Ezek a „Kiemelt életrajz” allapok véletlenszerű módon jelennek meg a Tibet-portál megfelelő részében a ((Random portál tartalom)) sablon segítségével.

• A vázát ezeknek az allapoknak a Portál:Tibet/Kiemelt életrajz/Váz oldal adja.

1. Egy újabb „Kiemelt életrajz”-ot tartalmazó részt a következő szabad allapon tudsz hozzáadni.
2. A „Kiemelt életrajz” részben szereplő bevezető szövege lehetőség szerint legalább 10 soros legyen, a portál főoldalán található írásoknak megfelelően formázva.
3. A „Kiemelt életrajz” részre vonatkozó maximum értéket a sablonban a portál főoldalán állítsd eggyel nagyobbra!
4. A lap alján található „Jelölések” résznél gyűjthetsz ki újabb, a „Kiemelt életrajz” részbe tartozó életrajzot, ha bizonytalan vagy az allapok használatát illetően.

Portál:Tibet/Kiemelt életrajz/1

Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (olykor Gjaco átírással is), született Lhamo Donrup (tibeti: ལྷ་མོ་དོན་འགྲུབ་; Wylie: Lha-mo Don-'grub), (Takcer, 1935. július 6. – ), a 14. dalai láma és a tibeti emigráns kormány volt vezetője, melynek székhelye az indiai Dharamszala. A dalai láma a tibetiek vallási vezetője. A tibeti buddhizmus felfogása szerint az elődei reinkarnációjaként született e világra.

A dalai láma ötödik gyermekként született a tizenhat gyermekes családba (a tizenhat gyermekből csak hét érte meg a felnőttkort) Takcer faluban, mely ma Kína Csinghaj tartományához tartozik. Első nyelvként az amdói dialektust sajátította el. Kétéves korában ismerték el a 13. dalai láma tulkujaként, vagyis újjászületéseként. Tizenöt éves korában, 1950. november 17-én, egy hónappal a kínai hadsereg tibeti inváziója után dalai lámaként trónra lépett. Ezzel a régió legfontosabb vallási vezetőjévé és politikai uralkodójává vált.

1959-ben a dalai láma a hegyeken keresztül Indiába menekült egy sikertelen felkelést követően és a tibeti ellenállási mozgalom összeomlása után. Először 1951-ben katonai nyomásra kénytelen volt jóváhagyni a Tizenhétpontos egyezményt, és így kormánya a Kínai Népköztársaság részévé vált. Indiában fölállította a tibeti száműzött kormányt. A 80 000 főt számláló menekültcsoporttal együtt, akik követték őt a száműzetésbe, Tendzin Gyaco igyekszik megőrizni a hagyományos tibeti oktatást és kultúrát. A kínai kormány, mely 1959-ben megszállta Tibetet, úgy tekint rá, mint egy elavult teokratikus rendszer szimbólumára.

Világszerte híres publikus előadó, gyakran karizmatikus egyéniségként jellemzik. Ő az első a dalai lámák sorában, aki nyugatra utazott, hogy a buddhista tanításokat hirdesse, hangsúlyozza az etika és az egyetemes felelősségtudat valamint a vallások közötti párbeszéd fontosságát. 1989-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat. 2006-ban tiszteletbeli kanadai állampolgárságot kapott, majd 2007. október 7-én az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki. A dalai láma Tibeten kívül több mint száz tiszteletbeli címet és nagyobb díjat kapott. 2011. március 10-én lemondott a tibeti emigráns kormány vezetéséről, átadva a miniszterelnöki (kalon tripa) posztot Loszang Szengének.

Portál:Tibet/Kiemelt életrajz/2

Kőrösi Csoma Sándor, sz. Csoma Sándor (1784-1842), saját szavaival: Székely-magyar Erdélyből ("Siculo-Hungarian of Transylvania"), nyelvtudós, a tibetológia megalapítója.

