Pioneer–10
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Gyártó	TRW Inc.
Küldetés típusa	közel repülés
Küldetés
Célégitest	Jupiter
Indítás dátuma	1972. március 3.
Indítás helye	Cape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás
Hordozórakéta	Atlas–Centaur
Megérkezés	1973. december 3.
Küldetés vége	2003. február 7.
Időtartam	~ 29 év
Az űrszonda
Tömeg	231 kg
Energiaellátás	155 W (indításkor)
Pálya	harmadik kozmikus sebesség
A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer–10 témájú médiaállományokat.

Pioneer–10 (angol: úttörő) amerikai bolygóközi űrszonda, amit a Pioneer-program keretében indítottak a Jupiter körzetébe. A Pioneer-program másik űrszondája a Pioneer–11 volt.

A Pioneer–10 volt az első űrszonda, amely megközelítette a Jupitert; az első ember készítette objektum, amely elhagyja a Naprendszert (a bolygók övezetét); az első űreszköz, amely indításakor a pálya hintamanőverrel történő módosítását előre betervezték.

1998-ig a Pioneer–10 volt a legtávolabbi űreszköz a Földtől, de azóta a Voyager–1 megelőzte. Ennek ellenére a Pioneer–10, ha később is, de kijut a Naprendszerből, és elkezdi csillagközi utazását.

1972. március 3-án a Cape Canaveral rakétabázisról egy Atlas–Centaur hordozórakétával, hintamanőver alkalmazásával indították.

1973. december 3-án 200 000 kilométerre közelítette meg a Jupitert, ahol közelképeket készített, majd a csillagközi tér fele vette az irányt. Felfedezte a Jupiter mágneses terét és gyűrűit. Fedélzeti műszerei 1997. március 31-én beszüntették a működést a kimerült energiaforrás miatt, de a szonda folytatja útját, és kb. két millió év múlva megközelíti a 68 fényévre lévő Aldebaran csillagot. A Doppler adatok szerint a Pioneer–10 és Pioneer–11 ismeretlen okból a vártnál erősebben lassul, ezt nevezzük Pioneer-anomáliának.

2003-ban, 31 évnyi adatszolgáltatás után végleg megszakadt vele a kapcsolat.^[1]

Az űrszonda végső célja a vörös Aldebaran, a Bika csillagkép legfényesebb csillaga, amelyet mintegy 2 millió év múlva ér el. Útnak indítói arra a valószínűtlen esetre is felkészítették, ha netán értelmes élőlények találnák meg: a fedélzeten egy olyan aranyozott alumíniumlemezt helyeztek el, amely a Naprendszerről, Földünkről és az emberiségről tartalmaz fontos információkat.

A legszélső pontjaitól számolva az űrszonda hossza 2,9 méter, szélessége 2,7 méter volt, tömege 270 kg. Tengelye körüli forgással stabilizálta magát, percenként öt fordulatot tett. Hat kisebb hajtómű végezte a tájolást és a forgás irányítását.

Az elektromos energia négy radioizotópos termoelektromos generátorból (RTG) származott. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve. Ezek 120°-os szöget zártak be egymással. Egy harmadik oszlop tartotta a magnetométert. A Pioneer–10 fedélzetén 11 műszer volt.

• Élet és Tudomány, 1998. 40. szám – A tudomány világa: Nem ismerjük elég jól a gravitációt? ;
• Élet és Tudomány, 1998. 36. szám – A tudomány világa: Halló, Föld! Itt a Pioneer 10…;
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer–10 témájú médiaállományokat.

• Pioneer–10. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
• Pioneer–10. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 30.)