For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Püspöki szinódus.

Püspöki szinódus

Püspöki szinódus
A Püspöki szinódus weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Püspöki szinódus témájú médiaállományokat.

A püspöki szinódus (latinul: synodus episcoporum) a római katolikus egyház egyik legfontosabb szerve, melyben a püspökök segítik a pápát bizonyos kérdésekben.

A szinódus feladata, története

[szerkesztés]

A szinódus tulajdonképpen a püspökök gyűlése a világ különböző vidékeiről, mely összejöveteleket tart a pápa által meghatározott időben. Az összejövetel célja, hogy ápolja a pápa és a püspökök közötti kapcsolatot és segítse a pápát a hit és erkölcs védelmezésében és erősítésében. Ezenkívül a püspökök segítséget nyújtanak az egyházi fegyelem megszilárdítása érdekében és tárgyalnak az Egyháznak a világban való tevékenységével összefüggő kérdésekről.

A püspöki szinódust VI. Pál pápa a II. vatikáni zsinat végén, 1965. szeptember 15-én alapította Apostolica sollicitudo kezdetű motu propriójával (közigazgatási intézkedés). A zsinat Christus Dominus (CD) című, a püspökök lelkipásztori hivatásáról szóló dokumentumában is megemlékeznek a szinódusról mint olyan szervezetről, melyben a püspökök részt vesznek az egész Egyházra kiterjedő gondoskodásból.

A szinódus hatásköre nem terjed ki a világ püspökeire, az összes hívőre vagy a nemzetekre, hanem a pápának való tanácsadásra korlátozódik. A pápa feladata a szinódust a szükséges időben összehívni, színhelyét kijelölni, bezárni, áthelyezni, felfüggeszteni és feloszlatni, valamint témáit, ügyrendjét meghatározni. A szinódus elnöki feladatait – személyesen vagy megbízott útján – a pápa látja el, ő hagyja jóvá a tagok megválasztását, illetve jogában áll tagokat szabadon kijelölni és kinevezni. A szinódus egyes ülésszakainak bezárásakor a tagoknak minden olyan feladata automatikusan megszűnik, melyet azon az ülésen töltöttek be.

A szinódus lehet:

  • rendes teljes szinódus, mely az egész Egyházzal kapcsolatos ügyeket tárgyal,
  • rendkívüli teljes szinódus a gyors elintézést kívánó kérdések tárgyalására,
  • részleges szinódus a meghatározott régiók, földrészek ügyeinek tárgyalására.

A szinódus tagjai

[szerkesztés]

Rendes teljes ülésen

[szerkesztés]
  1. A püspöki konferenciák által az adott ülésre megválasztott püspökök, akik a tagok többségé alkotják. Az egyes nemzeti püspöki konferenciák 1-4 képviselőt küldenek létszámuknak megfelelően.
  2. Külön jog szerint kijelölt tagok, például a keleti pátriárkák, nagyérsekek és „pátriárkátuson kívüli metropoliták”.
  3. A pápa által közvetlenül kinevezett tagok.
  4. A klerikusi szerzetes intézményeknek bizonyos megválasztott tagjai.

Rendkívüli teljes ülésen

[szerkesztés]
  1. A hivataluk alapján, külön szabályok szerint kijelölt püspökök (a nemzeti és a több országra szóló püspöki konferenciák elnökei, valamint a római kúria központi hatóságai élén álló bíborosok, valamint a keleti pátriárkák, nagyérsekek és „pátriárkátuson kívüli metropoliták”).
  2. A pápa által közvetlenül kinevezett tagok.
  3. A klerikusi szerzetes intézményeknek bizonyos megválasztott tagjai.

Részleges ülésen

[szerkesztés]

Részleges szinódusra a tagokat általában arról a vidékről választják ki, melynek számára az ülést összehívják, ez gyakorlatilag az érintett terület püspökeit és a római kúriának az ügyben illetékes vezetőit jelenti.

