Az UNESCO Világörökség Bizottsága a 2002. június 24-29. között Budapesten megtartott 26. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé:

	Dzsam minaretje és régészeti emlékhelyei
	Afganisztán
	Kulturális (II)(III)(IV)
	Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára került: 2003
	Védett terület:70 ha, puffer zóna: 600 ha, hivatkozás: 211
	Dzsam minaretje a 12. században épült, feltehetően a Gúrida-dinasztia egyik szultánjának utasítására. A helyi iszlám építészet kiemelkedő példája, ami fontos szerepet játszott a vallás továbbterjedésében. Alaprajza nyolcszögletű, magassága eléri a 65 métert. Átmérője a talajszintnél 9 méter, négy egymás fölötti egyre keskenyedő körszelvénye meszes habarccsal összekötött égetett téglából készült. Teljes külső felületét a szerkezeti elemekre rakott stukkóborítás fedi, ami geometrikus mintákat, és feliratokat ábrázol. A legalsó szint a legdíszesebb, nyolc függőleges szelvénye követi a nyolcszög alaprajz vonalát. Minden ilyen szelvényt vékony, teleírt szegély fog körbe. A minarettől északra, a folyó túlsó partján találhatók a Grúidák kastélyainak és tornyainak maradványai, keletre pedig erődítmények romjai, amik arra utalnak, hogy a minaret környékén elterülő város egyben egy katonai központ is volt. Az országban uralkodó háborús helyzet miatt a helyszín 2003-ban felkerült a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára.

	Szent Katalin-kolostor
	Egyiptom
	Kulturális (I)(III)(IV)(VI)
	Védett terület: 60 100 ha, hivatkozás: 954
	A Szent Katalin-kolostor a Hóreb-hegy lábánál fekszik, ahol a hagyomány szerint Mózes megkapta a törvénytáblákat. A görög ortodox kolostort 550 körül alapították és ez a világ egyik legrégebbi, folyamatosan eredeti feladatkörében működő kolostora. Az épületegyüttest körülvevő falakat a 6. században Jusztiniánusz bizánci császár parancsára építették. A bonyolult elrendezésű, útvesztőre hasonlító kolostor falai és épületei a bizánci építészet jelentős alkotásai. A kolostor legfontosabb részei, a 6. századból származó bazilika és az úgynevezett „Égő csipkebokor-kápolna” különösebb károsodás nélkül, jó állapotban maradtak fenn. A kolostorban felbecsülhetetlen értékű kora keresztény kéziratokat és ikonokat őriznek, valamint egy Jézus színeváltozását ábrázoló, szintén a korai kereszténység korából származó mozaikot. A kolostorban lakó közösségek mindig igyekeztek szoros kapcsolatot ápolni a körülöttük élő muszlimokkal. Ennek bizonyítéka egy 623-ból származó, Mohamed próféta aláírását viselő dokumentum, ami felmenti a szerzeteseket a katonai szolgálat és az adófizetés alól. Viszonzásul a kolostor területén egy kápolnát mecsetté alakítottak át, ami azóta is muszlim imahelyként működik.

	Bodh-gajai Mahábodhi-templomkompexum
	India
	Kulturális (I)(II)(III)(IV)(VI)
	Védett terület: 4,86 ha, hivatkozás: 1056
	A Mahábódhi templom (szó szerint: "Nagy Megvilágosodási Templom") buddhista templom Bodh-Gaja városban, Gautama Sziddhártha, a történelmi Buddha megvilágosodásának (bodhi) helyszíne. Bodh-Gaja mintegy 96-re fekszik a Bihár állam Patna városától, India északkeleti részén. Egyike a négy szent helynek ami a Buddha életéhez kapcsolódik és a négy legmagasabb buddhista szentély egyike. A templomot, ami az egyik legrégebbi ma is álló indiai téglatemplom a Gupta-dinasztia idejében építették. Már a korai időktől sok zarándok kereste fel, majd a buddhizmus háttérbe szorulásával fokozatosan vesztett jelentőségéből. A 12. században a muszlim hódítás során súlyos károkat szenvedett, majd a 14. században helyreállították és minden sarkán az épület kicsinyített másával egészítették ki. A legmagasabb tornya 55m magas, boltozatát aranylemezekkel borították, amelyek összsúlya közel 300 kg lehetett. Később árvíz öntötte el, a 19. században restaurálták, majd 2002-ben megkezdődött szakszerű helyreállítása.

