Maros Rudolf
Életrajzi adatok
Született	1917. január 19. Stachy
Elhunyt	1982. augusztus 3. (65 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Gyermekei	Maros Miklós Maros Éva
Pályafutás
Hangszer	hegedű
Tevékenység	zeneszerző, pedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Maros Rudolf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Maros Rudolf (Stachy, Csehország, 1917. január 19. – Budapest, 1982. augusztus 3.^[1]) zeneszerző, főiskolai és egyetemi tanár, Maros Miklós zeneszerző és Maros Éva hárfaművész édesapja.

Zenei tanulmányait a győri konzervatóriumban folytatta, majd 1939–42-ben a Zeneakadémián Kodály Zoltán vezetésével zeneszerzést, valamint Temesváry János növendékeként brácsát tanult.^[1]

Diplomája megszerzése után a pécsi konzervatóriumban tanított 1949-ig,^[1] majd 1978-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kamarazenét, zeneelméletet és hangszerelést oktatott.^[1] 1949-ben Prágában Alois Hába mesterkurzusának hallgatója volt. 1959 után több alkalommal vett részt a darmstadti nyári kurzusokon. 1971 és 1972 között ösztöndíjasként Berlinben élt.

1971–75-ig a Modern Zene Nemzetközi Társasága elnökségi tagja volt. 1973-ban érdemes művész díjat kapott. Korai művein Kodály hatása érződik. Az ötvenes évek végén stílust váltott, vélhetően széles körű kortárszenei tapasztalatai hatására.

Első, Molnár Klára hegedűművésszel és -tanárral kötött házasságából származnak muzsikus gyermekei. 1950-től Harmat Artúr egyházkarnagy leányával, Jerryvel élt házasságban haláláig.

Sírja a Farkasréti temetőben található. Sírverse: Zenéje égi azúr / ezér' áldja az Úr. (Weöres Sándor)

Emlékére írta Szőllősy András Tristia. Maros-sirató című vonószenekari művét (1983).

• Eufónia 1. 2. 3. – zenekarra
• Metropolis – balett
• Kaleidoszkóp – kamarazenekarra
• Albumlapok – nagybőgőre
• Gemma – In memoriam Zoltán Kodály
• Ecseri lakodalmas (1950)
• Concertino fagottra és zenekarra (1951)
• Bányász-ballada (1961)
• Cinque Studi (1967)
• Quadros Soltos (1968)
• Reflexionen (1971)
• Metropolis (1972)
• The Poltroon (1972)

• Erkel Ferenc-díj (1954, 1955, 1957)^[1]
• Érdemes művész (1973)^[1]
• Kiváló művész (1980)^[1]
• Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1991 – posztumusz)

• Várnai Péter: Maros Rudolf (pdf)
• Porrectus: 55-ösök a zenei közelmúltból – Maros Rudolf műveiről (Muzsika 1999. május, 42. évfolyam, 5. szám, 38. oldal)
• Maros Rudolf: Tájképek
• Várnai Péter: Maros Rudolf; Zeneműkiadó, Budapest, 1967 (Mai magyar zeneszerző)
• Dalos Anna: Maros Rudolf; Mágus, Budapest, 2001 (Magyar zeneszerzők)