A neurózis szorongással járó funkcionális mentális zavar.

Mivel a neurózist nem kísérik hallucinációk, illetve téveszmék, nem esik kívül a társadalmilag elfogadott viselkedési normákon. A pszichoneurózisban (neurotikus zavarban) szenvedő betegeket neurotikus személyiségnek nevezzük.

Maga a kifejezés a görög neuron – (ideg) és a toldalékszó – osis (betegség vagy abnormális állapot) együtteséből ered.

Boeree, C. George 2002-ben megjelent összefoglalója^[1] alapján a neurózis tünetei többek között:

Általános tünetek:

• szorongás
• rossz kedélyállapot, depresszió
• harag
• irritáltság
• mentális zavarodottság
• önértékelési zavarok

Viselkedési tünetek:

• fóbiás cselekvések
• éberség
• impulzív és megrögzött cselekvések
• letargia

Kognitív problémák:

• kellemetlen vagy zavaró gondolatok
• megszállottság, fantáziálás
• negatív gondolkodás
• cinizmus

Interperszonális problémák:

• társfüggés
• agresszivitás
• skizoid izoláció
• szocio-kulturális tekintetben illetlen viselkedés

A neurózisnak főbb formái: szorongásos neurózis, pirománia, kényszercselekvések, hisztéria és fóbiák sora.

Mint betegség, a neurózis szorongás, tudattalan konfliktusok és egyéb mentális problémák fizikális és pszichés megjelenésének együttese, mely bizonyos esetekben fizikai tünetekkel is járhat (pl. hisztéria). A pszichoanalitikus megközelítés szerint a neurózis az ego személyiségrész védekezési mechanizmusának következménye.

A betegséget elsőként egy skót orvos, William Cullen jegyezte fel 1769-ben mint "érzelmi és motivációs zavar"-t, melyet az idegrendszerre gyakorolt hatás okoz. Ez számára többféle idegrendszeri zavart és tünetet jelentett, melyekről úgy vélte, hogy nem magyarázhatóak pusztán fiziológiai tünetekkel.

Cullen könyvében négy kategóriába sorolta a betegségeket:

• lazák
• cachexiák (az idült betegségek miatti leépülést kísérő panaszokra^[2])
• lokális betegségek
• neurózis (idegenergia túltengése vagy hiánya)

Idővel a neurózis fogalma egyre szűkebbé vált. A kifejezés pontos, ma is használt definícióját mintegy száz évvel később végül Carl Jung és Sigmund Freud alkotta meg, melyet jelenleg is használ a kortárs pszichológiai és pszichiátriai szakirodalom.^[3]

Dr. Tringer László kimerítő cikkben^[4] foglalkozik a definícióval. Megfogalmazása szerint a neurózis az, ami:

• nem az idegrendszer szervi elváltozására vezethető vissza,
• nincs egyéb szervi eltérés sem
• nem elmebetegségről van szó

A negatív kritériumok alapján történő diagnosztizálás miatt sok felesleges és költséges vizsgálatnak vetik alá a beteget, hogy a neurózisok esetén feltételezett szervi betegségeket kizárják.

A betegség gyakorisága a lakosság körében különböző felmérések szerint 15-30% az alkalmazott diagnosztikai kritériumok szigorúságától függően.

Dr. Tringer írása szerint a neurózisok közös ismérve a szenvedés, valamint az örömképesség elvesztése. A személy negatív szűrőn át éli meg a valóságot, embertársait, a jövőt és legfőképpen önmagát, így a neurózis negatív önképpel, vagy ennek narcisztikus kompenzációjával jár együtt. A neurotikus egyén inkább a valóság hiánymozzanataira nyitott, arra reagál, ami nincs jelen de jelen kellene lennie. Az állapot súlyosbodásával egyre inkább előtérbe kerül a negatív öndefiníció.

Ez a pszichológiával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

Ez az orvostudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!