A szogdok iráni nép volt az ókorban Szogdia területén. Kelet-iráni nyelvet beszéltek, amelynek legközelebbi rokonai a szaka, szkíta, baktriai és a hvárizmi voltak. A hellénizmus idején városi kereskedő-kézműves társadalommá váltak, ők voltak az ókorban a selyemút legfontosabb kereskedői.

A szogdok az i. e. 1. évezred közepén telepedtek le Szogdiában. ^[1] Szogdiában a makedón hódítás utáni hellénizmus idején gréko-baktriai hatásra városi kultúra alakult ki, a szogdok városi kézműves-kereskedő néppé váltak az i. e. 3–2. században. ^[2]

A szogdok kulcsfontosságú helyen éltek a Selyemút mentén, és fontos szerepet játszottak a Közép-Ázsia és Kína között zajló kereskedelemben. Kínával a felfedező Zhang Qian követi küldetése után kezdték el keresni a kapcsolatokat, aki a Han-dinasztia egyik császárának, Wudinak (Vu-ti) az uralkodása alatt élt (i. e. 141-87). Az utazásról szóló beszámolója máig fennmaradt.

A szogdok az indiaiakat megelőzve kiterjesztették kereskedelmi tevékenységüket Kínára, különösen miután az i. e. 1. század elején a Han Birodalom kiterjesztette uralmát a Tárim-medencére és megnyílt annak északi és déli peremén is a selyemút északi ill. déli ága. A szogdok állandó kolóniákat létesítettek Dunhuangtól (Tunhuang) Luoyangig (Lojang), a Han-fővárosig és azon túl is minden jelentősebb városban és közigazgatási központban, mint Csiucsüang, Kutsang, Kincseng, Nanjang, és hitel- és tőkeügyeleteken alapuló élénk üzleti tevékenységet fejlesztettek ki. A Tunhuangban és Kincsengben írt szogd nyelvű „régi levelek” leírják a szogd kereskedők nehézségeit a Han-dinasztia bukása előestéjén zavarossá váló kínai helyzetben. ^[3]

Volt a selyemútnak ugyanekkor egy északabbi ága a sztyeppe és az erdős sztyeppe vidékén is, amelynek jelentőségét a szogdok szintén felismerték. A Hsziungnu Birodalom területén megtalálhatók voltak a Bajkál tó és az Ivolga folyó mellett, ahol többek között a nomádok által Kínából rabolt, vagy adóként kipréselt árukat közvetítették az egyes törzsek között. ^[4]

Miután 234-ben a Szászánida Birodalom kiterjesztette uralmát a Kusán Birodalom nyugati részére és így ellenőrzése alá vonta a selyemút baktriai szakaszát, a szogdok megjelentek a selyemút déli szárazföldi ágán is, amely a Karakorum hegységen keresztül vezetett Gandhárába és amelyen kínai selymet szállítottak Indiába. Ezután évszázadokra szogd nyelv uralta a selyemút közép-ázsiai szakaszát, a szogdok szállították a selymet és más árukat Hvárizmig, Pártiáig, a Szászánida Birodalomig és Gandháráig. ^[5]

Az arab hódítás gyökeresen megváltoztatta a szogdok helyzetét. A szogd gazdaság lehanyatlott, a szogdok szétszóródtak, többségük elvándorolt Szogdiából és asszimilálódott a többi néphez. ^[6] Mai utódaik a Tádzsikisztán Szugd tartományában élő jagnobik.

A szogdok nyelve, a szogd nyelv a kelet-iráni nyelvek közé, az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, közeli rokona a baktriai nyelvnek, a térség másik fontos ókori nyelvének. A szogd ábécével írták, ami az arámi írás egyik leszármazottja.

A szogdok között több vallás követőit is meg lehetett találni: elterjedt volt a buddhizmus, a manicheizmus, a nesztorianizmus és a zoroasztrianizmus.

Fontos szerepet játszottak a buddhizmus, manicheizmus és nesztorianizmus Selyemút menti terjedésében, amely vallásoknak a szogd nyelv fejlett irodalmi nyelvévé vált. ^[7] Magáról a szogd nyelvről is a legtöbb információt a hátramaradt vallásos szövegekből szereztük.

Egészen a 8. században bekövetkezett iszlám hódításig.

• ↑ Harmatta Selyemút: Harmatta János (2003). „A selyemút nyelvei”. Antik Tanulmányok XLVII (1), 81–88. o, Kiadó: Akadémiai Kiadó. HU ISSN 0003-567X.  
• ↑ RónaTasHonfoglaló: Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4