	Tokaji borvidék
	Magyarország
	Kulturális (III)(V)
	Védett terület: 13 255 ha, puffer zóna: 74 879 ha, hivatkozás: 1063
	A Zempléni-hegység lábánál fekvő Tokaj-hegyaljai borvidék szőlősök, gazdaságok, kisvárosok, borospincék bonyolult rendszerével jól illusztrálja a híres bor készítési folyamatát. Tokaj települést a 11. században alapították, neve török eredetű és szőlőt jelent. A híres tokaji aszút a török hódoltság idején kezdték előállítani és erről a termékről lett a térség világhírű. A szőlőtermelés és a borkészítés a kezdetektől fogva meghatározta a térség településszerkezetét, legjellegzetesebb építményei a borospincék. Kétféle típusú pincét alakítottak ki, az ásottat és a boltíveset. Némelyik közülük többszintes, labirintusszerű. A sátoraljaújhelyi Ungvári pince például 27, több szinten kialakított, egymáshoz kapcsolódó pincéből áll. A tokaji bort jellemzően furmintszőlőből készítik, minőségi jellemzőit szigorú szabályok írják elő. A Tisza folyó partján álló Tokaj városának hangulatos történelmi központja is figyelemre méltó.

	Calakmul ősi maja városa, Campeche
	Mexikó
	Vegyes (I)(II)(III)(IV)(IX)(X)
	Védett terület: 331 397 ha, puffer zóna: 391 788 ha, hivatkozás: 1061
	Calakmul a Yucatán-félszigeten a guatemalai és belizei határ közelében az 1989-ben alapított Calakmul Bioszféra rezervátumban trópusi esőerdei környezetben található. Az ősi maja város az ország egyik legnagyobb védett területén áll. Jó állapotban fennmaradt épületromjai a maja építészet és városi fejlődés eredményei és körülbelül ezerkétszáz év emberi jelenlétről tanúskodnak. Településszerkezete a klasszikus korra jellemző. Jellegzetes épületei a több mint ötven méter magas lépcsős piramis, valamint más piramis alakú templomok. A templomok és középületek között tágas tereket alakítottak ki. A fejlett település bonyolult utcahálózattal összekötött legalább ötezer épületből állt. Calakmul legfontosabb leletei az a 120 sztélé amelyek azon kívül, hogy komoly művészeti értéket képviselnek rendkívül fontosak a maja kultúra és történelem kutatásában is. A szobrokkal és domborművekkel díszített sztéléken összetett ábrázolások láthatók és hieroglifák, egyes esetekben pontos dátumok is olvashatók rajtuk. Calakmul a 10. században hanyatlani kezdett és elnéptelenedett, ezután majdnem ezer évig ismeretlen volt.

	Stralsund és Wismar óvárosa
	Németország
	Kulturális (II)(IV)
	Védett terület: 168 ha, puffer zóna: 448 ha, hivatkozás: 1067
	A két város jelentős Hanza kereskedelmi központ volt. Mindkét településnek fennmaradt középkori és kora újkori városközpontja, bennük vörös téglás épületekkel. A balti államok felé vezető úton fekvő Wismart a 13. század első harmadában már városként említik a források, 1259-ben vált a Hanza-szövetség részévé. Fénykorát a 14-15. században élte. Eredetileg egy várárok védte, később ezt feltöltötték. Középkori kikötője jó állapotban maradt meg. Később is nagyszabású építkezések színhelye volt, ennek bizonyítéka hercegi palotája. Északi városrészében található a Városháza (Rathaus), mely neoklasszikus stílusban épült 1817–1819 között. Stralsundban a gótikus építészetnek egy jellegzetes formája alakult ki, ennek egyik legfontosabb alkotása a 14. századi városháza. Történelmi központja a német téglagótika szép példája. Piacterén épült fel a vízemelő, ami a 19. század végéig biztosította a település vízellátását. Straslund a 14. századra a balti térség egyik legjelentősebb központjává vált, ennek bizonyítékai gazdagon díszített kereskedőházai. Az enyhén ovális szigeten épült város eredeti körvonalai ma is láthatók, a reneszánsz, barokk, klasszicista épületek kialakításakor is meg tudták őrizni az eredeti városkép szerkezetét.

