T–80
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Gyártó	Kirov gyár Omszktranszmas
Gyártási darabszám	9500
Háborús részvétel	első csecsen háború 1991-es szovjet puccskísérlet Jemeni polgárháború (2014– ) 2022-es orosz invázió Ukrajna ellen
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 fő (parancsnok, vezető és irányzó)
Hosszúság	7,01 m
Szélesség	3,6 m
Magasság	2,2 m
Tömeg	46 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	kompozit páncélzat
Elsődleges fegyverzet	125 mm-es 2A46M sima csövű harckocsiágyú (L/48)
Másodlagos fegyverzet	ágyúval párhuzamosított 7,62 mm-es PKT géppuska, 12,7 mm NSZVT légvédelmi géppuska
Műszaki adatok
Motor	GTD–1250 gázturbina
Teljesítmény	932 kW (1250 LE)
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	75 km/h
Fajlagos teljesítmény	20 kW/t
Hatótávolság	335 km kiegészítő tüzelőanyag tartályokkal 600 km
A Wikimédia Commons tartalmaz T–80 témájú médiaállományokat.

A T–80 a Szovjetunióban a T–64 alapjairól kifejlesztett általános harckocsi. 1976-ban rendszeresítették a Szovjet Hadsereg szárazföldi erőinél. A világ első sorozatban gyártott gázturbinás harckocsija. Oroszországon kívül Ukrajnában, Pakisztánban, Dél-Koreában és Cipruson áll hadrendben. Dízelmotorosra átalakított, továbbfejlesztett változatát, a T–80UD-t Ukrajnában is gyártották.

A harckocsi a harkivi Morozov Tervezőiroda által kifejlesztett T–64 harckocsi konstrukcióján alapul. Külsőre ugyan sok hasonlóságot mutat a T–72-vel, konstrukcióját, a jármű alapját a T-64 adta.^[1] A tervezést és fejlesztést a leningrádi Kirov Gépgyár SZKB–2 jelű tervezőirodája végezte.

Az első, 219szp1 jelű prototípus 1969-ben készült el. Ez külsőre alig különbözött a Harkivban készített gázturbinás T–64T-től, a fő különbség a harckocsiba épített Klimov GTD–1000 típusú, 745 kW (1000 LE) teljesítményű gázturbina volt. A második, 219szp2 jelű prototípuson már több jelentős módosítást is végeztek. Az első prototípussal végzett kísérletek azt mutatták, hogy a nagy teljesítményű gázturbina olyan manőverezőképességet biztosít a harckocsinak, amelyhez a futómű gyengének bizonyul. Ezért azt jelentősen át kellett alakítani. A második prototípus új láncfeszítő kereket, vezetőgörgőket, futógörgőket, hajtókereket és lánctalpat kapott, áttervezték a lengéscsillapítókat és a torziós rugókat. Módosítottak a T–64-től örökölt torony formáján, de megtartották annak eredeti harckocsiágyúját, automata töltőberendezését, valamint az ott alkalmazott páncélvédelmet. A páncélos 1976-ban állt szolgálatba, ezzel a T-64-est leváltva a korábban nehéz harckocsikat (ISz-3, T-10) használó csapatoknál. A páncélos viszont nem tudott a T-64-es nagyobb problémáin (bonyolult töltőrendszer, függőlegesen elhelyezett töltet, szűk torony), ezért már 1978-ban gyártásba került a fejlesztett változat, a T-80B, ami valamelyest javított a típuson egy új fejlesztésű toronnyal és töltőrendszerrel.

1985-ben jelent meg a T–80U típusjelű javított változata. A munkálatokba bekapcsolódott a Morozov tervezőiroda is, amely a toronnyal és a fegyverzettel kapcsolatos munkálatokat végezte. A GTD–1000 típusú gázturbinát a nagyobb, 930 kW (1250 LE) teljesítményű GTD–1250 típusúra cserélték. Ezt a gázturbinát már felszerelték porleválasztó berendezéssel is, amelynek hiánya a GTD–1000 típusnál az üzemeltetés során gyakran okozott meghibásodásokat. A T–80U változat új, Kontakt–5 típusú reaktív páncélzatot kapott.

Mechanikus sebességváltós, öt előremeneti és egy hátrameneti sebességfokozattal. A harckocsira két ledobható üzemanyag-póttartály szerelhető és egy elhelyezhető a motorháztetőn is, így a harckocsi hatótávolságát 600 km-re lehet növelni.

A futómű hat, torziós rugókra szerelt futógörgőből áll, a láncfeszítő kerék elöl, a meghajtó kerék hátul található. A harckocsit alkalmassá tették mélyvízi átkelésre is.

A harckocsi teste acélból készült, ennek összetétele azonban titkosított. A létfontosságú területeken rétegelt acéllemezekből áll. A torony öntött acél, amit egy belső különleges páncélréteg is fed. A lövegtorony belsejét borító speciális, szintetikus, ólom alapú védőréteg megvédi a személyzetet és a harckocsi elektronikus rendszereit a nukleáris támadás esetén fellépő neutronsugárzástól és elektromágneses impulzusoktól. A T–80 új, 1987-ben rendszeresített T–80U(M) változatát 185–220 db reaktív páncélkazettával szerelték fel, amelyek nagyobb védelmet nyújtanak a kumulatív lövedékek becsapódásakor.

