Zách János Ferenc
Született	1754. június 13. Pest
Elhunyt	1832. szeptember 2. (78 évesen) Párizs
Állampolgársága	osztrák
Foglalkozása	csillagász, geodéta
Kitüntetései	a Royal Society tagja American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja[1]
Sírhelye	Père-Lachaise temető (29)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Zách János Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Báró Zách János Ferenc, (Zach János Xavér), (Pest, 1754. június 13.^[3] – Párizs, 1832. szeptember 2.^[4]) csillagász és geodéta, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Zach Antal testvére. Kisbolygót és holdkrátert is elneveztek róla.

Középiskolai tanulmányokat a piaristáknál folytatott, majd Bécsben végezte el a katonai akadémiát. Ezután az osztrák hadseregben szolgált és Joseph Liesganig páter (1719–1799) vezetésével végzett földmérési munkálatokat. Az 1770-es évek második felében a lembergi egyetemre került, a mechanika tanárának. Ott tanított Liesganig is. II. József azonban az egyetemet 1780-ban császári rendelettel megszüntette. Zách ekkor Párizsba utazott. Az ottani csillagvizsgálóban ismerkedett meg Jérôme de Lalande (1732–1807) és Pierre-Simon de Laplace (1749–1827) csillagászokkal. 1783 és 1786 között Londonban házitanító volt, Hans Moritz von Brühl gróf, nagykövet házában. 1786-ban II. Ernő Szász–Gotha–Altenburgi herceg szolgálatába lépett, aki őrnaggyá nevezte ki. (Zách később az ezredesi rangig vitte.) II. Ernő herceg a Gotha városában megépült új Seeberg Csillagvizsgálóba nevezte ki igazgatónak.

1790-ben megfigyelte a Mars oppozícióját, 1802-ben pedig a Merkúr átvonulását figyelte meg a Nap korongja előtt. 1798-ban megalapította az első nemzetközi csillagászati lapot, az Allgemeine geographische Ephemerident, majd 1800-ban a Monatliche Correspondenzét, amelyet Gothában 1813-ig szerkesztett.

Egy ideig a Lvivi Egyetemen tanított, és annak csillagvizsgálójában dolgozott^[5].

Munkásságának kiemelkedő jelentőségű része három nemzetközi folyóiratnak a szerkesztése. Ezek az Allgemeine Geographische Ephemeriden (4 kötet, Gotha, 1798–1799), a Monatliche Correspondenz zur Beförderung der Erd- und Himmels-Kunde (28 kötet, Gotha, 1800–1813, ezt 1807-től Bernhard von Lindenau szerkesztette, és a Correspondance astronomique, geographique, hydrographique et statistique, Genf, 1818–1826, 14 kötet.

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagságára 1794-ben választották meg.

Részben a Ceres törpebolygó felfedezőjének számít, bár Zách elsősorban a Mars és a Jupiter közötti térségben a Titius–Bode-szabály által megjósolt hipotetikus bolygót kereste. A kisbolygót végül Zách ösztönzésével Giuseppe Piazzi találta meg 1801. január 1-jén. A Cerest a felfedezés után elvesztették, majd Carl Friedrich Gauss számításai alapján (melyek elvégzésére Zách kérte fel) Zách találta meg újra, a Gauss által jelzett helyen.

A 999 Zachia kisbolygó és a Holdon lévő Zach kráter viseli a nevét.

A 64 Angelina kisbolygó az ő Marseille közelében fölállított csillagvizsgálójának a neve után kapta a nevét.

Budapesten emléktábla jelzi a szülőházát.

• Novae et correctae tabulae motuum solis (Gotha, 1797)
• Tabulae speciales aberrationis et nutationis (2 kötet 1806)

A következő folyóiratokat is szerkesztette:

• Correspondance astronomique
• Monatliche Correspondenz zur Beförderung der Erd- und Himmels-Kunde
• Allgemeine geograpische Ephemeriden

• Magyar életrajzi lexikon
• A Pallas nagy lexikona
• Zach Ferenc (Term. Tud. Közlöny, 1871)
• Vargha, Magdolna (2005): Franz Xaver von Zach (1754-1832): His Life and Times. Konkoly Obs. Monographs No. 5, Budapest
• Vargha Domokosné: Zách János Ferenc csillagász, 1754–1832. "...bennem még mindig 'igaz madgyar' szív dobog"; MATI, Piliscsaba, 2003 (Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára)

A Wikimédia Commons tartalmaz Zách János Ferenc témájú médiaállományokat.