Kálvin János arcképe
(Ifjabb Holbein festménye)

Institutio Christianae religionis (A főmű 1559-es címlapja)

Jean Calvin (magyarosan: Kálvin János, eredeti nevén: Jean Caulvin vagy Cauvin), (Noyon, 1509. július 10. – Genf, 1564. május 27.) francia származású svájci reformátor, humanista tudós, a kálvinizmus névadója. Bamber Gascoigne szerint „a legnagyobb elme és a legjobb szervező” a reformáció vezéralakjai között, aki megteremtette Genfben az „istenfélő város tökéletesen működő prototípusát”.

Elsősorban teológiai és egyházszervezői munkássága miatt nevezetes, de fontos szerepet játszott a francia irodalmi nyelv kialakulásában is. Huszonhatéves korában írt fő műve, amelyet aztán egész életében bővített és átdolgozott, az Institutio Religionis Christianae („A keresztény vallás rendszere”), illetve az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához. A vallástörténeti szemponton túlmenően, Kálvin azzal is hatott a nyugati kultúrára, hogy megváltoztatta a munkaszemléletet, ideológiai alapot biztosítva ezzel a további fejlődéséhez.

„Kálvin egyéniségéből hiányzott a humor és kellem. Keresztény sztoikus volt: komor, szigorú, hajthatatlan, ám a márvány felület alatt a szenvedély és vonzalom tüze égett” - írja róla Philip Schaff (1819-1893) teológus és egyháztörténész. Megszólalásaiban megmutatkozott klasszikus műveltsége; ha nagy sokaság előtt beszélt is, az érveivel a tanultakhoz szólt és nem használta a demagógia fegyverét. A vallási vitákban az egyházatyákat a pontos hely megadásával, emlékezetből idézte.