Patkó Bandi legendabeli betyár, akinek alakjához dalok és mondák kapcsolódtak a 19. század végén és a 20. század elején. Hagyománya főképp a Dél-Dunántúlon élő.

Alakja folklorizáció eredménye. Egy versbéli betyár elevenedett meg a népi képzeletben. A szójátékra épült műdal 1875-ben jelent meg ponyva kiadásban:

Puszta csárda két oldalán ajtó

Oda ugrat pejparipán Patkó

Szép csárdásné, úgy adja fel a szót,

Látott-e már egy lovon hét patkót?

Ha nem látott, jöjjön ide, láthat,

Négyet visel e gyönyörű állat,

Az ötödik magam vagyok, nemde?

Kettő meg a csizmámra van verve.

A hozzá kapcsolódó történetek más híres betyárok történeteinek az elemeiből variálódnak (megajándékozza a szegény asszonyt a gazdag kereskedő rovására, vérdíjért elárulják stb.).

Patkó Bandi Krúdy Gyula Valakit elvisz az ördög című művében is megjelenik, de nem mint betyár, hanem mint a vidéket járó Alvinczi Eduárd önkéntes testőre.

Somogy vármegyében „saját” betyárjuknak tartják. A Balaton-parti Zamárdiban nyaranta róla elnevezett „Hétpróbás betyárverseny és pásztorétkek főzőversenye” rendezvényt tartanak. A Baranya vármegyei Hosszúhetény hagyománya szerint Patkó Bandi a községbeli Máltető dűlőről figyelte a pandúrokat. 1904-ben Rákosi Viktor Az én falum című munkájában elbeszéli egy csárdában töltött éjszakáját. A csárdás gazda egy fapadot jelölt ki alvóhelyül a számára, melyen harminc évvel korábban Patkó Bandi sokat hált. „Betyárnak jó lehet - felelém - de nincsen egy becsületes ember számára való fekvőhelye? - Oda magam fekszem - mondá a szíves házigazda.”

Darány és Barcs közt, 6-os főút mellett egy hatalmas kocsányos tölgy (Quercus robur) „Patkó Bandi fája” néven ismert. A néphagyomány szerint itt, az öreg tölgy közelében állt a Rigóczi-csárda, a közeli Vásárosbécen született Patkó Bandi ehhez a fához kötötte a lovát, amíg a csárdában mulatott. Mások szerint Patkó Bandi gyalogos betyár volt, ők ezt a legendát nem fogadták el.

A csaknem fél évezredet megélt fa volt 2019-ig Somogy második legnagyobb tölgyfája: magassága: 25 m, mellmagas törzskerülete: 696 cm, koronaátmérője harminc méter volt. 1942-ben védetté nyilvánították.

2019. augusztus 16-án kigyulladt; ellenőrizetlen híresztelések szerint mellé vagy a fa hasadékába égő mécsest tett valaki. A barcsi tűzoltók csaknem 23 órán át oltották; utána nagyban csonkolni kellett.^[1]

• Magyar néprajzi lexikon [1]

• OpenStreetMap jelölés