Linda Schele
Született	1942. október 30.[1][2] Nashville
Elhunyt	1998. április 18. (55 évesen)[1][2] Austin
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	mesoamericanist majakutató régész
Iskolái	Cincinnati Egyetem
Halál oka	hasnyálmirigyrák
Sablon • Wikidata • Segítség

Linda Schele (Nashville, 1942. október 30. – Austin, 1998. április 18.) amerikai majakutató, az epigráfia és a ikonográfia művelője.

A Cincinnati Egyetemen végzett művészeti oktatási szakon 1964-ban, 1968-ben szerezte meg a mesterfokozatot. Ekkor ment férjhez David Schele építészhez, majd tanítani kezdett University of South Alabama művészeti stúdiójában, ahol egészen 1980-ig folytatta tevékenységét, immár professzorként.^[3]

1970-ben utazott férjével a Yucatán-félszigetre a maja romvárosokat fotózni. Az ilyen utakon szokásos palenque-i látogatásból az ottani építészet 12 napos tanulmányozása lett. Ez az élmény vezette el őt a maja civilizáció kutatásához.^[4]

Mentora e téren Merle Greene Robertson lett. Együttműködve Peter Mathews and Floyd Loundsbury régészekkel^[5] megfejtette Palenque uralkodói listájának nagy részét. 1973-ban a a Mesa Redonda de Palenque konferencián mutatta be eredményeit, amik révén a nemzetközi majakutatás elismert szakértőjévé vált, nem csak a művészetek, hanem a régészet és a felirattan terén is.^[3]

1975-ben meghívást kapott a második nemzetközi régészeti csillagászati(wd) konferenciára, ahol szintén nagy sikert aratott előadásával.^[6]

Erősen támogatta a tudósok együttműködését, közös munkáját. 1975-ben a washingtoni Dumbarton Oaks prekolumbián kutatóintézet munkatársa lett. Kutatótársaival, Peter Mathews, David Kelley és Floyd Lounsbury majakutatókkal egy sor minikonferencián vett részt, amelyek tovább finomították palenque-i feliratok megértését, új epigráfiai távlatokat nyitottak ^[7] Két évig a maja feliratok szórendjére koncentrált. Nagy mennyiségben tette közzé a maja sztélék és feliratok rajzait és szövegét. 1978-ban megalapította a texasi egyetem évente megrendezésre kerülő maja találkozóit, amelyek évtizedeken át folytatódtak.^[3]

1980-tól feladta alabamai művészeti professzori munkáját és maja kutatásaira koncentrált Kiegészítő latin-amerikai témájú tanulmányokat folytatott, e téren doktorátust is szerzett.^[3]

Az 1980-as évek közepén csatlakozott a copáni mozaikokat vizsgáló projekthez, ahol többek között David Stuart, Barbara Fash és Nikolai Grube voltak a társai. 1986-ban azonosította Copán i. sz. 5. századi dinasztiaalapító uralkodóját, K’inich Yax K’uk’ Mo’t.^[8] Ezután egy epigráfiai és ikonográfiai tanulmánysorozatot kezdett közzétenni a majakutatók körében Copán Notes címmel.

1986-ban az egyik kurátora volt a nagy nemzetközi jelentőségű maja művészeti kiállításnak (The Blood of Kings: A New Interpretation of Maya Art), ami megváltoztatta a közvéleménynek a majákról addig alkotott képét. A korai felfedezők, kutatók és nyomukban a széles publikum ugyanis sokáig azt feltételezte, hogy a maják társadalma más korai birodalmakhoz képest szokatlanul békés volt. Az ekkor bemutatott kutatási eredmények azonban azt bizonyították, hogy a maja feliratok állandó háborúskodásról, a királyi leszármazás iránti megszállottságról, véres áldozatokról és öncsonkításról tanúskodnak. A Mary Miller művészettörténésszel közösen írt kiállítási katalógusuk egyes vélemények szerint a maják kutatásának legnagyobb hatású kötete lett az utóbbi fél évszázadban.^[9]

Érdeklődött a modern maya társadalom iránt is. 1988-tól tíz éven át összesen 13 workshopot szervezett Guatemalában és Mexikóban a maja hieroglif írásról, együttműködve Nikolai Grube és Frederico Fahsen kutatókkal.

Egyik legjelentősebb műve az 1993-ban David Freidel és Joy Parker Michael társszerzőségével publikált Maya Cosmos: Three Thousand Years on the Shaman's Path (Maja kozmosz: Háromezer év a sámán ösvényén) című kötet lett.

A kilencvenes évek végén hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála.^[10] Ennek tudatában újrakezdte előadásait,^[11] majd létrehozta a Linda Schele Precolumbian Endowment nevű alapítványt a fiatal kutatók támogatására.

• The Bodega of Palenque (Schele and Peter Mathews 1979)
• Sacred Site and World View at Palenque (Schele 1981)
• Maya Glyphs: The Verbs (Schele 1982)
• The Mirror, the Rabbit, and the Bundle: Accession (Schele 1983)
• The Founders of Lineages at Copán and Other Maya Sites (Schele 1986) Copán Note VIII
• The Blood of Kings (Schele and Mary Ellen Miller 1986)
• A Forest of Kings (Schele and David Freidel 1990)
• Maya Cosmos (Freidel, Schele, and Parker 1993)
• Hidden Faces of the Maya (Schele and Jorge Perez de Lara 1997)
• The Code of Kings (Schele and Peter Mathews 1998)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Linda Schele című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Coe, Michael D.. Breaking the Maya Code. London: Thames & Hudson (1992). ISBN 0-500-05061-9. OCLC 26605966 
• Coe, Michael D. (2000. július 30.). „Linda Schele (1942-1998)”. American Anthropologist 102, 133–135. o, Kiadó: Wiley. DOI:10.1525/aa.2000.102.1.133.  
• Coe, Michael D.. Reading the Maya Glyphs, 2nd, London: Thames & Hudson (2005). ISBN 978-0-500-28553-4. OCLC 60532227 
• D'Amico, Rob (2008. május 2.). „Living Maya: Austin becomes a hotbed of past and future Maya knowledge” (online edition). The Austin Chronicle, Austin, TX, Kiadó: Austin Chronicle Corp.. (Hozzáférés: 2008. május 5.)  
• Freidel, David (1999. november 1.). „Linda Schele and Maya Archaeology 1943–1998” (online edition). SAA Bulletin, Washington, DC 17 (5), Kiadó: Society for American Archaeology. ISSN 0741-5672. (Hozzáférés: 2008. május 5.)  
• Stone, Andrea. Heart of Creation: The Mesoamerican World and the Legacy of Linda Schele. Tuscaloosa: The University of Alabama Press (2002). ISBN 9780817383176 
• The Ancient Maya. Stanford, CA.: Stanford University Press (2006). ISBN 9780817383176