsidó Szemlét.

Leg­nagyobb, közel 10 kötetre terjedő műve a hagyo­mányos irodalom agádikus ágával foglalkozott. Önálló munkáinak száma meghaladja a félszázat, dolgozatai 750-re rúgnak. Több munkájával a kultúrvilág tudományos köreinek elismerését vívta ki. Bacher a legtöbboldalú, legalaposabb és leg­termékenyebb zsidó tudósaink közé tartozott. Alapvetően fontosak a bibliai exegéziséről, úgy­szintén a vallásfilozófusok biblia-exegéziséről (két kötet), valamint a Zóhárról, a Targumok-ról és a héber grammatikusokról írt művei. Kiadta Abulvalid Mervan ibn Dsaunach gyök­szótárát Juda ibn Tibbon héber fordításában és annak héber grammatikáját az eredeti arab szövegben (Derenbourggal közösen).

A Talmud-kutatás terén világszerte elismert tekintély volt, aki évtizedekig reprezentálta a magyar-zsidó tudományosságot. Nagyszerű munkás­ságával csak Goldziher Ignácé és Kaufmann Dávidé vetekedhetett és ezek mellett főleg neki köszönhető, hogy olyan korban, amikor a haladó zsidóságban erős hanyatlásnak indult a talmudikus tudomány és már-már hitét vesztette a sze­mináriumi nevelés, a pesti Rabbiszeminárium a zsidó tudományok komoly centrumává erősöd­hetett. Ő alatta élte ez a fontos intézmény legdicsőségesebb és legtermészetesebb korszakát. Munkatársa volt minden zsidó folyóiratnak, gyűj­teményes munkának és lexikonnak. Hatvanadik születésnapjára tanítványai emlékkönyvvel ked­veskedtek (Budapest, 1910), ebben van Blau Lajos dolgozata, a mely Bacher iratainak jegyzékéi tartal­mazza; ennek kiegészítését Friedmann Dénes adta ki.

• Nîzamîs Leben und Werke und der zweite Theil des Nîzan. chen Alexanderbuches Leipzig, 1872. (Angolra fordította Robinson Sámuel 1873.) kiadás 1883.
• Abraham Ibn Esra's Einleitung zu seinen Pentateuch-commentar. Wien, 1876.
• A babiloniai amórák ágádája. Budapest, 1878. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője, Ugyanez németül: Die Agada der bábyl. Amoraer. Strassburg, 1878.)
• Musticheddin Sa'di's Aphorismen u. Sinngedichte. Strassburg, 1878.
• Ábrahám Ibn Ezre mint grammatikus. Budapest, 1881. (Ugyanez németül Strassburg, 1882.)
• Die grammatische Terminologie des Jehûdâ b. Dawid Hajjâg. Wien, 1882.
• Joseph Kinichi el Abulvalid Ibn Ganâh. Étude d'histoire d'exégése Paris. 1883.
• Die hebräisch-arabische Sprachvergleichung des Abulwalid Merwân Ibn Ganâh. Wien. 1884.
• Die Agada der Tannaiten. 2 kötet. Von Hillel bis Akiba. Strassburg. 1884–1890.
• Abulvalid Mervân Ibn Ganâh (R. Jonâ) élete és munkái. Budapest, 1885. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője, Ugyanez németül. Lipcse. 1885.)
• Die hebräisch-neuhebräische u. hebräisch-aramäische Sprachvergleichung des Abulwalid Merwân Ibn Ganâh. Wien, 1885.
• Un abrégé de grammaire hébraique de Benjamin ben Juda de Rome et le Pétah Debarai. Paris, 1885.
• Maimuni Mózes szentírásmagyarázata, Budapest, 1886. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője)
• Sefer Sikkaron. Grammatik der hebräischen Sprache von R. Joseph Kimchi, zum erstenmale herausgegeben. Berlin, 1888.
• Aus der Schrift-erklärung des Abulwalid Merwan Ibn Ganâh (R. Jona). Leipzig, 1889.
• A babyloniai amórák agádája. Adalék az agáda történetéhez és a babyloniai talmudban való bevezetéshez. Budapest, 1888.
• Abulvalid Merván Ibn Gánáh szentírásmagyarázatából, Budapest, 1889. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője)
• A középkori zsidó vallásbölcsészek szentírásmagyarázata Maimuni előtt, Budapest, 1892. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője)
• Századunk első feléből. Szófér Mózes pozsonyi rabbinak levelezői. Budapest, 1893.
• Egy Héber – Perzsa szótár a tizennegyedik századból, Budapest, 1900. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője)
• Zsidó vértanúk a keresztény naptárban. Budapest, 1901.
• Két zsidó-perzsa költő Sáhin és Imráni I., Budapest, 1907. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője)
• Két zsidó-perzsa költő Sáhin és Imráni II., Budapest, 1908. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője)
• Die hebräische und arabische Poesie der Juden Jemens. Straßburg, 1910. Online
• A Jemeni zsidók héber és arab költészete, Budapest, 1910. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője)
• Jeruzsálmi Tanchum szótárából. Maimuni Misné-Tórájának nyelvi jellegéről, Budapest, 1913. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője)
• Rabbanan a tudósok agádája. Adalék az Anonymus agáda történetéhez, Budapest, 1914. (Országos Rabbiképző Intézet Értesítője)
• Die Agada dtr palást. Amoraer (3 kötet)
• Tradition und Tradenten
• Exegetische Terminologie der j. Tradilionsliteratur

Szerkesztette a Magyar-Zsidó Szemlét Bánóczi Józseffel együtt 1884-től.

• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 73–74. o.  Online elérés
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyar Nemzeti Digitális Archívum [1]
• Petrik Géza Könyvészete: [2]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Bacher Vilmos témában.

• Jewish Virtual Library

1. ↑ https://www.milev.hu/jahrzeiten/kiszlev-26-bacher-vilmos, Bacher Vilmos, 2023. december 8.