Rogier van der Weyden
Önarcképe
Született	1400 Tournai
Meghalt	1464. június 18. (64 évesen) Brüsszel
Sírhely	Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház
Nemzetisége	flamand
Stílusa	gótika, reneszánsz
A Wikimédia Commons tartalmaz Rogier van der Weyden témájú médiaállományokat.

Rogier van der Weyden (eredetileg: Rogier de la Pasture) (Tournai, 1399/1400 – Brüsszel, 1464. június 18.) németalföldi festő, Jan van Eyck mellett a késő gótika és a kora reneszánsz átmenetének jelentős mestere. Műveinek témájában, komponálásában erősen érződik a középkori jelleg, a legkisebb részletek reális megjelenítése, határozott karakterábrázolása, képeinek mozgalmassága azonban már túlmutat ezen. Jelentősek oltárai (pl. Keresztlevétel), szárnyas oltárai, valamint portréi.

A belgiumi Tournaiban született mint Rogier de la Pasture. Apja Henri de la Pasture, aki késgyárosként dolgozott Turnaiban, anyja Agnes de Watrélos. Rogier Robert Campin festőműhelyében volt tanonc hat évig. 1426-ban feleségül vette Elisabethet, egy Jan Goffaert nevű brüsszeli cipőkészítő lányát. Négy gyerekük született: 1427-ben Cornelius - ő később karthauzi szerzetes lett -, 1432-ben pedig Margaretha. 1435 októberében a család Brüsszelben telepedett le. Itt született 1437-ben Pieter, majd a következő évben Jan. 1436. március másodikától Rogier a város hivatalos festője lett. 1450-ben Rómában járt mint zarándok. 1464. június 18-án halt meg Brüsszelben.

A brüsszeli városháza számára készített 4 képből álló allegorikus-történeti sorozata, az Igazságosság/vagy Traianus császár négy igazságtétele címen ismert munkái elpusztultak, csak a berni múzeum falikárpitjában maradtak fenn. Ezen kívül kizárólag vallási képeket festett, híresek oltárképei és szárnyas oltárai. Ábrázolási eszközeiben nem haladta meg a Van Eyck testvérek művészetét, de mégis nagyon jelentős, amiben eltér, ez pedig a lélekábrázolás, az érzelmek kifejezése, s ezzel nagy hatást gyakorolt az őt követő németalföldi festészetre, sőt a ferrarai festők is követték, ilyen módon exportálta a lelki kifejezés eszközeit Itália földjére is. Őt magát az olasz festészet nem érintette meg.

Van der Weyden a kései gótika mozgalmasabb stílusát képviseli. Kevésbé nagyvonalú, térszemlélete nem annyira fejlett, mint a Van Eyck testvéreké, de mozgalmasabb, dekoratívabb, szenvedélyesebb. Realizmusa, a formák éles, gótikus törése, a szenvedélyek kifejező ereje leginkább a Krisztus levétele a keresztről (közismertebb címén Keresztlevétel) alkotásán figyelhető meg. Ernst Gombrich is e művét emeli ki egyik híres könyvében,^[1] s az elemzéshez kihajtható színes illusztrációt mellékelt, amelyen szemügyre vehetjük ezt az egyszerű, világos kompozíciót, amely szabályos anélkül, hogy az mesterkélt vagy erőltetett lenne. A középpontban Krisztus halott testét látjuk, a két szélen a két síró asszony alakja kiegészíti egymást. Az ájult Szűzanyát egyfelől Szent János, másfelől Mária Magdolna támogatja, s mindez ritmikusan követi Krisztus leeresztett testének vonalát. A háttérben egy idős ember nyugodt testtartása hatásosan ellensúlyozza a főszereplők érzelmekkel teli mozdulatait. Rogier van der Weyden mintegy elindította az új irányt, a vallási mellett az emberi érzések megfestésének szükségességét, a valósághoz mennél hivebben.

Portréfestőnek és rézmetszőnek is kiváló volt, sajnos sok műve csak másolatban maradt fenn.

• A mirafloresi Mária-oltár, középen Krisztus siratása ábrázolásával (1430-as évek, ma Berlinben)
• Keresztelő Szent János kis hármas oltára (1435)
• Krisztus levétele a keresztről, oltárkép, 1435, Madrid, Museo del Prado
• Keresztrefeszítés (triptichon, 1440-es évek)
• Utolsó ítélet (9 tábla a beauni kórház részére, 1445 körül)
• Columba-oltár, triptichon, 1455, München, Alte Pinakothek
• Sírbatétel Uffizi
• Madonna négy szenttel (aranyalapon, Frankfurt am Main)
• Escorial Golgotája
• Hágai Sírbatétel
• Királyok imádása (triptichon, müncheni képtárban)
• Mária Magdolna (Louvre)

• 
  Angyali üdvözlet (triptichon, 1434)
• 
  A Columba-oltár (triptichon, 1455)
• 
  Fiatal nő arcképe (1430)
• 
  Antoine de Bourgogne arcképe (1460)

A Wikimédia Commons tartalmaz Rogier van der Weyden témájú médiaállományokat.

• Akadémiai Kislexikon. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1990
• Barát Béla, Éber László, Felvinczi Takács Zoltán: A művészet története. Budapest, 1926
• Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Andor Győző kiadása, 1935, Rogier van der Weyden szócikke, 612. o.
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.