	Rajna-völgy
	Németország
	Kulturális (II)(IV)(V)
	Védett terület: ha, puffer zóna: ha, hivatkozás: 211
	A helyszínhez a Közép-Rajna völgyének egy 65 kilométeres szakasza tartozik, benne jó állapotú történelmi műemlékekkel, várakkal, történelmi városokkal és szőlősökkel. A terület évezredekig Európa egyik legfontosabb szállítási útvonala volt. A partoldalakat szőlő borítja, a kisvárosok és falvak a keskeny parti sávban épültek ki, a dombok tetején várak állnak. A térség megihlette az írókat, zeneszerzőket és festőket is, főleg azokat akik a 19. században alkottak. A terület legfőbb látnivalói: a Bigen-kapu utáni Rhüdesheimer Berg szőlői, Lorch kisvárosa a Bacharac-völgyben, a középkorias Bacharaac gerendaszerkezetű házai, Kaub és környezete a városfallal, a teraszos szőlőkkel és a Pfalzgrafenstein-kastéllyal, Oberwesel két gótikus temploma és régi házai, a középkori Schönburg-kastély és a városfal, a Nahe torkolata melletti Egér-torony, Boppard az ország legjobb állapotban megmaradt római helyőrségével, a Rajna és a Mosel összefolyásánál lévő Koblenz és a Reichenberg-kastély.

	A Val di Noto későbarokk városai
	Olaszország
	Kulturális (I)(II)(IV)(V)
	Védett terület: 112,79 ha, puffer zóna: 305,8 ha, hivatkozás: 1024
	A világörökségi helyszínhez a Szicília délkeleti részén fekvő Val di Noto nyolc városának (Caltagirone, Militello in Val di Catania, Catania, Modica, Noto, Palazzolo Acreide, Ragusa és Scicli) késő barokk építészeti alkotásai tartoznak. A térséget 1693-ban egy nagyerejű, százezer áldozatot követelő földrengés pusztította el, ezután kezdődött el a városok újjáépítése. A széleskörű összefogásnak köszönhetően néhány évtized alatt kiemelkedő jelentőségű épületegyüttesek jöttek létre a korábbi városok romjain vagy mellettük. A cataniai székesegyházat egy normann épület romjaira építették fel, jellegzetessége a 18. század közepén kialakított homlokzata. Az előtte álló elefántszoborral díszített kút a város jelképe. Cataniában található egy korábbi bencés kolostor helyén a San Nicoló apátsági templom is. Ragusa ismert építménye a Keresztelő Szent János-katedrális, míg Noto a San Carlo Borromeo- és a San Domenico-templomról, valamint a városházáról (Palazzo Ducezio) ismert. A nyolc városban található kivételesen egységes alkotások az európai barokk építészet utolsó virágkorát képviselik.

