Kovalik Károly
Rádiós közvetítés (1957)
Született	1927. szeptember 29.[1] Hódmezővásárhely
Elhunyt	1995. január 1. (67 évesen)[1] Budapest[1]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Kovalik Márta Vámos Magda
Foglalkozása	újságíró
Kitüntetései	Szocialista Kultúráért Haza Szolgálatáért ezüst fokozat Rózsa Ferenc-díj (1984) Magyar Köztársasági Elnöki Aranyérem (1994) Pethő Sándor-érem (1995)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovalik Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kovalik Károly (Hódmezővásárhely^[2][3], 1927. szeptember 29. – Budapest, 1995. január 1.) Rózsa Ferenc-díjas magyar újságíró, televíziós riporter, műsorvezető.

Hódmezővásárhelyen hétgyermekes család legkisebb gyermekeként született. Apja asztalos mester volt saját műhellyel, majd később vendéglőt nyitott. (Két bátyja is asztalos lett, akik folytatták apjuk mesterségét és átvették az asztalos műhelyt). Középiskolai tanulmányait a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban végezte el, ahol Németh László volt az igazgatója és magyar tanára.

„Németh László szerint nagyon jól írtam. Mindig a legjobb jegyeket adta dolgozataimra. Azt mondta: „Károly, magának esszéket kell írnia…"… Főként neki köszönhető, hogy olyan hírességeket láthattunk vendégül, amilyen Móricz Zsigmond vagy Veress Péter volt.^[4]”

Ezután a szegedi egyetemen kezdett jogot tanulni, majd később Budapesten folytatta egyetemi tanulmányait, amelyet nem fejezett be. Közben 1948-ban Hódmezővásárhelyen volt újságíró gyakornok a Független Újságnál. 1949–1950 között a Délmagyarország című napilap újságírója volt. 1950-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, de ez nem sikerült neki. 1950–1957 között a Magyar Rádió riportereként dolgozott. 1957-től, az indulásától külsős munkatársa volt a Televíziónak. 1962-ben kapott státuszt, a Magyar Televízió riportere volt. 1982-ben kapott infarktusa után 1983-tól tért vissza a munkájához, 1985-től korkedvezménnyel nyugdíjba vonult, de 1990-ig még dolgozott a Televíziónál. Ő volt a népszerű Ablak című televíziós műsor első tíz adásának a műsorvezetője is.

Első felesége Kovalik Márta rádiós szerkesztő volt, akitől két gyermeke: András^[5] és Márta született. Második felesége Vámos Magda divattervező, akitől lánya: Krisztina született.^[6]

Gyermekeiről nyilatkozat:

„Kriszti nyelvész és irodalmár, András fiam operatőr. Szerintem Márti lányom vitte a legtöbbre, aki „csak" anya maradt grafikus férje mellett.”

• A barangolás vendégkönyve (1965)
• Falusi dolgokról (1968)
• Amerikai évtizedek – Gárdos Emil–portré (1972)
• Horizont (1977)
• Művészeti magazin (1978)
• A bűn nyomában (1978)
• A képviselő otthon (1981)
• Emlékek a magyar játékfilm történetéből I-IX. (1983)
• Kétmillió – jog a boldogsághoz korhatár nélkül (1983)
• Régi ferencvárosi vasárnapok (1983)
• Alapítók és utódok (1983)
• Nagy tiszteletesek (1984)
• Üdvözlet a flotilláknak (1985)
• Ki a legjobb nagymama? (1987)

• Álmodozások kora (1964)
• Alfa Rómeó és Júlia (1968)
• Falfúró (1985)
• Linda (1986)

• Szocialista Kultúráért
• Haza Szolgálatáért ezüst fokozat
• Rózsa Ferenc-díj (1984)
• Magyar Köztársasági Elnöki Aranyérem (1994)
• Pethő Sándor-érem (1995)
• Nívódíjak (Magyar Televízió)

• Televíziós Művészek Társasága
• Emlékpont.hu

• Díjasok és kitüntetettek adattára 1981-1990. Összeállította és szerkesztette: Csapó Tamásné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1994.
• Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon. Szerkesztő: Kőszegfalvi Ferenc és Borus Gábos. Szeged, Bába Kiadó, 2002.
• Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. ISBN 963-955-607-6