A T–80 fő fegyverzete a 125 mm-es 2A46 típusú simacsövű harckocsiágyú, amely automata töltőberendezéssel rendelkezik. A harckocsik közül néhányat alkalmassá tettek lövegcsőből indítható irányított páncéltörő rakéták indítására is. A harckocsi a T–72 típusnál használt lőszerekkel tüzel. Kétféle leválóköpenyes, szárnystabilizált, űrméret alatti páncéltörő nyíllövedék, szárnystabilizált kumulatív páncéltörő gránát és szárnystabilizált repeszgránát alkalmazható. A harckocsit továbbá egy PKT típusú, 7,62 mm-es, lövegcsővel párhuzamosított géppuskával, valamint egy 12,7 mm-es NSZVT légvédelmi géppuskával szerelték fel, utóbbi a torony belsejéből távirányítással is vezérelhető.

• T–80 – Az 1976-tól sorozatban gyártott, a T–64-től csak kis mértékben különböző, Klimov GTD–1000 típusú gázturbinával felszerelt alapváltozat.
• T–80B – 1981-ben jelent meg, kerámiabetétes páncélzattal ellátott változat.
• T–80BV – Utólag felszerelt, kiegészítő reaktív páncélt kapott változat.
• T–80U – 1985-ben megjelent, jelentős módosításokon átesett, javított változat. Nagyobb teljesítményű, GTD–1250 gázturbinával szerelték fel. Kontakt–5 reaktív páncélzatot kapott, a fegyverzetébe integrálták a 9M119 Szvir irányított páncéltörő rakétát.

• T–80UK – Parancsnoki változat.
• T–80UE – A T80UK egyszerűsített és olcsóbb exportváltozata.
• T–80UM – A Luna infravörös éjszakai irányzék helyett Buran típusú hőképalkotóval ellátott változat.
• T–80UM Barsz – Arena típusú aktív páncélvédelemmel ellátott változat.
• T–80UM2 – Drodz–2 aktív védelmi rendszerrel felszerelt változat (csak prototípus).

• Csornij orjol – Jelentős modernizáláson átesett prototípus.
• T–80UD – A T–80 fejlesztésével párhuzamosan a harkovi Morozov Tervezőirodában folyt fejlesztés eredményeként kifejlesztett ukrán változat. A nagy fogyasztású gázturbinát dízelmotorra cserélték.

• T–80UDK – Parancsnoki változat.
• T–84 – Az ukrán T–80UD modernizált, új toronnyal ellátott változata.

• BREM–80U – A T–80U-n alapuló műszaki–mentő harckocsi, 18 t teherbírású daruval és 35 t teherbírású csörlővel.
• 2SZ19 Mszta – A T–80 alvázára épített 152 mm-es önjáró löveg. 155 mm-es változatát is kialakították. A T–80 gázturbináját a T–72 dízelmotorjára cserélték.

A Wikimédia Commons tartalmaz T–80 témájú médiaállományokat.

Sablon:A második világháború utáni szovjet, orosz és ukrán harcjárművek m v sz A második világháború utáni szovjet, orosz és ukrán harcjárművek
Harckocsik	T–10 · T–54 · T–55 · PT–76 · T–62 · T–64 · T–72 · T–80 · T–84  · T–90
Páncélozott szállító harcjárművek	Lánctalpas BTR–50 · MT–LB · MT–LBu · BTR–D  · PTSZ Gumikerekes BTR–3 · BTR–4 · BTR–40 · BTR–60 · BTR–70 · BTR–80 · BTR–90 · BPM–97 · BTR–94 · BTR–152
Gyalogsági harcjárművek	BMP–1 · BMP–2 · BMP–3 · BMD–1 · BMD–2 · BMD–3 · BMD–4 · BTR–T · BMPT  · BRDM–1  · BRDM–2
Önjáró tüzérség	Ágyúk és tarackok 2SZ1 · 2SZ3 · 2SZ4 · 2SZ5 · 2SZ7 · 2SZ9 · 2SZ19 · 2SZ23 · 2SZ31 · ASZU–57 · ASZU–85 Rakétasorozat-vetők BM–14 · BM–21 · BM–24 · BM–25 · BM–27 · TOSZ–1 · BM–30 Rakéták Luna–M · 9K79 Tocska (SS–21 Scarab) · 9K714 Oka (SS–23 Spider) · 9K720 Iszkander (SS–26 Stone)
Önjáró légvédelmi rendszerek	Gépágyús BTR–40A · BTR–152A · ZSZU–57–2 · ZSZU–23–4 · 2K22 Tunguszka (SA–19 Grison) · Pancir–SZ1 (SA–22 Greyhound) Rakétás 2K11 Krug (SA–4 Ganef) · 2K12 Kub (SA–6 Gainful) · 2K22 Tunguszka (SA–19 Grison) · 9K31 Sztrela–1 (SA–9 Gaskin) · 9K33 Osza (SA–8 Gecko) · 9K35 Sztrela–10 (SA–13 Gopher) · 9K37 Buk (SA–11 Gadfly) · 9K330 Tor (SA–15 Gauntlet) · SZ–300 (SA–10 Grumble) · Pancir–SZ1 (SA–22 Greyhound)