Paolo Boselli
Az Olasz Királyság 22. miniszterelnöke
Hivatali idő 1916. június 18. – 1917. október 29.
Előd	Antonio Salandra
Utód	Vittorio Emanuele Orlando
Született	1838. június 8. Savona  Szárd Királyság
Elhunyt	1932. március 10. (93 évesen) Róma  Olasz Királyság
Sírhely	Monumental Cemetery of Turin
Párt	Historical Right Olasz Liberális Párt
Foglalkozás	politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Paolo Boselli témájú médiaállományokat.

Paolo Boselli  hallgat (Savona, 1838. június 8. – Róma, 1932. március 10.) olasz államfő, az Olasz Királyság huszonkettedik miniszterelnöke volt, az első világháború során a második. Vezetése alatt üzent hadat az olasz kormány a Német Birodalomnak.

Paolo Boselli 1838. június 8-án született Savonában, a Szárd–Piemonti Királyságban. A pénzügyi tudományok első professzora lett a Római Egyetemen és 1870-től 1921-ig parlamenti jobbközép képviselőjeként tevékenykedett, majd 1921-ben szenátorrá választották. 1888-ban Francesco Crispi kormányának művelődésügyi minisztere lett. 1889-ben Luigi Pelloux miniszterelnöksége idején pénzügyminiszterré választották és újjászervezte az olasz nemzeti bankot (Banca d'Italia). 1906-ban Sidney Sonnino kormányában pedig ismét miniszteri tárcát kapott.

1915-ben támogatta az Osztrák–Magyar Monarchia elleni olasz hadba lépést és ennek érdekében beszédet is mondott, amelyben azt a törvénytervezetet támogatta, amely teljes hatalmat adott volna Antonio Salandra miniszterelnök számára. 1916 májusában és júniusában a katonai nehézségek következtében Salandra lemondásra kényszerült. Helyére Bosellit választották, aki koalíciós kormányt alakított.^[1]

1916. augusztus 28-án, az Osztrák–Magyar Monarchia által megszállt területek visszafoglalása után, kormánya hadat üzent a Német Birodalomnak. 1917. október 29-én, az olasz szempontból katasztrofális caporettói áttörés következtében Boselli is lemondásra kényszerült.

1922-ben, Benito Mussolini hatalomra kerülése után az új, fasiszta rendszert támogatta. 1929 márciusában a kormányt képviselve felszólalt a szenátusban az olasz állam és a Vatikán között megkötendő lateráni egyezmény érdekében. Emellett az Olasz Történeti Intézet elnökévé választották és részt vett a római Risorgimento Múzeum megalapításában. 1932. március 10-én hunyt el Rómában.^[1][2]

• Encyclopedia Britannica: Paolo Boselli(angolul)
• Storia.camera.it: Paolo Boselli(olaszul)

Elődje: Antonio Salandra

Az Olasz Királyság miniszterelnöke 1916–1917

Utódja: Vittorio Orlando

Sablon:Az első világháború olasz politikusai m v sz Olasz politikusok az első világháború kezdetétől a Párizs környéki békeszerződésekig
Miniszterelnökök	Antonio Salandra (1914–16) · Paolo Boselli (1916–17) · Vittorio Orlando (1917–19) · Francesco Saverio Nitti (1919–20) · Giovanni Giolitti (1920–21)
Belügyminiszterek	Antonio Salandra (1914–16) · Vittorio Orlando (1916–19) · Francesco Saverio Nitti (1919–20) · Giovanni Giolitti (1920–21)
Külügyminiszterek	Antonino Paternò-Castello (1910–14) · Antonio Salandra (1914) · Sidney Sonnino (1914–19) · Tommaso Tittoni (1919) · Vittorio Scialoja (1919–20) · Carlo Sforza (1920–21)
Hadügyminiszterek	Domenico Grandi (1914) · Vittorio Italico Zupelli (1914–16) · Paolo Morrone (1916–17) · Gaetano Giardino (1917) · Vittorio Alfieri (1917–18) · Vittorio Italico Zupelli (1918–19) · Enrico Caviglia (1919) · Giovanni Sechi (1919) · Alberico Albricci (1919–20) · Ivanoe Bonomi (1920) · Giulio Rodinò (1920) · Ivanoe Bonomi (1920–21)