Sziki útifű
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids I Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales) Család: Útifűfélék (Plantaginaceae) Nemzetség- csoport: Plantagineae Nemzetség: Útifű (Plantago) Alnemzetség: Plantago subg. Plantago Faj: P. maritima
Tudományos név
Plantago maritima
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Sziki útifű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sziki útifű témájú médiaállományokat és Sziki útifű témájú kategóriát.

A sziki útifű (Plantago maritima) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, ezen belül az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó faj.

Négy alfaja ismert.

• Plantago maritima subsp. maritima: Európa, Ázsia, Északnyugat-Afrika.
• Plantago maritima subsp. borealis (Lange) A. Blytt and O. Dahl. Arktikus élőhelyek
• Plantago maritima subsp. juncoides (Lam.) Hultén. Észak- és Dél-Amerika
• Plantago maritima subsp. serpentina (All.) Arcang. Közép-Európa hegyvidékei

A kontinentális sziknövényzet gyakori faja, Magyarországon is leginkább szikes élőhelyeken találkozhatunk vele.

A sziki útifű alacsony termetű, évelő növény. Vékony, ár vagy keskeny lándzsa alakú, ép szélű levelei tőlevélrózsát alkotnak, ereik párhuzamosak, kiemelkedőek. Virágkocsányai csúcsán füzérben nyílnak a sárga színű, kicsi virágok. A porzószálak hosszan kinyúlnak.

Halofita növény, a szikes élőhelyek száraz, magas sótartalmú talajaira jellemző, különleges és igen mostoha körülményekhez is jól alkalmazkodik. Július-augusztusban virágzik.

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• http://novenyhatarozo.info/noveny/sziki-utifu.html Archiválva 2019. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Lándzsás útifű
• Nagy útifű
• Réti útifű