Szabács (Шабац)
Szabács címere Szabács zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Körzet	Macsói
Község	Szabács városi
Alapítás éve	1454
Polgármester	Miloš Milošević (Szerbiai Demokrata Párt)
Irányítószám	15000
Körzethívószám	015
Testvérvárosok	Lista Kralupy nad Vltavou Argostoli Fudzsimi Kiryat Ata
Népesség
Teljes népesség	55 163 fő (2002) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	65 m
Terület	795 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 45′ 21″, k. h. 19° 41′ 38″44.755833333333, 19.69388888888944.755833°N 19.693889°EKoordináták: é. sz. 44° 45′ 21″, k. h. 19° 41′ 38″44.755833333333, 19.69388888888944.755833°N 19.693889°E
Szabács weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabács témájú médiaállományokat.

Szabács (szerbül Шабац / Šabac [Sabac]) város Szerbiában, a Macsói körzet közigazgatási székhelye.

Istvánffy Miklós szerint a várat építtetőjéről, Szendrő török parancsnokáról nevezték el. Az oszmán török saban = a muzulmán év 8. hónapja.

Belgrádtól 65 km-re nyugatra, a Száva jobb partján fekszik.

A 13. századtól a török hódításig (1470) a Macsói bánság központja, amelyet 1454-ben Zaslon néven említenek először a középkori szerb állam részeként.

Isza boszniai pasa 1472-ben építtette várát a Száva jobb partján, amely inkább földvár volt, védelmének erejét a Száva mocsarai adták. ^[1] Az építés hírére Hunyadi Mátyás nyomban megostromolta, bár sikertelenül.^[forrás?] 1475-ben Mátyás hosszan készülődött, majd 1476 januárjában ostrom alá vette 15 ezer katonával a várat, amelynek védőinek létszáma ekkor 1200 volt. Eleinte sikertelenül harcolt a nyugati hadszíntérhez szokott katonáival, de végül csellel – elvonulást színlelve, és a vár túlsó oldaláról támadva – ^[2] február 15-én elfoglalta. A vár viadalát beszéli el a legrégebbi eredetiben fennmaradt históriás ének (Szabács viadala), amelyet 1871-ben az Ung vármegyei Csicseren a Csicsery család oklevelei között találtak és amelyet valószínűleg egykor Mátyás király asztalánál énekeltek, dicsőítve a király tetteit. 1492-ben visszaverte a török ostromot. 1521. július 7-én Ahmed pasa serege a védők hősiessége ellenére bevette a várat.

1718 és 1739 között a pozsareváci béke értelmében Habsburg Birodalom része volt, de 1739-ben a belgrádi békével ismét a törököké lett. 1788. április 24-én rohammal foglalja el a császári sereg, később ismét a törökök kezére került. 1807. február 5-én a szerbek foglalták el a törököktől. 1813. október 5-én a törökök visszafoglalták. Az 1820-as évektől kezdve a város nagy fejlődésen ment keresztül. Ekkor épült az első kórház és gyógyszertár, itt alapították meg az első szerb nyelvű gimnáziumot, az első szerb színházat.

1867. április 10-én a szultáni ferman átadta a várat a szerbeknek. 1883-ban itt adták ki az első szerb újságot. A város fejlődése az első világháborúig tartott, amikor a harcokban súlyos károkat szenvedett, lakossága pedig a felére csökkent. 1914 augusztusában a szerb hadsereg a város közelében aratta első győzelmét a Monarchia csapatai felett. A háború után a város újra fejlődének indult, 1938-ban vegyi gyár épült itt.

1941-ben a németek szállták meg és területén koncentrációs tábort létesítettek, ahol 20 000 fogoly közül mintegy 7000 halt meg a kegyetlen bánásmód következtében. A várost 1944-ben a partizánok szabadították fel. A háború után Szabács modern ipari központtá fejlődött. Az 1970-es években sportcsarnok, szálloda, stadion, modern iskolák, óvodák épültek.

A városnak 2002-ben 55 163 lakosa volt, a hozzá tartozó 52 településsel együtt a község (járás) lakóinak száma kb. 130 000 fő volt.

• FK Mačva Šabac labdarúgóklub

• ↑ E. Kovács Péter: E. Kovács Péter. Matthias Corvinus. Officina Nova, Budapest (1990). ISBN 963-7835-49-0 

• A Szabács viadala eredeti betűhű és mai magyarra normalizált változata elérhető és kereshető az Ómagyar Korpusz ban.