A rózsafák különböző egzotikus faanyagok, melyekre általában jellemző, hogy nehéz, tömött szerkezetűek, bíbor-vöröses-barnás színük van, néha márványszerű csíkozással, ezenfelül gyakran kellemes illatuk is van.

Azok a fák, melyek e faanyagokat szolgáltatják, a világ különböző részein nőnek, és rendszertanilag is távol eshetnek egymástól. Szépségük, színük, illatuk, hasonló felhasználási körük alapján szerepel e fák kereskedelmi nevében a rózsafa, rosewood.

• Pterocarpus erinaceus

Már az ókori Egyiptomban használták, Nyugat-Afrika szavannás vidékein terem. Elnevezései: (nyugat-) afrikai rózsafa, szenegáli rózsafa

• Pterocarpus indicus

Világosabb, aranysárga-barna színezetű, neve: narra vagy új-guineai rózsafa

• Machaerium scleroxylon

bolíviai rózsafa, nagyon hasonlít az értékes rio paliszanderre (dalbergia nigra), sokszor úgy is nevezik.

• Machaerium villosum

bolíviai rózsafa, cerrado paliszander, jacaranda paulista

• Cordia gerascanthus

amerikai rózsafa, dominikai rózsafa

• Cordia ?

Indiai rózsafa

• Guiburtia demeusei

Ezt bubingaként ismerjük, de nevezik afrikai rózsafának is, inkább rózsaszínű, mintázata sem hasonlít a többi rózsafára, de nagyon dekoratív.

Az ide tartozó rózsafákat nevezik paliszandereknek.

Hagyományosan értékes bútorokhoz furnérnak, faragásnak, berakásnak használják, ezenkívül a gitárok fogólapját, fúvós hangszerek testét, kis méretű tárgyakat, fogantyúkat, dísztárgyakat készítenek belőle. Nehéz, kemény, nagy szilárdságú faanyagok, megmunkálásuk nagyobb erőt igényel. Felületkezelésük időnként váratlan eredményeket produkál, érdemes előtte próbát végezni. Szórtan elhelyezkedő közepes vagy nagy pórusaik miatt pórustömítést kell alkalmazni. Óvatosan kell szárítani.

• Hein Kobler: Trópusi fák (jegyzet)
• Aidan Walker: Identifying wood – ISBN 1-85076-755-6