Vág
A Vág Pöstyénnél
Közigazgatás
Országok	Szlovákia
Földrajzi adatok
Hossz	403 km
Forrásszint	664 m
Vízhozam	152 m³/s
Vízgyűjtő terület	10 640 km²
Forrás	Alacsony-Tátra, Szlovákia
é. sz. 49° 01′ 08″, k. h. 19° 48′ 33″49.0188, 19.809149.018800°N 19.809100°E
Torkolat	Duna
é. sz. 47° 44′ 59″, k. h. 18° 08′ 51″47.7498, 18.147647.749800°N 18.147600°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Vág témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Vág (szlovákul: Váh, németül: Waag) Szlovákia leghosszabb folyója (403 km, teljes egészében Szlovákiában), a Duna bal oldali mellékfolyója, Komáromnál torkollik bele. Vízgyűjtő területe közel 20 ezer km², hajózható szakasza mintegy 40 km.

Neve a régi germán wȃg (hullámzó víz) szóból származik, a magyar nyelvbe szláv közvetítéssel került át.^[1]

A Vág a Duna bal parti mellékfolyója, mely a Fehér-Vág és a Fekete-Vág egyesülésével jön létre Királylehotánál a Liptói-medencében. A Fehér-Vág északon a Csorba-tó alatt, míg a Fekete-Vág délen az Alacsony-Tátrában ered. Fontosabb mellékfolyói a felső szakaszon az Árva, a Turóc és a Kiszuca. Zsolnánál délre fordul, ezután alsó folyása csak patakok vizével gazdagodik. Egykoron Pozsony- és Nyitra vármegye határát képezte, de a Vágsellye és Negyed közötti részen fő folyása keletebbre kerülhetett, s ezt követően csak a holtág és a települések határai képezték a vármegyehatárt. Gútánál éri el a Kis-Dunát, ezután a folyó végső szakaszát Vág-Dunának nevezik. Ez a torkolatának közelében befogadja a Nyitrát, majd Komárom városánál éri el a Duna folyamot, annak 1766-os folyamkilométerénél.

A Vág vízgyűjtő területe

• Liptószentmiklós (Liptovský Mikuláš)
• Rózsahegy (Ružomberok)
• Zsolna (Žilina)
• Nagybiccse (Bytča)
• Puhó (Púchov)
• Illava (Ilava)
• Trencsén (Trenčín)
• Pöstyén (Piešťany)
• Galgóc (Hlohovec)
• Vágkirályfa (Kráľová nad Váhom)
• Vágsellye (Šaľa)
• Gúta (Kolárovo)
• Komárom (Komárno)

A folyón tíznél több vízierőmű létesült, akár falvakat is elárasztó víztározókat (például a Liptovská Mara (Liptói-tenger)) építettek.

Vágközön a Duna és a mai Vág-Duna közét értik a Csilizközig. A folyótorkolatnál kialakult elkeskenyedő földnyelv „szigetcsúcsként” ismert.^[2]

• 10 rokov stavebnej výroby - Vodohospodárske stavby, N. P., Bratislava. Bratislava.
• Molnár Benő 1963-1964: Dereglyézés a Vágón. Néphit. Néprajzi Múzeum - Ethnológiai Adattár 7304. (Fahajózás a Vágon - vágfarkasdi népszokások. Vágfarkasd, 79 p., A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Néprajzi Adattára ltsz.: 2064-2004. Fénymásolat)
• Škarba, V. (red.) 1971: 20 rokov vodohospodárskych stavieb Bratislava. Brno.
• Peter Ivanič - Martin Husár 2019: Prechody cez dolný a stredný tok rieky Váh vo vrcholnom a neskorom stredoveku v kontexte písomných a hmotných prameňov. Archaeologia historica 44/2, 1029-1055.