A magánjog a jogrendszer azon jogterülete, amely a magánérdekű életviszonyokat szabályozza,^[1] olyan gyűjtőfogalom, amely a mellérendelt jogalanyok jogviszonyait foglalja magába,^[2] azaz a magánjog az autonóm egyéni cselekvés és a civiltársadalmi önmozgás, önszerveződés jogterülete.^[3]

A magánjog gyökerei a római jogba nyúlnak vissza, ahol a magánjog a római polgárok joga (ius civile) volt, ezek személyi és vagyoni viszonyait szabályozta.^[4] A jogrendszeren belül már Ulpianus is megkülönböztette a közérdekű életviszonyokat szabályozó közjogot, a magánérdekű életviszonyokat szabályozó magánjogtól.^[1] Ez a megkülönböztetés a feudalizmusban azután okafogyottá vált, mert a közérdekű és magánérdekű életviszonyok nem váltak el így egymástól. A polgárosodás eredményeképpen azután a közjog és magánjog újra szétvált egymástól, majd a szocialista jogtudomány újra tagadta ezen szétválasztás létjogosultságát.^[5]

A modern jogtudomány a közjog és a magánjog jogterületén túlmenően megkülönböztet egy komplex jogterületet is, amelyre a közjogi és magánjogi szabályozás együttes alkalmazása jellemző.^[4]

• A magánjog funkciója a személyeket megillető alanyi jogok biztosítása.^[6]
• A magánjogi életviszonyok mellérendeltségi viszonyok.^[6]
• A magánjogban a felek egyenjogúsága jellemző.^[3]
• A magánjogban akaratautonómia érvényesül.^[3]
• A magánjogban az érdekellentét, illetve az érdekkiegyenlítés a jellemző.^[3]
• A magánjogban főszabályszerűen a közvetett kényszer érvényesül.^[3]
• A magánjogi viszonyokban az eshetőlegesség az általános.^[3]
• Alaki szempontból a magánjogi jogszabályok attributív, jogosító jogszabályok.^[3]

• Polgári jog
  • Személyek joga
  • Dologi jog
  • Kötelmi jog
• Munkajog
• Polgári eljárásjog
• Családi jog
• Kereskedelmi jog
• Agrárjog

• Bíró György, Lenkovics Barnabás: Általános tanok, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, 2010, Miskolc

• Közjog
• Nemzetközi magánjog