Népek Evangelizációjának Kongregációja (Congregatio pro Gentium Evangelizatione)
Rangja:	kongregáció (dikasztérium)
Alapítója:	VIII. Kelemen pápa, majd újraalapította: XV. Gergely pápa
Alapítás dátuma:	1599, újraalapítás: 1622
Korábbi elnevezései:	Sancta Congregatio de Propaganda Fide
Feladatköre:	az egész földön a hitterjesztés feladatainak koordinálása
Vezetője:	Luis Antonio Tagle bíboros, prekfektus
Titkára:	Protase Rugambwa
A Wikimédia Commons tartalmaz Népek Evangelizációjának Kongregációja témájú médiaállományokat.

A Népek Evangelizációjának Kongregációja (latinul: Congregatio pro Gentium Evangelizatione), régebbi nevén Hitterjesztési Kongregáció a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma) volt, amely elsősorban a katolikus hit terjesztését felügyelte.

Története

Francisco de Borja 1568-ban kérte V. Szixtusz pápát, hogy a hitterjesztés céljára kongregációt alapítson. Már korábban V. Piusz pápa és utódja XIII. Gergely pápa pápai bizottságot állított fel abból a célból, hogy Kelet-, és Nyugat-Indiai missziók, illetve az európai protestáns térnyerés problémáit kezelje. Végül VIII. Kelemen pápa erre a célra külön kongregációt alapított, 1599-ben, de ez pár éven belül megszűnt.

XV. Gergely pápa 1622. június 22-én kelt Inscrutabili kezdetű apostoli konstitúciójával újraalapította Sancta Congregatio de Propaganda Fide néven, s feladataként adta a hitterjesztés feladatát az egész világon. A kongregáció neve annyira közfogalommá vált, hogy ebből eredeztetjük a propaganda szót.

1917. május 1-jei hatállyal leválasztották róla a Keleti Egyházak Kongregációját. A Hitterjesztési Kongregáció utolsó jelentős változtatása II. János Pál pápához kötődik, aki a kongregáció nevét Népek Evangelizációjának Kongregációjára változtatta 1988-ban.

2022. május 5-ével megszűnt. Evangelizációs Dikasztérium néven összevonták az Új Evangelizáció Pápai Tanácsával.

Feladata

Feladata az egész földön a hitterjesztés feladatainak koordinálása volt, azzal a kitétellel, hogy ebben a Keleti Egyházak Kongregációjának joghatóságát figyelembe kellett vennie.

Kifejezetten fontos feladatköre volt a modern lelkipásztorkodás módszerének kidolgozása, a missziós pasztorációval kapcsolatos kutatásokat végzett. Területi illetékesség szerint lényeges, hogy az adott terület már egyházilag bevett, rendes egyházszervezettel rendelkező terület, vagy pedig missziós terület-e. A missziós területeken feladata közé tartozott a teljes egyházi szervezet koordinálása, még abban az esetben is, ha az máshol más kongregáció feladatköre lenne. Ilyen például a missziós területeken lévő püspöki kinevezések, melyek máshol a Püspöki Kongregáció feladatköre. Ugyanígy joghatósága volt a missziós területeken található szerzetesek felett.

A Népek Evangelizációjának Kongregációjának volt alárendelve a Pápai Missziós Művek.

Pápai Missziós Művek

A Pápai Missziós Művek a Népek Evangelizációjának Kongregációjának ellenőrzése alatt működő magánkezdeményezésből született egyesületek a missziók támogatására. 1922-ben és 1956-ban nyertek pápai jóváhagyást, majd 1980-ban véglegesült szabályzatuk.

Szervezeteik:

• Hitterjesztés Pápai Műve
• Szent Péterről nevezett Pápai Missziós Mű
• Szent Gyermekség Missziós Műve
• Papok és Szerzetesek Pápai Missziós Egyesülete

Vezetése

Fénykép	Név, beosztás	Országa	Kinevezés dátuma
	Luis Antonio Gokim Tagle bíboros prefektus	Fülöp-szigetek	2019. december 8.
	Protase Rugambwa érsek titkár	Tanzánia	2017. november 9.
	Giovanni Pietro Dal Toso érsek segédtitkár	Olaszország	2017. november 9.
	Ryszard Szmydki O.M.I. segédtitkár	Lengyelország	2017. szeptember 28.

Korábbi prefektusai

• Ludovico Ludovisi (1622-1632)
• Antonio Barberini O.S.Io.Hieros. (1632-1645)
• Luigi Capponi (1645-1659)
• Carlo Barberini (1698-1704)
• Silvio Valenti Gonzaga (1747-1756)
• Giuseppe Spinelli (1756-1763)
• Giuseppe Maria Castelli (1763-1780)
• Leonardo Antonelli (1780-1784)
• Hyacinthe-Sigismond Gerdil, B. (1795-1802)
• Stefano Borgia (1798-1800)
• Michele Di Pietro (1805-1814)
• Lorenzo Litta (1814-1818)
• Francesco Luigi Fontana, B. (1818-1822)
• Giovanni Battista Quarantotti (1820-1820)
• Ercole Consalvi (1822-1824)
• Giulio Maria della Somaglia (1824-1826)
• Bartolomeo Alberto (Mauro) Cappellari O.S.B. (1826-1831) - XVI. Gergely pápa néven pápává választották
• Carlo Maria Pedicini (1831-1834)
• Giacomo Filippo Fransoni (1834-1856)
• Alessando Barnabó (1856-1868)
• Alessandro Franchi (1874-1878)
• Giovanni Simeoni (1878-1892)
• Mieczyslaw Halka Ledóchowski (1892-1902)
• Girolamo Maria Gotti O.C.D. (1902-1916)
• Domenico Serafini O.S.B. (1916-1918)
• Willem Marinus van Rossum C.SS.R. (1918-1932)
• Pietro Fumasoni Biondi (1933-1960)
• Samuel Alphonsus Stritch (1958-1958)
• Grégoire-Pierre XV (François) Agagianian (1958-1970)
• Agnelo Rossi (1970-1984)
• Dermot J. Ryan (1984-1985)
• Jozef Tomko (1985-2001)
• Crescenzio Sepe (2001-2006)
• Ivan Dias (2006-2011)
• Fernando Filoni (2011 - 2019)

Források

• Magyar katolikus lexikon
• Erdő Péter: Egyházjog, Budapest, 2003. ISBN 963-361-463-5 - Letölthető a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból
• Pietro Brunori: A katolikus egyház. Alapok, személyek, intézmények. Budapest, 2002. ISBN 963-361-273-X