Korábbi szinódusok, témáik és gyümölcseik

[szerkesztés]

Rendes szinódusok

[szerkesztés]
  • 1967: a kánonjog revíziója, hitbeli tévedések, szemináriumok megújítása, vegyesházasságok, liturgikus reform; Nemzetközi Teológiai Bizottság felállítása (követte a Ratio fundamentalis institutionis sacerdotalis c. dokumentum)
  • 1971: a szolgálati papság és az igazságosság a világban; dokumentumok az igazságosság érvényesüléséről a világban és a szolgálati papságról
  • 1974: az evangelizáció (követte 1975-ben az Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás)
  • 1977: a gyermekek és fiatalok katekézise (követte 1979-ben a Catechesi tradendae apostoli buzdítás)
  • 1980: a keresztény család mai feladatai (követte 1981-ben a Familiaris consortio apostoli buzdítás)
  • 1983: a kiengesztelődés és bűnbánat (követte 1984-ben a Reconciliatio et poenitenia apostoli buzdítás)
  • 1987: a világiak szerepe az Egyházban (követte 1988-ban a Christifideles laici apostoli buzdítás)
  • 1990: a papképzés (követte 1992-ben a Pastores dabo vobis apostoli buzdítás)
  • 1994: a szerzetesi élet és küldetése az Egyházban és a világban (követte 1996-ban a Vita consecrata apostoli buzdítás)
  • 2001: a püspök személye és szerepe a harmadik évezred elején (követte 2003-ban a Pastores gregis apostoli buzdítás)
  • 2005: az Eucharisztia, az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcspontja (követte 2007-ben a Sacramentum caritatis apostoli buzdítás)
  • 2008: Isten igéje az Egyház életében és küldetésében (követte 2010-ben a Verbum Domini apostoli buzdítás)[1]
  • 2012: Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadására (követte 2013-ban az Evangelii gaudium apostoli buzdítás)[2]
  • 2015: a család hivatása és küldetése az egyházban és a mai világban (október 4–25. között) (követte 2016-ban az Amoris laetitia apostoli buzdítás)[3][4]

Rendkívüli szinódusok

[szerkesztés]
  • 1968: a püspöki karok együttműködése egymással és a Szentszékkel (Üzenet a papokhoz, Zárónyilatkozat)
  • 1985: megemlékezés és értékelés a II. vatikáni zsinat befejezésének 20. évfordulója alkalmából (Üzenet a keresztényekhez, Szinódusi záródokumentum)
  • 2014: a családpasztoráció kihívásai az új evangelizáció összefüggésében (október 5–19. között).[5][6]

Részleges szinódusok

[szerkesztés]
  • 1980: Hollandia (Záródokumentum)
  • 1991: Európa
  • 1994: Afrika (követte 1995-ben Az Egyház Afrikában apostoli buzdítás)
  • 1995: Libanon (követte 1997-ben Új reménység Libanonnak apostoli buzdítás)
  • 1997: Amerika (követte 1999-ben Az Egyház Amerikában apostoli buzdítás)
  • 1998: Ázsia (követte 1999-ben Az Egyház Ázsiában apostoli buzdítás)
  • 1998: Óceánia (követte 2001-ben Az Egyház Óceániában apostoli buzdítás)
  • 1999: Európa (követte 2003-ban Az Egyház Európában apostoli buzdítás)

A püspöki szinódus általános titkárai

[szerkesztés]
  • Wladyslaw Rubin (1967. február 27. – 1979. július 12.)
  • Jozef Tomko (1979. július 12. – 1985. április 24.)
  • Jan Pieter Schotte, C.I.C.M. (1985. -április 24. – 2004. február 11.)
  • Nikola Eterović (2004. február 11. – 2013. szeptember 21.)
  • Lorenzo Baldisseri (2013. szeptember 21. – 2020. szeptember 15.)
  • Mario Grech (2020. szeptember 15. – hivatalban)

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
{{bottomLinkPreText}} {{bottomLinkText}}
Püspöki szinódus
Listen to this article

This browser is not supported by Wikiwand :(
Wikiwand requires a browser with modern capabilities in order to provide you with the best reading experience.
Please download and use one of the following browsers:

This article was just edited, click to reload
This article has been deleted on Wikipedia (Why?)

Back to homepage

Please click Add in the dialog above
Please click Allow in the top-left corner,
then click Install Now in the dialog
Please click Open in the download dialog,
then click Install
Please click the "Downloads" icon in the Safari toolbar, open the first download in the list,
then click Install
{{::$root.activation.text}}

Install Wikiwand

Install on Chrome Install on Firefox
Don't forget to rate us

Tell your friends about Wikiwand!

Gmail Facebook Twitter Link

Enjoying Wikiwand?

Tell your friends and spread the love:
Share on Gmail Share on Facebook Share on Twitter Share on Buffer

Our magic isn't perfect

You can help our automatic cover photo selection by reporting an unsuitable photo.

This photo is visually disturbing This photo is not a good choice

Thank you for helping!


Your input will affect cover photo selection, along with input from other users.

X

Get ready for Wikiwand 2.0 🎉! the new version arrives on September 1st! Don't want to wait?