A byte (vagy bájt) általánosan használt tárolókapacitás-mértékegység a számítástechnika és a távközlés terén, jele B (nagy B betű). A byte hagyományos megfogalmazása szerint az az adatmennyiség, amelyet egy karakter kódolásához használtak a szövegfeldolgozásban, a legkisebb címezhető egység a számítógép memóriájában. A korai időszakban a byte mérete hardverfüggő volt, később a 8 bites szabvány terjedt el, amely 256 (2⁸) féle számot tárolhat, 0 és 255 között. Szabványos jelentését az ISO 80000 írja le.

A byte-ot mint adatmennyiséget vagy tárolókapacitást mérő egységet először 1956-ban fogalmazta meg Werner Buchholz, az IBM Stretch számítógép korai tervezési szakaszában, ez akkoriban még „1 és 6 bit közötti méretű adategységet” jelentett.^[1]

A korai számítógépek különböző binárisan kódolt decimális ábrázolást alkalmaztak, illetve 6 bites kódokat nyomtatható grafikus ábrákhoz. Ezek az ábrák alfanumerikus karaktereket és grafikus szimbólumokat jelenítettek meg. Ezt később kiterjesztették 7 bitre, és ASCII néven szabványosították, lecserélve ezzel az egymással gyakran inkompatibilis távíró kódokat. Az 1960-as évek elején, az ASCII szabványosítással párhuzamosan az IBM kiadta új modelljét, az IBM System/360 számítógépet, amely 8 bites binárisan kódolt decimális ábrázolást alkalmazott, lecserélve a cég korábbi, 6 bites kódolási szabványát. Ez vezetett később a 8 bites ábrázolás széles körű elterjedéséhez.

Ma a byte széles körű értelmezése 8 bites egységet jelent, de lehet találkozni 6, 7 vagy éppen 9 bit hosszú byte-okkal is. Ez utóbbit például a PDP–10 36 bites architektúrája használja.

Mint adattípussal találkozhatunk vele többek között a Pascal vagy a C programozási nyelvben. Utóbbiban a byte megegyezik az „unsigned char” (előjel nélküli karakter) típussal, mely olyan egész adattípus, ami képes legalább 256 különböző értéket felvenni; a Pascalban mindig 256 féle értéket vehet fel.

A byte többszöröseit kifejező szorzók tekintetében értelmezési zavart okoz, hogy e területen is az SI-mértékegységrendszerben használatos előtagokat alkalmazták a byte többszöröseinek kifejezésére, viszont az SI-től eltérően ugyanezen előtagok más szorzót fejeznek, vagy fejezhetnek ki, az alkalmazási területtől függően. A háttértárak kapacitásának és a hálózat sebességének meghatározásakor ugyanaz az egység más méretet jelent (tíz hatványai), mint például a memória méretének meghatározásakor (kettő hatványai).^[2][3] Ezt az ellentmondást hivatott feloldani az IEC kiegészítése, amely új mértékegységeket rendelt a bináris szorzókhoz. Az új elnevezések használata a szakmában a kiadást követő években nehezen terjedt.

• Bit
• Számrendszerek az informatikában