Langenzersdorf
Langenzersdorf címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Korneuburgi járás
Irányítószám	2103
Körzethívószám	02244
Forgalmi rendszám	KO
Népesség
Teljes népesség	8137 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	170 m
Terület	10,7 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 18′ 25″, k. h. 16° 21′ 19″48.306944444444, 16.35527777777848.306944°N 16.355278°EKoordináták: é. sz. 48° 18′ 25″, k. h. 16° 21′ 19″48.306944444444, 16.35527777777848.306944°N 16.355278°E
Langenzersdorf weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Langenzersdorf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Langenzersdorf osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Korneuburgi járásában. 2021 januárjában 8084 lakosa volt.

Langenzersdorf a tartomány Weinviertel régiójában fekszik Bécstől közvetlenül északra, a Duna bal partján. Langenzensdorf magasságában fekszik a Duna-sziget északi csúcsa. Területének 14,7%-a erdő, 26,6% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzathoz egyetlen település és katasztrális község tartozik (ezen belüli településrészek: An den Mühlen, Dirnelwiese, Seeschlacht, Tuttendörfl és Tuttenhof).

A környező önkormányzatok: délkeletre Bécs Floridsdorf kerülete, délre Bécs Döbling kerülete, nyugatra Klosterneuburg, északnyugatra Korneuburg, északra Bisamberg.

A mezőváros területén a régészek a neolitikus lengyeli kultúrához (különösen figyelemre méltó az ún. langenzensdorfi Vénusz), a bronzkori urnamezős kultúrához, valamint a vaskori hallstatti kultúrához köthető leletekre bukkantak.

Langenzersdorfot 1108-ban említik először a Duna túloldalán fekvő klosterneuburgi apátság birtokaként. A 17. századtól a Bécsből északra induló út fontos postaállomása volt. A 19. század közepén kikötő létesült, valamint a Nordwestbahn megépítésével a vasúti hálózatba is bekötötték. Mindez elősegítette a gazdaság felvirágzását.

Az 1938-as Anschlusst követően létrehozták Nagy-Bécset, és Langenzersdorfot beolvasztották a város 21. kerületébe. 1943-ban Tuttenhofban alapították meg a Vilmos Császár Növénykutató Intézetet, amely a Generalplan Ost keretében végezte kutatásait. A második világháború után az intézetet Németországba telepítették át, ahol 1945-től 1991-ig az NDK Tudományos Akadémiájának Központi Genetikai és Növénytermesztési Kutatóintézete néven működött (ma Leibniz Növénygenetikai és Növénytermesztési Kutatóintézet).

A világháború után Langenzersdorf a szovjet megszállási övezethez tartozott. 1954-ben visszanyerte önállóságát. 1960-ban mezővárosi rangra emelték.

A langenzersdorfi önkormányzat területén 2021 januárjában 8084 fő élt. A lakosságszám 1961 óta erőteljesen gyarapodó tendenciát mutat, közel kétszeresére nőtt. 2019-ben az ittlakók 90,4%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 3,1% a régi (2004 előtti), 3,4% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,3% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,8% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 69,7%-a római katolikusnak, 5,2% evangélikusnak, 1,5% ortodoxnak, 18,7% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 45 magyar élt a mezővárosban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (93,6%) mellett a szerbek alkották 1,3%-kal.

A népesség változása:

• a Szt. Katalin-plébániatemplom
• a langenzersdorfi múzeum helytörténeti és művészeti kiállításai
• az 1766-ban emelt Nepomuki Szt. János-szopor

• A település honlapja
• 31214 – Langenzersdorf Statistik Austria

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Langenzersdorf című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.