1784. március 27-én szegénysorsú székely kisnemesi család hatodik gyermekeként megszületett Csoma Sándor. (Egyes források (Szilágyi Ferenc kutatásai) szerint 1787-ben született.) Édesapja Csoma András határőr katona, édesanyja Getse Krisztina. Hat testvéréből három érte meg a felnőttkort: Júlia, Krisztina és Gábor (1788-1850). Április 4-én megkeresztelték. 1790-ben megkezdte tanulmányait az elemi iskolában. 1799-ben édesapjával felgyalogolt Nagyenyedre és beiratkozott a Bethlen Kollégiumba, ahol „szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákért pénzt keresett, abból fizette tandíját. Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresse ősei hazáját. 1807-ben befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1815-ben befejezte főiskolai tanulmányait. Elindult Németföldre, Bécsben konzultált Ujfalvy Sándorral, majd egy – valószínűleg – heidelbergi tartózkodás után ment Göttingenbe. 1816 – 1818 között a Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt, Johann Gottfried Eichhorn tanítványaként orientalisztikával foglalkozott. Ekkor már 13 nyelven írt, olvasott. Tanulmányai után hazatért Erdélybe és felvette a kapcsolatot a kolozsvári tudóskörrel, Döbrentei Gáborral, Gyarmathi Sámuellel, Kenderesi Mihállyal. 1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedről indult útjára. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülőföldje határait. Így írt egyik levelében: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében”.

Portál:Tibet/Kiemelt életrajz/3

Congkapa (más változat: Congkapa Blobzanggragszpa, angolosan: Tsong-kha-pa; Congka, 1357 – 1419) tibeti egyházi író, a tibeti buddhizmus reformátora, a Gelug (Dge-lugs, azaz „sárgasapkás”) iskola, a Tibetben és Mongóliában századunkig uralkodó lámaista irányzat alapítója. Lobszang Drakpa (Blo-bzang Grags-pa) szerzetesi néven vagy egyszerűen a Dzse Rinpocse (Rje Rin-po-che) néven is ismert.

Több száz kisebb-nagyobb műve a buddhista vallási irodalom legolvasottabb munkái közé számít. Alkotásaiban néha megkapó költői képeket állított vallási céljai szolgálatába. Fő műve A szentté válás nagyobbik útikalauza (Bjangcsub lamgji rimpa csenpo). Közvetlen inspirálója a Kadampa (Bka’-gdams-pa) hagyomány, Atísa öröksége volt. A tibeti Amdo tartományban született 1357-ben, s világi felszentelését (skrt: Upasaka) és a Kunga Nyingpo (Kun-dga’ Snying-po) nevet három évesen kapta a 4. karmapától, Rolpe Dordzsetől (Rol-pa’i Rdo-rje). Hét évesen kapta meg a novíciusi felszentelést (skrt.: Sramanera, tib.:Gecül) és a Lobszang Drakpa nevet(Blo-bzang Grags-pa) Csödzse Dhondup Rincsentől (Wylie: Chos-rje Don-‘grub Rin-chen). Neki köszönheti, hogy ilyen fiatalon megkaphatta a tibeti buddhizmus három fő haragvó istenségének, Héruka Csakraszamvarának, Hévadzsrának és Jamántakának a beavatásait, és hogy képes volt nagy számú szútra, többek között a Mandzsusrí-náma-szamgítí recitálására. Kiváló ismerője lett a továbbá a Vinajának, a viselkedési szabálygyűjteménynek, valamint később Naropa hat jógájának, a Kálacsakra Tantrának és a nagy hírű Mahámudra gyakorlatnak. 24 évesen kapta meg Congkapa a teljes szerzetesi felszentelést (szanszkrit: bhikshu, tibeti: gelong) a Szakja hagyományból.

Portál:Tibet/Kiemelt életrajz/4
Portál:Tibet/Kiemelt életrajz/4

Ide lehet kigyűjteni az újabb „Kiemelt életrajz”-ra javaslatokat, amiket érdemesnek találsz fölvenni egy újabb „Kiemelt életrajz” allapra.