A taizéi közösség nemzetközi ökumenikus szerzetesközösség, amelyet a svájci születésű Roger Schütz (Roger testvér) a burgundiai Taizében (Franciaország) 1940-ben alapított. A közösség vezetője 2005 augusztusától: a stuttgarti születésű Alois testvér.

Taizéi közösség (Communauté de Taizé)
Taizéi kereszt, a közösség szimbóluma
Vallás	keresztény
Felekezet	ökumenikus
Alapítva	1940
Alapító	Roger Schütz
Ország	Franciaország
Székhely	Taizé (Franciaország)
A Taizéi közösség weboldala

Roger Schütz 1940-ben vásárolt házat Taizében azzal a céllal, hogy segítse a megszállt Franciaország üldözötteit és menekülteit. Hamarosan több személynek nyújtott menedéket, köztük zsidóknak, kisebb keresztény csoportok tagjainak, vagy egyéb okból üldözötteknek.^[1] Mivel tevékenységére 1942-ben a Gestapo fényt derített, elhagyták Franciaországot és a háború végéig Svájcban húzták meg magukat.

Roger testvér 1944-ben térhetett vissza Taizébe, ekkor már három másik férfi is vele tartott. 1945-től árván marad gyerekeket fogadtak be, illetve kapcsolatba kerültek a környéken fogva tartott német hadifoglyokkal is.

1949-ben hét testvér tett fogadalmat, ezzel hivatalosan is létrejött a szerzetesközösség. Roger testvér 1952 végén írta le a közösségi együttélést szabályozó regulát. Az évek során egyre több férfi csatlakozott hozzájuk, és mára a szerzetesek száma meghaladja a százat. A szerzetesek körülbelül harminc országból és különböző felekezeti csoportokból származnak (pl. református, evangélikus, anglikán, katolikus stb).

A közösség eszmerendszerének középpontjában a kiengesztelődés áll. A szerzetesközösség ökumenikusan szerveződik, így egyetlen keresztény egyház fennhatósága alatt sem áll, de igen jó kapcsolatokat ápol mind a keresztény, mind a nem keresztény vallásokkal. A közösség fennállása során gyakorlatilag az összes nagy keresztény egyház feje megfordult Taizében, így 1986-ban II. János Pál, több alkalommal a canterbury érsek, számtalan más protestáns egyházi vezető és több ortodox metropolita. Szintén vendégül látták már az európai államok politikai vezetőinek jelentős részét.

Az eredeti elképzeléseknek megfelelően a szerzetesközösség nem kíván külön vallási irányzattá válni, hanem arra buzdítja a vele kapcsolatba kerülő fiatalokat és idősebbeket, hogy a Taizé-i közösségi élmény segítségével, de saját nemzeti-vallási vagy egyéb közösségüknek igyekezzenek teljesebb értékű tagjává válni. A szerzetesközösség alapszabálya szerint semmilyen adományt nem fogad el, a szerzetesek maguk biztosítják megélhetésüket.

A közösségre jellemző az egyszerű és modern szertartásrend, amelyben igen fontos szerepet kapnak az egyedi hangzásvilágú, de könnyen megtanulható és énekelhető meditatív énekek.^[2] Külsőségeiben a közösség imatermeire e leegyszerűsített formák jellemzők. A közösség törekszik a spontán, minél közvetlenebb és minél kevesebb rituáléra épülő szertartásrend fenntartására. A szertartásokban szintén kifejeződik a közösség nemzetközi és ökumenikus jellege. Bár a közösség nyugati eredetű, a taizéi dalok stílusa erős keleti keresztény hatást mutat, és az ikonok használata is az ortodoxiára utal. A dalok és imák a legkülönbözőbb nyelveken hangzanak el a közösség előtt, kiadványaikat, internetes publikációikat gyakorlatilag az összes európai, és az összes nagyobb világnyelvre lefordítják.

