A fóbia a szorongás egy típusa, egy pszichológiai betegség. A fóbiától szenvedők abszurd, kontrollálhatatlan félelmet éreznek bizonyos dolgok iránt, így igyekeznek elekrülni a velük való találkozást, ha pedig mégis szembekerülnek félelmük tárgyával, akár pánikrohamot is kaphatnak. A fóbiák általában gyermekkorban alakulnak ki.

Három fő csoportjukat különíthetjük el:

• Ezek közül a szociális fóbia a leggyakoribb - ilyenkor a beteg csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud társaságba menni, mivel a többi ember jelenléte erős szorongást vált ki belőle (például úgy érzi, mindenki őt nézi, és kinevetik a háta mögött).
• A második fő típust az agorafóbia képviseli - ez nem csak a nyílt terektől való félelmet jelenti, a beteg minden olyan helytől fél, amelyet veszélyesnek vagy kellemetlennek érez, legyen ennek oka a tér nagysága vagy akár zsúfoltsága.
• A harmadik csoportba a speciális fóbiák tartoznak, ezeknél a beteg egy adott dologtól fél, például állatoktól, tevékenységektől, magasságtól - ide sorolható a nomofóbia is.

A név a "no mobile phone phobia" kifejezésből ered. Először a SecurEnvoy nevű angol mobilszolgáltató végzett felmérést a témával kapcsolatban 2008-ban, melyen ezren vettek részt, és megdöbbentő eredményekre jutottak. A megkérdezettek 53%-a szenvedett nomofóbiában. Négy évvel később már 66%-ra emelkedett ez az arány. Érdekes adat, de míg 2008-ban férfiak voltak többségben, 2012-ben már a nők vették át a helyüket (a megkérdezett nők 70%-a bizonyult nomofóbiásnak). Korosztályokat tekintve a 18-24 évesek körében legelterjedtebb a fóbia - ebben a korosztályban 77%.

Magát a fóbiát definiálni nem egyszerű, ugyanis több tényezőből áll össze. A nomofóbiások félnek, hogy mobiljuk eltűnik, összetörik, vagy olyan helyre kerülnek, ahol nincs megfelelő térerő, esetleg lemerül az akkumulátoruk. Az ilyen helyzetek elkerülésének érdekében a fóbiások közül sokan két telefonnal is rendelkeznek (a 2012-es felmérésben 41%), és átlagosan naponta harmincnégyszer ellenőrzik készüléküket. Sokan sosem kapcsolják ki mobiljukat, akár intim helyzetekben is fogadnak hívásokat, és telefonjukkal alszanak. Amennyiben egy valóban nomofóbiás személy rádöbben arra, hogy nincs nála a mobiltelefonja, vagy térerő hiányában nem tud hívást kezdeményezni, esetleg a körülmények nem alkalmasak arra, hogy feltöltse a készülékét, pánikrohamot kaphat. Ilyenkor szédülés, reszketés, légzési nehézségek, fokozott verejtékezés, szapora szívverés és mellkasi fájdalom jelentkezik.

Hogyan alakulhatott ki ez a fóbia? A válasz a kapcsolattartásban rejlik, hiszen a telefon nélkül elérhetetlenné válunk.Modern világunkban az ismerőseinkel való kapcsolat fenntartása számtalan módon megvalósulhat. Kétségbevonhatatlan, hogy a technológiai újítások könnyebbé teszik életünket, általuk a kapcsolattartás, élményeink megosztás gyorsabb, mint valaha, amit hasznos - hiszen az ember társas lény, szüksége van a kapcsolataira. A legújabb okostelefonok már a mindennapi életünk szerves részét képezik. Rajtuk állítjuk be az ébresztőt, zenét vagy rádiót hallgatunk, emlékeztetőket, e-maileket írunk, beszélgetünk a barátainkkal, a munkánkkal kapcsolatos ügyeinket intézzük. Böngészünk, fényképezünk, videót veszünk fel, olvasunk, futunk, tájékozódunk. Majd minden tevékenységünkhöz használjuk mobiltelefonunkat, már-már függünk tőle.

A fóbia kezelésére többféle terápiaközül választhatnak az érintettek. Súlyos esetekben, ahol a szorongás elviselhetetlen, akár gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Az egyik legeredményesebb gyógymód a kognitív terápia, ahol azokat a negatív gondolatokat próbálják felfedezni, amelyek elégtelen mobilkapcsolat esetén merülnek fel.