Lechner László (Pest, 1841. – Budapest, 1883. szeptember 9.) főgimnáziumi tanár, plébános, költő.

Iskoláit Erdélyben elvégezvén, a teológiai pályára lépett és Tövisen plébános lett. Az 1870-es évek elején pályát változatott és tanár volt, előbb Hódmezővásárhelyen, majd a fehértemplomi állami főgimnáziumban. 1883-ban áthelyezték Lőcsére a reáliskolához; de mielőtt állását elfoglalhatta volna, szeptember 9-én meghalt Budapesten.

Költeményei többnyire Csataghi névvel jelentek meg; állandó munkatársa volt a Délmagyarországi Közlönynek és pap korában több teológiai lapnak és a Magyar Államnak.

• Emlékül a jó gyergyaiaknak. Uo. 1886.
• Emlékül Reményinek. Uo. 1866.
• Ifjúkori költemények. I. Brassó, 1867. (Mind a három munka Csataghi álnévvel.)
• 1867. újévi gondolatok. Uo. 1867.
• Az ötödik feleség. Regény. Dincklage-Campe bárónő után ford. Szeged, 1874. Két kötet. (A Szegedi Hiradó Regénytára 1., 2.)
• Uti rajzok. Temesvár, 1881. (Csataghi L. névvel.)
• Siemiensky Lucian két beszélye. Ford. Győr, 1889.
• Habicht Lajos, A Jakubinus nő bosszúja. Ford. Ugyanott, 1893. (Egyetemes könyvtár 61.)

Szerkesztette 1874-ben a Hódmező-Vásárhely c. Deákpárti közlönyt.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.