Taizé egész évben nyitva áll az oda látogató fiatalok előtt, akik felekezeti hovatartozástól függetlenül vehetnek részt a közösség életében. A szerzetesek célja a Taizébe érkezők mind erőteljesebb közösségi integrációja, ezért a fiatalok bekapcsolódhatnak a tábor fenntartásába, közös imákon, illetve előadásokon, workshopokon vesznek részt, és természetesen bekapcsolódhatnak a táborban kialakított közösségi téren zajló mulatozásban is. Ugyanakkor a Taizébe érkező vendégeknek szintén lehetőségük van idejüket természeti közegben csendes elvonultságban tölteni.

A közösségi területen található épületek könnyen alakíthatóak, bővíthetőek vagy elbonthatóak, hogy ki tudják elégíteni a nyaranta megnövekedő igényeket.

A közösség minden év végén ökumenikus ifjúsági találkozókat (közismert nevén „taizéi találkozókat”) szervez európai nagyvárosokban, amelyek rendszerint fiatalok tízezreit vonzzák. A találkozók célja egy előre meghatározott tematika szerinti közös gondolkodás, közös ima, ezáltal a nemzetek közötti párbeszéd és bizalom erősítése – és természetesen az, hogy közös mulatsággal búcsúztassák az óévet, köszöntsék az újat. A találkozó helyszíne utoljára 2001 végén volt Budapest, hetvenezer résztvevővel. Tíz évvel korábban szintén a magyar fővárosban tartották a rendezvényt.

A találkozók helyszíneinek felsorolása:

• 1978 -  Franciaország, Párizs
• 1979 -  Spanyolország, Barcelona
• 1980 -  Olaszország, Róma
• 1981 -  Egyesült Királyság, London
• 1982 -  Olaszország, Róma
• 1983 -  Franciaország, Párizs
• 1984 -  Németország, Köln
• 1985 -  Spanyolország, Barcelona
• 1986 -  Egyesült Királyság, London
• 1987 -  Olaszország, Róma
• 1988 -  Franciaország, Párizs
• 1989 -  Lengyelország, Wrocław
  • 1989 - Regionális Taizéi Találkozó, Pécs (15 000 fiatal)
• 1990 -  Csehszlovákia, Prága
• 1991 -  Magyarország, Budapest (70 000 fiatal)
• 1992 -  Ausztria, Bécs
• 1993 -  Németország, München
• 1994 -  Franciaország, Párizs
• 1995 -  Lengyelország, Wrocław
• 1996 -  Németország, Stuttgart
• 1997 -  Ausztria, Bécs
• 1998 -  Olaszország, Milánó (100 000 fiatal)
• 1999 -  Lengyelország, Varsó
• 2000 -  Spanyolország, Barcelona (70 000 fiatal)
• 2001 -  Magyarország, Budapest (70 000 fiatal)
• 2002 -  Franciaország, Párizs (80 000 fiatal)
• 2003 -  Németország, Hamburg (70 000 fiatal)
• 2004 -  Portugália, Lisszabon (40 000 fiatal)
• 2005 -  Olaszország, Milánó (50 000 fiatal)
• 2006 -  Horvátország, Zágráb (40 000 fiatal)
• 2007 -  Svájc, Genf (40 000 fiatal)
• 2008 -  Belgium, Brüsszel (40 000 fiatal, 350 fő Magyarországról, összesen kb. 900 magyar)
  • 2009. október 23-25. Regionális Taizéi Találkozó, Pécs (3000 fiatal)
• 2009 -  Lengyelország, Poznań (30 000 fiatal, 300 fő Magyarországról)
• 2010 -  Hollandia, Rotterdam
• 2011 -  Németország , Berlin
• 2012 -  Olaszország , Róma
• 2013 -  Franciaország, Strasbourg
• 2014 -  Csehország, Prága
• 2015 -  Spanyolország, Valencia
• 2016 -  Lettország, Riga
• 2017 -  Svájc, Basel
• 2018 -  Spanyolország, Madrid
• 2019 -  Lengyelország, Wrocław

• A Taizéi Közösség hivatalos honlapja
• Roger testvér taizéi levele Teréz anya halálának évfordulójára
• Alois testvér: Merjünk egy fedél alá állni!. Magyar Kurír katolikus hírportál, 2014. január 25. (Hozzáférés: 2014. január 25.)