Írország területéről eddig két helyszín került fel a világörökségi listára, hét helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

	Brú na Bóinne régészeti együttese
	1993
	Kulturális (I)(III)(IV)
	Védett terület: 770 ha, puffer zóna: 2 560 ha, hivatkozás: 659
	Brú na Bóinne majdnem nyolcszáz hektáron elterülő régészeti együttese neolitikus kamrasírok, kőkörök és más, szintén a neolitikumra datálható leletek összességéből áll. Ez Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb régészeti együttese, amelynek napjainkig is csak egy részét sikerült feltárni. A helyszínnek később is nagy jelentőséget tulajdonítottak a helyi lakosok, ennek következtében a környéken még a kereszténység korából is maradtak fenn műemlékek. A közeli Brú na Bóinne folyónak köszönhetően a térségnek hosszú időn keresztül komoly gazdasági és politikai befolyása volt. A negyven kamrasírt i. e. 3000 körül alakították ki, leghíresebb köztük a folyosós Newgrange, a Knowth és a Dowth nevű sír. A halmok belsejét faragott kövekkel díszítették, a központi termeket hosszú folyosókon keresztül lehet megközelíteni. A Newgrange királysír már évszázadok óta ismert, 1699-ben nyitották fel. A halom köré 12 monolitot állítottak fel, kör alakú központi terme mellett oldalkamrákat alakítottak ki.

	Skellig Michael kora középkori kolostoregyüttese
	1996
	Kulturális (III)(IV)
	Védett terület: 21,9 ha, hivatkozás: 757
	Az Atlanti-óceánban, Írország délkeleti partjaitól mintegy 12 kilométerre fekvő Skelling Michael szigeten található a korai ír kereszténység egyik kolostora. Elszigeteltsége miatt épületei viszonylag jó állapotban maradtak fenn és a korai keresztény szerzeti élet szélsőségeit szimbolizálják. A legenda szerint Szent Fioman alapította még a 7. században, de a legkorábbi forrás amiben említik a 8. századra datálható. Stílusjegyei alapján a kolostor ma is látható templomát valamikor 950 és 1050 között építhették. A feljegyzések szerint az épületegyüttes a 12. századig folyamatosan lakott volt, ekkor azonban egy éghajlatváltozás miatt a szerzetesek kénytelenek voltak a szárazföldre költözni. A Szent Mihály arkangyalnak szentelt kolostoregyüttes méhkaptárszerű kőkunyhókból áll amelyet egy meredek lépcsőn lehet megközelíteni. Ezeket a szerzetesi és imacellákat habarcs nélkül összeillesztett kövek alkotják. A legjelentősebb maradványok a sziget északkeleti részén egy meredek lejtőn helyezkednek el. A legfontosabb épületcsoport a templomból, kápolnákból, cellákból, és egy földalatti helyiségből áll.

Brú na Bóinne Skellig Michael

• Világörökségek enciklopédiája. Kossuth Kiadó (2011). ISBN 963-09-6595-8 
• UNESCO. Világörökség. Partvonal Kiadó (2010). ISBN 963-991-049-2 
• Írország az UNESCO világörökség oldalán (angolul)
• Írország javaslati listája az UNESCO honlapján (angolul)

Sablon:Világörökségi helyszínek országok szerint m v sz Világörökségi helyszínek országok szerint
Európa és Észak-Amerika	Albánia Amerikai Egyesült Államok Andorra Ausztria Azerbajdzsán Belgium Bosznia-Hercegovina Bulgária Ciprus Csehország Dánia Egyesült Királyság Észak-Macedónia Észtország Fehéroroszország Finnország Franciaország Görögország Grúzia Hollandia Horvátország Írország Izland Kanada Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Moldova Montenegró Németország Norvégia Olaszország Oroszország Örményország Portugália Románia San Marino Spanyolország Svájc Svédország Szerbia Szlovákia Szlovénia Törökország Ukrajna Vatikán
Arab országok	Algéria Bahrein Egyesült Arab Emírségek Egyiptom Irak Jemen Jordánia Katar Libanon Líbia Marokkó Mauritánia Omán Palesztina Szaúd-Arábia Szíria Szudán Tunézia
Ázsia és a Csendes-óceán térsége	Afganisztán Ausztrália Banglades Bhután Cook-szigetek Dél-Korea Észak-Korea Fidzsi-szigetek Fülöp-szigetek India Indonézia Irán Izrael Japán Jeruzsálem Kambodzsa Kazahsztán Kína Kirgizisztán Kiribati Laosz Malajzia Marshall-Szigetek Mianmar Mikronézia Mongólia Nepál Pakisztán Palau Pápua Új-Guinea Salamon-szigetek Srí Lanka Szingapúr Tádzsikisztán Thaiföld Tuvalu Türkmenisztán Új-Zéland Üzbegisztán Vanuatu Vietnám
Afrika	Angola Benin Botswana Burkina Faso Comore-szigetek Csád Dél-afrikai Köztársaság Elefántcsontpart Eritrea Etiópia Gabon Gambia Ghána Guinea Kamerun Kenya Kongói Demokratikus Köztársaság Kongói Köztársaság Közép-afrikai Köztársaság Lesotho Madagaszkár Malawi Mali Mauritius Mozambik Namíbia Niger Nigéria Ruanda Seychelle-szigetek Szenegál Szváziföld Tanzánia Togo Uganda Zambia Zimbabwe Zöld-foki Köztársaság
Latin-Amerika és a Karib-térség	Antigua és Barbuda Argentína Barbados Belize Bolívia Brazília Chile Costa Rica Dominikai Közösség Dominikai Köztársaság Ecuador Guatemala Haiti Honduras Jamaica Kolumbia Kuba Mexikó Nicaragua Panama Paraguay Peru Saint Kitts és Nevis Saint Lucia Salvador Suriname Uruguay Venezuela