Kék marlin
Vízből kiugró példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Scombroidei Család: Vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) Nem: Makaira Lacépède, 1802 Faj: M. nigricans
Tudományos név
Makaira nigricans Lacépède, 1802
Szinonimák
Szinonimák Histiophorus herschelii (Gray, 1838) Maikaira nigricans Lacepède, 1802 Makaira ampla (Poey, 1860) Makaira ampla ampla (Poey, 1860) Makaira bermudae Mowbray, 1931 Makaira ensis (Lacepède, 1800) Makaira herschelii (Gray, 1838) Makaira nigricans ampla (Poey, 1860) Makaira nigricans nigricans Lacepède, 1802 Makaira perezi de Buen, 1950 Orthocraeros bermudae (Mowbray, 1931) Tetrapturus amplus Poey, 1860 Tetrapturus herschelii Gray, 1838 Xiphias ensis Lacepède, 1800
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kék marlin témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kék marlin témájú kategóriát.

A kék marlin (Makaira nigricans) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) családjába tartozó faj.

A Makaira csontoshal-nem típusfaja.

A kék marlin előfordulási területe az Atlanti-óceán trópusi és mérsékelt övi vizei.

Mindkét nem átlagosan 290 centiméteres és mindkettőnek a legnagyobb hossza 500 centiméter; e méretek ellenére 50-80 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnehezebb kifogott példány 636 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 45-50, a farok alatti úszóján 19-23 sugár van. A háti része kékesfekete és a hasi része ezüstös-fehér. A hasi részén és oldalain 15 sornyi kobaltszínű csík van. Az első hátúszó feketés vagy sötétkék, a többi úszó barnásfekete sötétkék árnyalattal. A farok alatti úszótöve ezüstös-fehér. Az oldalvonala összefüggő bemélyedések hálózatából tevődik össze.

Főleg a szubtrópusi nyílt vizek lakója. Azokat a helyeket kedveli, ahol a vízhőmérséklet 22-31 Celsius-fok közötti; a 27 Celsius-fok a legkedvezőbb számára. A vízfelszíntől 200 méter mélyig lelhető fel. A kék marlin általában magányosan él; rajokat igen ritkán alkot. Nappal tevékeny. Táplálékai általában halak, azonban fejlábúak is.

A nőstény testében az ikra homályos fehér vagy sárga, és 0,3-0,5 milliméter átmérőjű. Ívás után viszont az ikra áttetsző és 1 milliméter átmérőjű.

Ez a vitorláskardoshal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; azonban ennek ellenére folyik a kereskedelmi halászata, továbbá a sporthorgászok egyik kedvence. A helybéli halpiacokon frissen vagy fagyasztva árusítják.

• 
  Régi rajz a halról
• 
  és csontváza
• 
  Kifogott példányok egy archív képen
• 
  Egy szelet kék marlin

• Makaira nigricans Lacepède, 1802 FishBase
• Nakamura, I., 1985. FAO species catalogue. Vol. 5. Billfishes of the world. An annotated and illustrated catalogue of marlins, sailfishes, spearfishes and swordfishes known to date. FAO Fish. Synop. 125(5):65p. Rome: FAO.