Vaszil Vasziljovics Durdinec
Született	1937. szeptember 27. (86 éves) Ramocsafalva
Állampolgársága	ukrán
Foglalkozása	politikus diplomata
Tisztsége	miniszterelnök ukrán parlamenti képviselő (1990. május 15. – 1994. május 10.) ukrán parlamenti képviselő (1994. május 11. – 1996. szeptember 3.) Ukrajna miniszterelnöke (1997. július 2. – 1997. július 30.) ukrán nagykövet Magyarországon (2002–2003)
Iskolái	Lvivi Egyetem Jogi Kara
Kitüntetései	Honored Lawyer of Ukraine Méltóság Érdemrendje Munka Vörös Zászló érdemrendje Order "For Personal Courage" medal of 25 years of Ukrainian independence Bölcs Jaroszlav érdemrend Honored badge of merit of the President of Ukraine Névre szóló lőfegyver Honorary Diploma of the Cabinet of Ministers of Ukraine Ukrán Köztársasági Érdemrend 2. osztály Ukrán Köztársasági Érdemrend 1. osztály Bölcs Jaroszlav érdemrend 5. osztálya Order of Prince Yaroslav the Wise, 4th class
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszil Vasziljovics Durdinec témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vaszil Vasziljovics Durdinec (ukránul: Василь Васильович Дурдинець; Ramocsafalva, 1937. szeptember 27. –) ukrán politikus, 1997. július 2–30. között Ukrajna ügyvezető miniszterelnöke, 2002 decembere és 2003 júliusa között budapesti ukrán nagykövet. 1997-től belügyi tábornoki rendfokozattal rendelkezik.

1937. szeptember 27-én született az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátalja Munkácsi járásában fekvő Ramocsafalván (Ро­мочевиця), paraszti családban. 1960-ban kapott jogi diplomát a lvivi Ivan Franko Egyetemen. Ezt követően Lvivben, Moszkvában, majd Kijevben dolgozott a Komszomol és az SZKP különféle szervezeteinél, illetve belügyi szerveknél. 1978-ban az Ukrán SZSZK belügyminiszter-helyettesévé, 1982-ben a köztársasági belügyminiszter első helyettesévé nevezték ki.

1990 márciusában parlamenti képviselővé választották, de 1990 januárjáig még belügyi tisztségét is megtartotta. 1992. január 29-én az ukrán Legfelsőbb Tanács elnökének első helyettesévé választotta a parlament. 1994-ben a Kirovohradi terület 229. sz. választókerületében ismét parlamenti képviselővé választották. 1995 júliusától a végrehajtó hatalomban dolgozott. Miniszterelnök-helyettesként nemzetbiztonsági és katasztrófa-elhárítási kérdésekkel foglalkozott. 1996. június 18-án első miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. 1997. február 14-én az Ukrajna elnöke mellett működő, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc koordinálásával foglalkozó bizottság vezetője lett.

Pavlo Lazarenko miniszterelnök lemondása után 1997. július 2-án Leonyid Kucsma elnök ügyvezető miniszterelnökké nevezte ki. Ezt a posztot július 30-ig töltötte be. Felmentése után a ténylegesen soha sem működött, csak papíron létezett Nemzeti Nyomozó Iroda vezetőjévé nevezték ki. 1999. március 22-től 2002. november 30-ig a rendkívüli helyzetek minisztere volt. 2002. december 2-án Ukrajna elnöke rendkívüli és meghatalmazott követté nevezte ki Magyarországra.^[1] Nagyköveti posztját 2003. július 15-ig töltötte be.

• Vaszil Durdinec életrajza az ukrán kormányzati portálon
• Életrajza a Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma honlapján

Sablon:Ukrajna miniszterelnökei m v sz Ukrajna miniszterelnökei
Ukrán Népköztársaság (1917–1920)	Volodimir Vinnicsenko Vszevolod Holubovics Mikola Vaszilenko1 Fegyir Lizohub Szerhij Gerbel Volodimir Csehivszkij Szerhij Osztapenko Borisz Martosz Iszaak Mazepa Vjacseszlav Prokopovics
Ukrán SZSZK (1917–1991)	Jevhenyija Bos1 Mikola Szkripnik Georgij Pjatakov Christian Rakovszkij Vlasz Csubar Panasz Ljubcsenko Mihajlo Bondarenko Mikola Marcsak1 Demjan Korotcsenko Leonyid Kornyijec Nyikita Hruscsov Demjan Korotcsenko Nikifor Kalcsenko Volodimir Scserbickij Ivan Kazanec Volodimir Scserbickij Olekszandr Ljasko Vitalij Maszol Vitold Fokin
Ukrajna (1991-től)	Vitold Fokin Valentin Szimonenko1 Leonyid Kucsma Juhim Zvjahilszkij1 Vitalij Maszol Jevhen Marcsuk Pavlo Lazarenko Vaszil Durdinec1 Valerij Pusztovojtenko Viktor Juscsenko Anatolij Kinah Viktor Janukovics Mikola Azarov1 Viktor Janukovics Mikola Azarov1 Julija Timosenko Jurij Jehanurov Viktor Janukovics Julija Timosenko Olekszandr Turcsinov1 Mikola Azarov Szerhij Arbuzov1 Arszenyij Jacenyuk Volodimir Hrojszman Olekszij Honcsaruk Denisz Smihal
1 ügyvivő miniszterelnök