Rebáb
Csónak formájú rebáb, 19. század[1]
Besorolás
kordofon → lant vonós
Menzúra	450–550 mm
Hangolás	G – d; d – a
Rokon hangszerek	rebek
A Wikimédia Commons tartalmaz Rebáb témájú médiaállományokat.

A rebáb (rabáb, rabába, rubáb stb. arab ربابة) hangszernév sokféle, egymástól gyakran jelentősen eltérő húros hangszert, pengetős vagy vonós lantot jelöl az iszlám hatása alá került régiókban. Északnyugat-Afrikában, a Magreb-országokban elsősorban egy vonóval megszólaltatott rövid nyakú lantot hívnak így, ezt megkülönböztetésül maghribi rebábnak, mór rebábnak, andalúz rebábnak is nevezik. E hangszer korabeli változatából alakulhatott ki a késő középkorban a rebek.

Az északnyugat-afrikai rebáb két összeillesztett részből áll: a hosszúkás, csónak- (Marokkó) vagy körteformájú (Algéria, Tunézia) hangszertestből, és a hátratört hangolófejből. Az üregesre kifaragott test 48–60 cm hosszú, 9–12 cm széles, 8 cm mély, dió- vagy cédrusfából készül. Két részre oszlik, a bőr rezonánssal fedett részre, illetve a hasonló hosszúságú, fokozatosan keskenyedő nyúlványára, amelyen hanglyukak találhatók és amihez végül a fej csatlakozik. A bőrrel fedett rész kétoldalt ívesen karcsúsítva van a vonózás megkönnyítésére. A másik, fej felőli részt vékony vörösréz lemez borítja, melyet kerek rozetták törnek át és amit díszes perem szegélyez. A régi arab lantokéhoz hasonlóan szinte derékszögben hátratört feje 12 cm hosszú, két nagy méretű, oldalsó állású hangolókulcsa van. A test és a fej találkozásánál csontnyereg található.

Két bélhúrja van, melyek a hangszer aljától indulnak, egy félbehasított náddarabkából készített húrlábon haladnak át a nyereg irányába. A húrok a test felső részét borító rézlemez fölött olyan magasságban futnak, hogy nem lehet őket leszorítani a hegedűnél megszokott módon: a hangszernek nincs fogólapja. A két húr kvint hangközre van hangolva, pl. G–d vagy d–a. A vonó kicsi, íves formájú, fémből készül, végei között lószőr feszül.^[2]

Felharmonikusokban gazdag hangját ének aláfestésére használják hangszeres együttesben. Játék közben a hangszer fejrésze a zenész bal vállánál van, alsó része a jobb térden nyugszik, vagy függőlegesen áll a muzsikus két lába közé szorítva. A bal kéz szinte mindig alaphelyzetben van, ritkán változtat fekvést. A keleti vonós hangszereknél megszokott módon, tenyérrel kifelé fordított kézben tartott vonó a magasabb húron játszik, a mélyebbet időnként érinti. A hangszert napjainkban már csak az idősebb generáció használja.^[2]

• 
  Két mór rebáb együttese a Cantigas de Santa María kéziratból, 13. század
• 
  Rebáb keleti rövid nyakú lanttal a Cantigas de Santa María kéziratból
• 
  Csónak formájú rebáb, 19. század
• 
  Rebáb a brüsszeli hangszermúzeumban

• szerk.: Stanley Sadie: The New Grove Dictionary of Music and Musicians. London: Macmillan (2000) 
• Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723  
• Fétis, François-Joseph. Histoire générale de la musique. Librairie de Firmin Didot Frères, Fils et C^ie (1869)