	Paramaribo történelmi belvárosa
	Suriname
	Kulturális (II)(IV)
	Védett terület: 30 ha, puffer zóna: 60 ha, hivatkozás: 940
	A Suriname folyó partján fekvő Paramaribo, az 1975 óta független Suriname fővárosa a 16. és a 17. században egy holland kereskedelmi állomás volt. Európai gyarmatosítók már a 15. században felfedezték a természetes nyersanyagokban, például kaucsukban és kitermelhető faanyagban bővelkedő területet. Később gazdag földbirtokosok telepedtek le a környéken és ültetvényeiken cukornádat és dohányt termesztettek. 1821-ben a település egy tűzvész miatt komoly károkat szenvedett, ennek ellenére fennmaradt a belváros jellegzetes eredeti utcaszerkezete, ami egy délkelet-északnyugati főtengelyből és azt megfelelő szögben keresztező utcákból áll. A ma is látható épületeken a holland építészet stílusjegyei keverednek a hagyományos helyi technikákkal és építőanyagokkal. Legfontosabb középületei a Zeelandia-erőd, a Függetlenség terén álló bíróság, az Elnöki palota, a Pénzügyminisztérium, a református és a római katolikus templom hagyományos holland stílusban épültek téglából és kőből. Később megjelentek rajtuk a helyi építészeti elemek is, ilyen például az Elnöki palota legfelső, fából készült emelete. A városban több népcsoport él egymás mellett, ezt jelzik a mecsetek, a hindu templomok és a zsinagógák.

• UNESCO. Világörökség. Partvonal Kiadó (2010). ISBN 963-991-049-2 
• Világörökségek enciklopédiája. Kossuth Kiadó (2011). ISBN 963-09-6595-8 

Sablon:Világörökségi helyszínek országok szerint m v sz Világörökségi helyszínek országok szerint
Európa és Észak-Amerika	Albánia Amerikai Egyesült Államok Andorra Ausztria Azerbajdzsán Belgium Bosznia-Hercegovina Bulgária Ciprus Csehország Dánia Egyesült Királyság Észak-Macedónia Észtország Fehéroroszország Finnország Franciaország Görögország Grúzia Hollandia Horvátország Írország Izland Kanada Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Moldova Montenegró Németország Norvégia Olaszország Oroszország Örményország Portugália Románia San Marino Spanyolország Svájc Svédország Szerbia Szlovákia Szlovénia Törökország Ukrajna Vatikán
Arab országok	Algéria Bahrein Egyesült Arab Emírségek Egyiptom Irak Jemen Jordánia Katar Libanon Líbia Marokkó Mauritánia Omán Palesztina Szaúd-Arábia Szíria Szudán Tunézia
Ázsia és a Csendes-óceán térsége	Afganisztán Ausztrália Banglades Bhután Cook-szigetek Dél-Korea Észak-Korea Fidzsi-szigetek Fülöp-szigetek India Indonézia Irán Izrael Japán Jeruzsálem Kambodzsa Kazahsztán Kína Kirgizisztán Kiribati Laosz Malajzia Marshall-Szigetek Mianmar Mikronézia Mongólia Nepál Pakisztán Palau Pápua Új-Guinea Salamon-szigetek Srí Lanka Szingapúr Tádzsikisztán Thaiföld Tuvalu Türkmenisztán Új-Zéland Üzbegisztán Vanuatu Vietnám
Afrika	Angola Benin Botswana Burkina Faso Comore-szigetek Csád Dél-afrikai Köztársaság Elefántcsontpart Eritrea Etiópia Gabon Gambia Ghána Guinea Kamerun Kenya Kongói Demokratikus Köztársaság Kongói Köztársaság Közép-afrikai Köztársaság Lesotho Madagaszkár Malawi Mali Mauritius Mozambik Namíbia Niger Nigéria Ruanda Seychelle-szigetek Szenegál Szváziföld Tanzánia Togo Uganda Zambia Zimbabwe Zöld-foki Köztársaság
Latin-Amerika és a Karib-térség	Antigua és Barbuda Argentína Barbados Belize Bolívia Brazília Chile Costa Rica Dominikai Közösség Dominikai Köztársaság Ecuador Guatemala Haiti Honduras Jamaica Kolumbia Kuba Mexikó Nicaragua Panama Paraguay Peru Saint Kitts és Nevis Saint Lucia Salvador Suriname Uruguay Venezuela