Az eke a mezőgazdaságban használatos eszköz, a szántóföld előkészítésének egyik fázisában használják. Az eke feladata általában a talajt forgatni, lazítani és keverni, amivel fokozható a levegő és nedvesség vegybontó hatása, másrészt javítható a talaj fizikai állapota. Az ekével végzett művelés a szántás, mely a talajművelés alapozóműveletei közé tartozik.

Már az őskorban is hegyes csontokkal és faágakkal lazították a földet, ám ennek tényleges célja még csak a föld feltúrása volt. Ennek tudatában ezeket az eszközöket még nem nevezhetjük ekének, mindazonáltal valószínűleg már ekkor is célszerűnek bizonyult a föld ilyen módon történő fellazítása. Az őskorban még csak emberi erővel vontatták, a civilizáció fejlődése során pedig idővel az állati, majd a gépi vontatás váltotta fel.

Az ókorban már szinte az összes birodalomban alkalmazták, a görögök szerint Triptolemos, az egyiptomiak szerint Ozirisz, a kínaiak szerint pedig Khin-Nong volt a feltalálója. A ránk maradt szerkezetek alapján megfigyelhető, hogy felépítése az idők során szinte alig változott. A lényeges javítást már a rómaiak eszközölték, amikor a föld forgatásának elősegítésére két vízszintes szárnyat alkalmaztak. Anyagának, illetve kivitelének korszerűsítésétől eltekintve napjainkig szinte semmilyen elvi módosítást nem végeztek rajta.

A közönséges ekék a talajból merőleges és vízszintes irányban egy hasábot hasítanak ki, amit aztán élei körül vagy az egyik, vagy a másik irányba úgy forgatnak el, hogy annak eredeti alsó felülete felülre kerüljön, és emellett a föld lehetőleg minél lazább legyen.

Az eke kiegészítő részei:

Az előhántó feladata a talaj felső, vékonyabb rétegének teljes aláfordítása. Az előhántó tömődésre hajlamos, korlátozza a felszántott szelvény méretét, ezért ma már csak ritkán alkalmazzák.

A csoroszlya feladata a barázda függőleges irányú kimetszése, lehet késes vagy tárcsás. Napjainkban a tárcsás a legelterjedtebb.

Az utóhántó a barázdafalból a szántásnál kisebb mélységben kihasít egy keskeny sávot. Az így kialakított barázdafenék az ekét húzó traktor kereke számára biztosít megfelelő helyet.

Célja összefoglalva, hogy a szántóföldet előkészítse oly módon, hogy ott növények termesztésére ideális talajt eredményezzen.

föld forgatásának iránya szerint:

• egy oldalra forgató, ún. kerülőeke, melyet ma a magyar mezőgazdasági gyakorlatban leginkább ágyekének neveznek Ezzel végezhető az ágyszántás, a javított ágyszántás és a körbeszántás.
• mindkét oldalra forgató eke, vagy barázda-/ároknyitó eke
• váltóeke – aminek forgatási iránya egy kormánnyal változtatható, ma már neve váltvaforgatóként terjedt el, és leginkább az erőgép hidraulikus rendszeréhez csatlakoztatott munkahengerrel fordítják át a tábla végén Ezzel a korszerű változattal végzik a rónaszántást.

illetve ezek lehetnek:

• egybarázdás eke, melynek egy ekefeje van
• többarázdás eke, melynek több ekefeje van

alátámasztás szempontjából lehet:

• szabadon járó eke, ezek leginkább a régi igásállat vontatta egy-, vagy kétfejes ekék voltak
• mankós eke – amely kerekes, vagy csúsztató mankóval rendelkezik, a vontató erőgépek után használatos, általában acél, esetleg gumiabroncsos kerékkel szerelve

forgatási munka szerint pedig:

• laposan forgató eke
• meredeken forgató eke
• morzsáló eke

• Bokor József (szerk.). Eke, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

• A Wikimédia Commons tartalmaz Eke témájú kategóriát.