Théophile Delcassé
Született	1852. március 1. Pamiers
Elhunyt	1923. február 22. (70 évesen) Nizza
Állampolgársága	francia
Élettársa	Rose Caron
Foglalkozása	politikus diplomata újságíró
Tisztsége	general councillor of Ariège (1888–1919) a francia nemzetgyűlés tagja (1893. október 15. – 1898. május 31.) a francia nemzetgyűlés tagja (1898. június 1. – 1902. május 31.) a francia nemzetgyűlés tagja (1902. június 1. – 1906. május 31.) a francia nemzetgyűlés tagja (1906. június 1. – 1910. május 31.) a francia nemzetgyűlés tagja (1910. június 1. – 1914. május 31.) a francia nemzetgyűlés tagja (1914. június 1. – 1919. december 7.)
Iskolái	Toulouse-i Egyetem
Kitüntetései	Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order Szent András-rend
Sírhelye	Montmartre-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Théophile Delcassé témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Théophile Delcassé (Pamiers, 1852. március 1. – Nizza, 1923. február 22.) Franciaország külügyminisztere volt 1898 és 1905, valamint 1914 és 1915 között. Ő volt az új európai szövetségi rendszer egyik megalkotója az első világháborút megelőző években.

Théophile Delcassé 1852. március 1-jén született a franciaországi Pamiers-ben. Újságíróként helyezkedett el és erélyesen támogatta Léon Gambetta mersékelt köztársasági programját, valamint Jules Ferry gyarmati terjeszkedést támogató törekvéseit. 1885-ben a képviselőház tagjává választották, 1893-ban pedig Alexandre Ribot kormányának tagja lett kereskedelmi, iparügyi és gyarmatügyi államtitkárként. 1894-ben és 1895-ben gyarmatügyi miniszterként tevékenykedett. 1898-ban Henri Brisson kormányának külügyminisztere lett és ezt a pozíciót hat egymást követő kormányban, összesen hét éven keresztül töltötte be.^[1]

A Német Birodalom, Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségétől tartva, úgy érezte, hogy Franciaország érdekén áll az Orosz Birodalommal és a Brit Birodalommal való szoros együttműködés. 1904-ben sok kérdést illetően sikerült egyetértésre jutniuk a britekkel és április 8-án megalakították az antantot, amely 1940-ig létezett. Emellett 1907-ben sikerült megkötnie az angol–orosz egyezményt, amellyel a szövetség három főre bővült.^[1]

1905-ben Maurice Rouvier miniszterelnök, aki ellenezte Delcassé elképzeléseit, lemondásra kényszerítette. Mivel bukását a németek befolyásnak tulajdonították, azt a németellenesség erősödése követte az egész országban. Ez egyben megerősítette az általa kovácsolt szövetséget. 1909-ben sikerült visszatérnie a francia haditengerészet gyengeségének okát vizsgáló bizottság elnökeként. 1911 és 1913 között tengerészeti miniszterként megegyezést kötött a brit hadiflottával háború esetén való kölcsönös segítségnyújtást illetően. Ez az egyezmény alapvető fontossággal bírt abban, hogy az első világháború kitörésekor a britek Franciaország védelmében hadat üzentek a Német Birodalomnak. 1915-ben bekövetkező visszavonulásáig René Viviani kormányában szolgált külügyminiszterként. 1923. február 22-én hunyt el Nizzában.^[1]

1. ↑ ^{a b c} Encyclopedia Britannica:Théophile Delcassé (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)

• Encyclopedia Britannica: Théophile Delcassé(angolul)

Sablon:Az első világháború francia politikusai m v sz Francia politikusok az első világháború kezdetétől a Párizs környéki békeszerződésekig
Elnökök	Raymond Poincaré (1913–20) · Paul Deschanel (1920)
Miniszterelnökök	René Viviani (1914–15) · Aristide Briand (1915–17) · Alexandre Ribot (1917) · Paul Painlevé (1917) · Georges Clemenceau (1917–20) · Alexandre Millerand (1920)
Külügyminiszterek	René Viviani (1914) · Gaston Doumergue (1914) · Théophile Delcassé (1914–15) · René Viviani (1915) · Aristide Briand (1915–17) · Alexandre Ribot (1917) · Louis Barthou (1917) · Stephen Pichon (1917–20) · Alexandre Millerand (1920)
Hadügyminiszterek	Adolphe Messimy (1914) · Alexandre Millerand (1914–15) · Joseph Gallieni (1915–16) · Pierre Roques (1916) · Hubert Lyautey (1916–17) · Lucien Lacaze (1917) · Paul Painlevé (1917) · Georges Clemenceau (1917–20) · André Lefèvre (1920)
Politikusok	Jean Augagneur · Joseph Caillaux · Paul Cambon · Augustin Boué de Lapeyrère · Jean Jaurès · Louis Malvy · Albert Thomas