Zef Jubani
Született	1818[1][2][3] Shkodra
Elhunyt	1880. február 1. (61-62 évesen)[4] Shkodra
Állampolgársága	oszmán albán
Foglalkozása	folklorista nyelvész költő
A Wikimédia Commons tartalmaz Zef Jubani témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zef Jubani, olaszosan Giuseppe Jubany (Shkodra ?, 1818 – ?, 1880. február 1.) albán folklorista, nyelvész, költő, az albán nemzeti mozgalom, a Rilindja(wd) egyik legkorábbi teoretikusa, az albán nemzeti egység szószólója. 1871-ben megjelent könyvében albán nép- és műköltészeti alkotásokat, valamint az albán nyelv leíró grammatikáját adta közre.

Albán apa és olasz anya gyermekeként született feltehetően Shkodrában.^[5] Apai ágon felmenői az Észak-Albánián uralkodó Bushati-család magas rangú hivatalviselői voltak.^[6] 1830 körül szülei Máltán élő nagybátyjához küldték, ahol kereskedelmi iskolát végzett. 1838-ban vagy 1841-ben tért haza Albániába.^[7] Előbb az angol, majd 1848-tól néhány éven át a shkodrai francia konzul, Hyacinthe Hecquard(wd) tolmácsa és titkára volt. Hecquard előszeretettel gyűjtötte a hegyvidékek népköltészeti alkotásait, ezekre az utakra gyakran Jubanit is magával vitte.^[8] 1857-ben Shkodrában megalapította a város első ipartestületét.^[9]

1862-ben Jubani részt vett a Gaspër Krasniqi(wd) vezette mirdita felkelésben.^[10] Az évtized vége felé mára ismeretlen okokból elhagyta hazáját és Itáliában telepedett le. Eleinte Jeronim de Rada arberes költő karolta fel, akivel Jubani már korábban is levelezésben állt.^[11] Később Velencében és Triesztben, legvégül pedig Montenegróban élt.^[12] Shkodrában hunyt el.^[13]

Jubani a 19. században kibontakozó albán nemzeti mozgalom, az erősödő albán nacionalizmus legkorábbi teoretikusai közé tartozott. Harcosan liberális és antiklerikális nézeteket vallott, amiért gyakran összetűzésbe került a Shkodrában befolyásos katolikus klérus tagjaival.^[14]

A shkodrai francia konzullal közösen gyűjtött észak-albániai népdalok közül több bekerült Hecquard 1858-ban Histoire et description de la Haute Albanie ou Guégarie (’Magas-Albánia vagy Gegföld története és leírása’) címen megjelent könyvébe.^[15] A Jubani által gyűjtött dalok eredeti feljegyzéseinek egy része az 1866. január 13-ai shkodrai árvíz során megsemmisült.^[16] Az őt ért kár ellenére tovább dolgozott, és 1871-ben Triesztben megjelentette könyvét Raccolta di canti popolari e rapsodie di poemi albanesi (’Albán népdalok és verses rapszódiák gyűjteménye’) címen. A kötet az első albán szerkesztette, népköltészeti alkotásokat is tartalmazó antológiaként vonult be az albán művelődéstörténetbe. A könyvben általa gyűjtött folklóralkotásokat – hősénekeket, népdalokat, szokásdalokat, siratóénekeket stb. – adott közre, de helyet szorított a Hecquard által már publikált népdaloknak, Pjetër Bogdani 1685-ös Cuneus Prophetarum című munkájának, valamint néhány népi muszlim (bejtedzsi) költő versének is.^[17] A könyv bevezetőjében adta közre politikai elgondolásait, amelyekben az albánok egységéért szállt síkra, a közös származástudat és anyanyelv nemzetegyesítő erejét hangsúlyozta.^[18] Emellett a kötetben nagy terjedelemben bemutatta az általa kidolgozott albán ábécét, amely a latin íráson alapult ugyan, és igyekezett az albán nyelv hangtani jellegzetességeit is megragadni, de az alapbetűkhöz illeszthető diakritikus mellékjelekkel már kevésbé volt praktikusnak mondható.^[19] Az ábécé bemutatása mellett egyúttal közreadta az albán nyelv leíró nyelvtanát is. Olasz címe ellenére a szövegeket albán nyelven – és saját ábécéjével – adta közre, csak a bevezetések, áttekintések és a magyarázó kiegészítések íródtak olaszul.

Jubani belekezdett Kasztrióta György albán fejedelem – vagy ismertebb nevén Szkander bég – élettörténetének megírásába is, de kézirata befejezetlen maradt.^[20] Más forrásokból tudni, hogy verseket is írt, de életművéből csak két költemény maradt fenn: az egyiket Dora d’Istriának ajánlotta, a másik pedig szintén az oszmán hadak tengerével szembeszálló Kasztrióta György hőstetteiről szólt.^[21]

Jubani életét és munkásságát Jup Kastrati(wd) dolgozta fel 1987-ben megjelent monográfiájában.^[22]

Az alábbi táblázat Jubani ábécéjének diakritikus jelek nélküli betűit tartalmazza a ma is használatban lévő manasztiri ábécével összevetve. Az alábbiakban nem jelöljük, de Jubani ábécéjében az nd betűkapcsolat külön betűnek számított.

• ↑ Bihiku 1980: Koço Bihiku: Histoire de la littérature albanaise. Tirana: 8 Nëntori. 1980.  
• ↑ Dhrimo 1984: Ali Dhrimo: Bibliographischer Überblick über Forschung und Studium der albanischen Volkskultur. In Albanien-Syposion 1984. Hrsg. von Klaus Beitl. Kittsee: Österreischische Museum für Volkskunde. 1986. 38–57. o.  
• ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
• ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
• ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
• ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
• ↑ Niederhauser 1977: Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában. Budapest: Akadémiai. 1977. ISBN 963-05-1239-4  
• ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
• ↑ Schütz 1970: Schütz István: Albán irodalom. In Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 154–156. o.  
• ↑ Schütz 1977: Schütz István: Jubani, Zef. In Világirodalmi lexikon V. (Im–Kamb). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1977. 798. o. ISBN 963-05-1345-5