Puerto Madryn
| Puerto Madryn | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Argentína | ||
| Tartomány | Chubut | ||
| Megye | Biedma | ||
| Alapítás éve | 1865 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 115 353 fő (2020) | ||
| Tszf. magasság | 17 m | ||
| Időzóna | ART (UTC-3) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 d. sz. 42° 46′ 23″, ny. h. 65° 02′ 12″42.772967°S 65.036610°WKoordináták: d. sz. 42° 46′ 23″, ny. h. 65° 02′ 12″42.772967°S 65.036610°W | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Puerto Madryn témájú médiaállományokat. | |||
Puerto Madryn az argentínai Biedma megye székhelye, kikötőváros az Atlanti-óceán egy öblének a partján.
Fekvése
[szerkesztés]A város Argentína déli, Patagónia és azon belül Chubut tartomány északkeleti részén fekszik, az Atlanti-óceánba nyúló Valdés-félszigettől délnyugatra, a Golfo Nuevo nevű öböl partján. Közvetlenül mellette halad el az ország egyik legfontosabb főútja, a 3-as, amely Buenos Airest Tűzfölddel köti össze.
Története
[szerkesztés]A települést egyes források szerint 1865. július 28-án alapította az a 150 walesi ember, akik a Mimosa nevű hajón érkeztek meg a helyszínre. (Máshol az olvasható, hogy a hajó csak szeptemberben érkezett meg.[1]) A Madryn nevet Sir Love Jones-Parry tiszteletére adták neki, aki a walesi Madryn baronetje volt, és aki a walesiek patagóniai letelepülésének egyik úttörője volt. A Punta Cuevas nevű helyen a könnyen megmunkálható sziklákban barlanglakásokat alakítottak ki, ezek ma is láthatók történelmi emlékhelyként. De a település igazi fejlédése csak 1886-tól kezdődött meg, amikor a walesiek, valamint spanyol és olasz bevándorlók munkájának eredményeként felépült a vasútvonal, ami összekötötte Puerto Madrynt a közeli Trelew városával. A városfejlődést ezután a kikötő és a vasút, ezáltal a kereskedelem és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások, például a raktározás határozta meg.[2][1]
A kialakult gazdasági rendszer egészen 1950-es évek végéig, az 1960-as évek elejéig működött. Ekkor azonban megszűntek az utolsó partmenti hajózással foglalkozó társaságok, megszűnt a Chubuti Kereskedelmi Társaság és bezárt a patagóniai vasút. Megjelent ugyanekkor a textilipar, amely azonban nem szerzett nagy jelentőséget magának. Az 1970-es évek elején jelentős kivándorlás indult meg, a település népessége csökkenni kezdett, de a folyamat nem tartott sokáig: a város északi részén felépült az alumíniummű és egy érckikötő, ezáltal számos új munkahely létesült, és újra megindult a betelepülés. A következő kevesebb mint tíz évben a lakosság megháromszorozódott. Hamarosan a turizmus egyik fontos térségbeli központja is itt alakult ki.[2]
Turizmus, látnivalók
[szerkesztés]A település jelentős turisztikai célpont, de a látnivalók nem magában a városban, hanem főként a környékén találhatók: a világörökség részét képező Valdés-félsziget, a Punta Tombo, az El Doradillo és a Punta Loma nevű természetvédelmi terület és a Chubut folyó alsó völgye. Puerto Madrynt a búvárkodás és a vízalatti tevékenységek országos fővárosának is nevezik, de ezek mellett van lehetőség kajakozásra, sporthorgászatra, hegyikerékpározásra és széllovaglásra is. Az élővilág is különleges: rengeteg delfin, fóka, bálna és pingvin látható a partvidékeket és a vizeket járva.[3][4]
Képek
[szerkesztés]-
A tengerpart -
A város a szárazföld felől nézve -
Belvárosi részlet -
A Punta Cuevas
.JPG)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Puerto Madryn: Historia y leyendas (spanyol nyelven). InterPatagonia. (Hozzáférés: 2019. október 2.)
- ↑ a b La Historia de la Ciudad (spanyol nyelven). Madryn.com. (Hozzáférés: 2019. október 2.)
- ↑ Madryn - la más linda (spanyol nyelven). Turismo.Madryn.gob.ar. (Hozzáférés: 2019. október 2.)
- ↑ Puerto Madryn (spanyol nyelven). Turismo.Madryn.gob.ar. (Hozzáférés: 2019. október 2.)
Text is available under the CC BY-SA 4.0 license; additional terms may apply.
Images, videos and audio are available under their respective licenses.
