Szécsénykút (Petanjci)
A Vogler család sírboltja a szécsénykúti temetőben.
Közigazgatás
Ország	Szlovénia
Statisztikai régió	Pomurska
Község	Csendlak
Rang	falu
Alapítás éve	1229
Polgármester	Jožef Poredoš
Irányítószám	9251
Rendszám területkód	MS
Népesség
Teljes népesség	608 fő (2020. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	196 m
Terület	7,64 km²
Időzóna	UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 39′ 02″, k. h. 16° 04′ 40″46.650556, 16.07777846.650556°N 16.077778°EKoordináták: é. sz. 46° 39′ 02″, k. h. 16° 04′ 40″46.650556, 16.07777846.650556°N 16.077778°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szécsénykút témájú médiaállományokat.

Szécsénykút (1887-ig Petancz, szlovénül: Petanjci) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Csendlakhoz tartozik.

Muraszombattól 8 km-re nyugatra a Mura bal partján a stájer határ mellett fekszik, a Ravensko tájegység legnyugatibb települése.

A települést 1229-ben "Pethenegh" alakban említik először. Ekkor vásárol itt egy nagyobb területet a Pethenye nembeli Lodomérfia Jaroszló és Luchanfia Miklóstól a Nádasd nembeli Petan comes, királyi szerviens a Nádasdy család őse.^[2][3] A falu ősi neve eredetileg talán Pecsenyéd lehetett, mely a tapasztalat szerint egykori besenyő határőrzőkre utal. A név a későbbiekben első birtokosának neve alapján alakult át, így a későbbiekben "Pethenye" (1234), "Pethenyed" (1238), "Petened" (1265), "Peteunych, Petanicz" (1348), "Felsepethenich, Kezepsewpethenich, Alsopethenich" (1414), "Pethancz" (1472), "Felsew-, Kezepsew-, Also-Pethanycz" (1504) alakban szerepel a korabeli forrásokban.^[4] A Szécsénykút név csak a 18. század közepén jelenik meg először. A név utótagja ásványvízforrásira utal.

1347-ben a Nádasd nemzetség Darabos-ágához tartozó János megjáratja Petánc határait, ekkor a települést „Poss. Peteninch” néven említik. A falu 1348-as határjárásához a Gutkeled nembeli Amadéfi János és Amadé, Felsőlendva urai kiküldik várnagyukat, hogy érdekeiket ott képviselje.^[3]

Az 1364 karácsonyán kelt királyi oklevéllel jóvá hagyott egyezség szerint Széchy Péter fia Miklós dalmát-horvát bán és testvére Domonkos erdélyi püspök kapták királyi adományul illetve cserében a Borsod vármegyei Éleskőért, Miskolcért és tartozékaikért Felsőlendvát és tartozékait, mint a magban szakadt Gutkeled nembeli Amadéfi János birtokát. Az 1366-os beiktatás alkalmával részletesebben kerületenként is felsorolják az ide tartozó birtokokat, melyek között a falu Petenincz néven szerepel. A település a későbbi századokon át is birtokában maradt a családnak.^[4] A felsőlendvai uradalom belmurai kerületéhez tartozott. 1621-ben említik kastélyát is. 1687, a Széchy család fiági kihalása után több birtokosa volt.

Vályi András szerint " PETÁNCZ. Tót falu Vas Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Tisinához közel, mellynek filiája, határja a’ természetnek szép javaival megáldatott, első osztálybéli."^[5]

Fényes Elek szerint " Petancz, vindus falu, Vas vmegyében, a felső-lendvai uradalomban, közel a Murához, 416 kath. lak., kath. fiókegyházzal, népes bucsukkal."^[6]

Vas vármegye monográfiája szerint " Széchénykút (Petáncz) muramenti, stájer határszéli község, 71 házzal és 515 r. kath. vallású vend lakossal. Postája Ferenczfalva, távírója Muraszombat. A községben ásványvízforrás és fürdő van, melyről más helyen szólunk bővebben."^[7]

1890-ben 515 lakosából 506 szlovén, 6 magyar és 3 német volt.

1910-ben 545, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott, 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1921-ben az első délszláv népszámlálás során 556 szlovén és 1 német lakott a településen, közülük 546 katolikus és 11 evangélikus. 1931-ben 633 lakosa volt. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1961-ben 728-an, 1971-ben 775-en éltek itt. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 676 lakosa volt.

• Történeti és régészeti adatok alapján Szécsénykúton már 1229-ben állt egy vizivár, melynek első írásos említése a 16. században történt. A Muraszombati Városi Múzeumban több itt talált lelet, cserép- és üvegtöredékek, kályhacsempe töredék, vaskés található, melyek az 1490 és 1550 közötti időszakra datálhatók. A vár pusztulásának ideje ismeretlen. Mára csak egy 85-ször 75 méter nagyságú sánc maradványa látható a helyén.
• A faluban ásványvízforrás és fürdő van. Gyógyvizét 1882-ben vegyelemezték először, ivókúrára használják.

Itt élt 1598-ban egy rövid ideig az ellenreformáció elől Grazból ide menekülő fiatal Johannes Kepler, korának legnagyobb csillagásza, fizikusa és matematikusa (ekkor a grazi lutheránus gimnázium tanára).

• Csendlak hivatalos oldala
• Szécsénykút Szlovénia térképén
• Szlovénia kulturális emlékei

• Ivan Zelko: Historična Topografija Slovenije I, Prekmurje do leta 1500, Murska Sobota, 1982.
• Atlas: Slovenije. Ljubljana, 1985.
• Jože Sraka: Prekmurci in Prekmurje. Chicago, 1984.
• Matija Slavič: Naše Prekmurje, Murska Sobota, 1999. ISBN 86-7195-316-5
• Ivan Zelko: Zgodovina Prekmurja, Murska Sobota, 1996. ISBN 86-7195-203-7
• Bajzik Zsolt: A petánci ásványvízforrás története 1882 és 1945 között.

1. ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
2. ↑ Turul 1943. 3-4. Nádasdy Tamás ősei
3. ↑ ^{a b} Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig
4. ↑ ^{a b} Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
5. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
6. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
7. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Vas vármegye