Az öregtorony (franciául donjon)^[1] a középkori várak jellegzetes épülete, tulajdonképpen a vár legbelső magva, amit úgy építettek, hogy még akkor is védhető legyen, amikor a vár többi részét már elfoglalta az ellenség. Néha lakótoronynak is nevezik, mivel gyakran a vár urának lakóhelyéül is szolgált, de nem azonos a középkorban számos európai nagyvárosban épült városi lakótornyokkal, amelyek egy-egy főúr családjának és kíséretének szolgáltak biztonságos lakóhelyül.

Magyarországon is ismert francia eredetű, de nemzetközileg használt elnevezése a donjon (ejtsd: donzson). Ebből ered az egyik angol neve, a dungeon, de később inkább a keep névvel illették; németül Bergfried; spanyolul torre del homenaje.

Viszonylag szabadon, a vártól függetlenül is épültek, ilyen a visegrádi Salamon-torony. Gyakran előfordult, hogy egy önálló öregtorony néhány évtizeddel később már egy nagyobb vár központi épületéül szolgált.

Eleinte az öregtorony négyzetes, de később kerek alaprajzú, több emeletes, vastag falú torony volt, ami a vár többi épületénél magasabb. Általában a felsőbb szintjein volt a vár urának lakóhelye, az alsóbbakban raktárak, éléstárak. A tető alatt a védelem könnyebb szervezésére egy széles szabad tér volt, csorbázatos körítőfalakkal, lőrésekkel. Az emeletsorok eleinte erős fafödémmel, később boltozattal voltak egymástól elválasztva, a fegyvereket, élelmet stb. a torony közepén csigával húzták fel.

Az öregtorony ajtaja ritkán nyílt a várudvarra, akkor is csak lépcsőzetes feljárón (amely vész esetén könnyen lerombolható volt) lehetett megközelíteni; az ajtó vagy ajtók rendszerint a bástyafalakra nyíltak, amelyektől felvonóhidak segítségével elkülöníthetők voltak. A falazatban alul szűk szellőzőlyukak voltak, csak az esetleg lakásul használható felsőbb emeletsoroknak voltak szélesebb ablakaik.

Az öregtornyokat a francia 11-13. századbeli hadi építészet fejlesztette tökélyre; a Chateau Gaillard-i, coucyi, pierrefondsi várak öregtornyai a legjobb példái. E két utóbbi várban az öregtorony nem a vár legbelsőbb részében van, hanem közvetlenül a bejárat mellett. A magyar várak közül példaként említhetőek többek közt a következőek:

• A kőszegi vár öregtornya (Zwinger-bástya), a 11. században épült, mai formáját az Anjou-korban nyerte el
• A kőszegi Óház
• A Salgó-vár szépen helyreállított, négyzet alaprajzú öregtornya
• A simontornyai vár öregtornya
• A bácsi vár öregtornya
• A nagyvázsonyi Kinizsi-vár lakótornya
• Az esztergomi vár fehér tornya
• A visegrádi vár Salamon-tornya
• A kisvárdai vár öregtornya

A Wikimédia Commons tartalmaz Öregtorony témájú médiaállományokat.

• Építészeti szakszótár, szerk. Zádor Anna, Bp, Corvina Könyvkiadó, 1984.

• Kelemér, Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Gömör-Kishont vármegye - Mohosvár
• Varjú Elemér: Simontornya vára (magyar nyelven). Magyar várak A Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége, 1932. [2002. november 18-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)

• Lakótorony