Országos Pedagógiai Intézet (OPI) 1962-1990-ig működött, székhelye Budapesten volt. A Pedagógiai Tudományos Intézet és a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet jogutódjaként alakult meg az 1961. évi III. sz. törvény nyomán. 1990-ben jogutód nélkül szűnt meg.

Iskolai alapdokumentumokkal, tantervekkel, nevelési programokkal ellátni az oktatási intézményeket, elkészíteni az érettségi tételeket, megszervezni a tanulmányi versenyeket, mindezek mellett feladata volt még neveléstudományi kutatások végzése, a tanítók és tanárok továbbképzésének, szakfelügyeletének irányítása.

Működését az aktuális oktatáspolitika határozta meg, mindezen korlátok közt gazdag pedagógiai szakmai tevékenység is folyt, az oktatás és a nevelés egy-egy területét tanszéki rendszer keretei közt művelték. A majd 30 év alatt számos kiváló pedagógus működött az OPI-ban. Módszertani folyóiratokat, kézikönyveket, tanulmányköteteket szerkesztettek és adtak közre. A Magyar Pedagógiai Társasággal közösen adták ki a Pedagógiai Szemle című szakfolyóiratot. Majd az OPI Dokumentumok sorozatban adták közre szakírásaikat. Az OPI kísérleti iskolák működését is támogatta, köztük a budapesti 12 osztályos Arany János Iskolát, a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumot, a szentlőrinci iskolát.

• Szarka József (1962-1976)
• Miklósvári Sándor (1976-1980)
• Vajó Péter mb. ig. (1980)
• Szabolcsi Miklós (1981-1989)
• Benedek András (1989-1990)

• Báthory Zoltán
• Bayer István
• Faragó László
• Kiss Árpád
• Lénárd Ferenc
• Nyitrai Tamás
• Szabolcsi Miklós
• Szokolszky István
• Takács Etel
• Varga Lajos
• Varga Tamás
• Xantus Gyula
• Zátonyi Sándor
• Forrai Mihály

• Pedagógiai lexikon /szerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. III. köt. O-Zs. Budapest : Keraban Könyvkiadó, 1997. OPI lásd 77. p. ISBN 963-8146-47-8